Portré: Szalai Annamária
„Soha nem tudtam megbarátkozni a budapesti léttel, és ma is fontos nekem, hogy vidéki vagyok” – mondja az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) kereskedelmi rádiós pályázatai miatt mostanában gyakran emlegetett, 48 esztendős tagja, akit a médián kívül valóban szinte minden a szűkebb pátriájához, Zalaegerszeghez köt.
A köztisztviselő szülők – könyvelő mama, műszaki ellenőr papa – viszonylag késői, három fiútestvér után negyedik gyermekeként a megyeszékhelyen végezte a középiskolát, hogy aztán az 1982-ben Szombathelyen megszerzett ének-népművelés szakkollégiumos főiskolai tanítói diplomával a zsebében visszatérjen szülővárosába. Két évig a helyi Ady Endre Általános Iskolában oktatta a gyerekeket, mígnem 1984-ben hivatásos tollforgatónak állt, a Zalai Hírlap újságírógyakornokaként próbálgatta a szárnyait. Majd jött a megmerítkezés a filmes világban. A Zala Megyei Moziüzemi Vállalatnál, majd annak jogutódjánál filmforgalmazási vezetőként bő egy évtizeden át „magyar filmeket, például a Gulyás testvérek vagy Vitézy László alkotásait igyekeztem népszerűsíteni”. Közben az ELTE-n egyetemi diplomát szerzett népművelésből, hogy aztán kultúrmisszióját 1991-től már a Fidesz színeiben is folytassa – 1993-tól Zala megyei választmányi elnökként, 1994-től önkormányzati képviselőként. 1997-ben a zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóterem igazgatója lett. Egy évvel később szakközgazdász-oklevelet szerzett – természetesen Zalaegerszegen –, és pártja megyei listájáról még abban az évben a parlamentbe is bejutott, amit 2002-ben megismételt. 2004 tavaszán az ORTT tagjává választották, ekkor lemondott képviselői mandátumáról.
„Nem szingli, hanem egyedülálló vagyok. Így alakult, nincs ebben semmi különös, ahogyan az egész életemben sincs” – hárítja el a magánéletével kapcsolatos érdeklődést a ma is az egykori szülői házban élő médiatestületi tag, aki budapesti bérelt lakásából csak a hétvégeken tér haza. A korábban űzött sportokból – köztük a vívásból és a focizásból – mára a rendszeres futás és az úszás maradt.
– Amikor az ORTT múlt év végén a Class FM-et hozta ki győztesnek, vagy amikor a napokban a Danubius Rádió emiatt pert nyert az ORTT ellen, sokan emlegették önt, köztük exdanubiusos rádiós földijei. Nem csuklik?
– Ja, Buza Sanyira, egykori zalaegerszegi kamarakórustag-társamra gondolnak? Az egyik pályázati meghallgatáson tényleg megjelent, és a legváratlanabb pillanatban a magasba emelt egy táblát a nevemmel. Szóval hozta a formáját. Az ítélet egyébként nem jogerős, a Danubius nem nyert, kereseti kérelmeinek többségét a bíróság első fokon elutasította.
– Az mindjárt más. Amúgy a médiaegyensúly egyik hazai oszlopának van kedvenc tévé- vagy rádióműsora?
– Mármint hogy nekem? Nincs. Az autóban mindig rádiózom, a dugóban folyton váltogatom az adókat, de a műanyag, elektronikus zenéket nem szeretem. Hosszabb úton a Kossuthra vagy a Bartókra tekerek, vidéken pedig kifejezetten vadászom a helyi rádiókat, mert így az ember képet kaphat az igazi valóságról.
– Nemrégiben arról panaszkodott, hogy munkájából fakadóan többnyire csak a média sötét oldalát látja. Mennyire zavarja ez a tisztánlátását?
– A világ valószínűleg tényleg sokkal jobb annál, mint amilyen sűrítményt az ORTT-s munkámon keresztül kapok belőle. Azon vagyok, hogy az így megismert romlott, értéktelen tartalmak ne befolyásolják az értékítéletemet.
– A legutóbbi parlamenti választások előtt a Professzorok Batthyány Köre által megfogalmazott és a Fidesz által is támogatott Szent István-tervben az állt, hogy szigorú erkölcsi felügyelet alá kellene helyezni a médiát. Ön is így gondolja?
– Ilyen kérdésre nehéz válaszolni, mert rögtön orientál. Olyan szemléletű szabályozást tartanék jónak, ahol nem az egyéni jogok sérelme mentén születnek meg a döntések, hanem magasabb rendű entitás, a közösségek védelme lenne a kiindulási alap.
– Megingathatatlan morálját egyébként honnan eredezteti? Önmagából, belülről vezérli, vagy a neveléséből fakad?
– Nem kaptam vallásos nevelést, ha ezt kérdezik, de hívő katolikus vagyok. Ez teljesen természetesen alakult bennem, bizonyos dolgok felnőttkorban érnek be. Időnként templomba is eljárok, de a hitem magánügy.
– Médiával foglalkozó szakemberként nyilván sejtette, hogy nem mehetünk el kérdés nélkül egy erotikus lapnál eltöltött rövid szerkesztői munkássága mellett. Hogyan is kérdezzük meg udvariasan: ez még belefér az ön által említett határokba, nem több egészséges erotikánál?
– Én egyetlenegy számot szerkesztettem – tessék, nézzék csak meg, mindig tartok magamnál egyet az újságírók miatt. Lapozzák át bátran! Ha klasszifikálnom kellene, legfeljebb 16-os karikát tennék rá. Mi akkoriban megelőztük a korunkat. Nem volt semmiféle szabályozás, ettől függetlenül fóliázva árultuk. Nem mondanám, hogy ez életem fő műve, viszont szerintem szégyellni sem kell ezt a fejlődésben lévő kamaszoknak ajánlott irodalmat. Abszolút vállalható. Persze ma már biztos jobban meg tudnám csinálni, de momentán nincs kedvem hozzá.
– Ki tudja, mit veszítenek a fejlődésben lévő kamaszok! Egyébként amikor újságíróként dolgozott, önnek is kellett határokat feszegetnie?
– Többször rám szóltak, hogy ezt vagy azt nem lehet megírni. De ez nem traumatizált, tudtam, hogy a nyolcvanas évek közepén az ilyesmi csupán a felpuhuló diktatúra utolsó vergődése. Nem voltam nagy ellenálló, tudomásul vettem, hogy az MSZMP Zala megyei bizottságának a lapjánál dolgozom. Ha netán elfelejtettem volna, a főnökeim emlékeztettek rá.
– A médiában befutott pályája során származott előnye, netán hátránya női mivoltából? Jelenleg például ön az egyetlen képviselője nemének az ORTT-ben.
– Ne felejtsék el, politikus is voltam. De ennek persze soha nem volt jelentősége, a Fideszben is minden lépcsőfokot végigjártam. Hosszú időn át én voltam az egyetlen nő a megyei elnökök között. „Tisztelt urak és Panni” – ez a megszólítás járta, meg persze az a mondás, hogy egy férfi van a megyei elnökök között, az is nő. Képviselőként egyébként kezdetben rendszeresen lejártam focizni a frakciótárs fiúkkal is, de az egyik zalai Fidesz–MSZP-meccsen egy rossz belenyúlásnál szerzett csonttörés után abbahagytam a játékot.
– No de az ön által is képviselt konzervatív világképben nem az volna a nő első számú feladata, hogy óvja a családi tűzhelyet férje és gyermekei számára?
– Dehogynem, és jó is, hogy vannak női meg férfiszerepek – ettől szép a világunk. Minden társadalomnak megvannak a maga hagyományai, és azokat nem kell megerőszakolni.
– És nincs semmi empátia a Fideszben, hogy könnyítsenek a közfeladatok ellátásával kapcsolatos terhein, és így végre több idő jusson a magánéletére, az esetleges családalapításra?
– Ez nem így működik, és én soha nem is panaszkodom. Szeretek dolgozni, és ha ez hiba, akkor ez az én hibám. Ilyen alkat vagyok.
IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS