"A tisztességes munka becsületére neveltek, sem nem liberális, sem nem konzervatív szellemben" - árulja el megújulási készségének egyik titkát az 56 éves új BKV-vezér. A Felvidékről származó családban ő az első, aki már Magyarországon, Pusztavámon született. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1976-ban szerez gépészmérnöki diplomát, majd ottfogják oktatónak. Tanszéki munkája mellett a kari kollégiumot vezeti, amelyhez némi plusz biztonságot a marxista-leninista egyetem levelező tagozatán szerzett pedagógiai és filozófiai diploma ad. A rendszerváltáskor ott bábáskodik az MDF alapításánál, de a katedráról végül mégsem a bel-, hanem a gazdaságpolitika, személy szerint Latorcai János csábítja el: 1991-ben a Fegyver- és Gázkészülékgyár főmérnöke lesz, majd az Ipari Minisztériumhoz szegődik, ahol helyettes államtitkárságig viszi. Irányítása alatt "zár be" a hazai nehézipar, s nevéhez kötődik a "piszkos 13-ak" néven elhíresült állami nagyvállalatok válságmenedzselése. Az állami vagyon lebontásának legjelentősebb időszakában, 1993 és 1997 között az Állami Vagyonkezelő, illetve a jogutód ÁPV vezérigazgató-helyettese, majd vezérigazgatója. Rövid németországi kitérő következik az RWE-nél, majd a magyar leány, az ÉMÁSZ első embere lesz. 2002 tavaszán már a Paksi Atomerőmű Rt.-t igazgatja, de 2005 elején újra keresik: a Magyar Villamos Művek vezéreként számítanak rá. De csak idén tavaszig, amikor Gyurcsány Ferenc rapid módon eltávolítja. BKV-vezérigazgatói kinevezéséig sem munkanélküli: a MÁV Start elnöke.

A tucatnál is több szakmai, társadalmi megbízatást vállaló menedzsert okleveles gépészmérnök felesége és három gyermeke - a Műegyetemre járó Bence, az informatikusnak készülő Gergely és a gimnazista Ágnes - várja haza a 20 ezer négyzetméteres leányfalui birtokra. "Olcsóbb lett volna új házat építeni, de annyira beleszerettünk ebbe az egykori szakszervezeti üdülőbe, hogy végül mégsem panzióvá, hanem saját otthonunkká alakítottuk."

- Nagyon mutatós az új irodája. Aki olyan gyakran vált céget, mint ön, hogyan lak be egy új főnöki szobát? Rögtön átrendez, vagy mindent hagy a régiben?

- Ami jó volt az elődömnek, jó nekem is. Csupán egy kínai teáskészlet kísér el mindenhová.

- A készbe abban az értelemben is beleül, hogy igénybe veszi az új szerepekkel járó privilégiumokat: ingyenbérlet a családtagoknak, megkülönböztető jelzés az autóra?

- Ugyan már! Ahogy megkaptam a kinevezésemet, vettem egy BKV-bérletet, és a hétvégén kipróbáltam néhány járatot, mert bevallom őszintén, az egyetem óta nem sokat jártam tömegközlekedéssel. A megkülönböztető jelzés a korábbi beosztásaimból adódóan is gyakran járt nekem, de ha használtam is kék lámpát, soha nem úri allűrként.

- Ha sem a puccos iroda, sem a privilégiumok nem vonzzák, legalább érzelmi kötődései vannak az aktuálisan irányított cég iránt? Gyerekkorában ön is számolgatta például a buszokat?

- Soha - mozdonyvezető vagy tűzoltó sem akartam lenni. Engem a tudományok vonzottak, az energetika, később pedig a cégvezetés.

- És azt mivel magyarázza, hogy ha egy állami cég élén üresedés van, az ön neve valahogy mindig előkerül? Mi az a különleges képesség, ami alkalmassá teszi arra, hogy különböző profilú szervezeteket irányítson?

- A feladat mindenütt ugyanaz: versenyképessé tenni a szervezetet. Talán előnyöm, hogy szeretek és tudok csapatot építeni. Tudják, nem bírom a mellébeszélést, a talpnyalást.

- Távol álljon tőlünk a hízelgés, de el kell ismerni, nem akármilyen pályát járt be, amíg az egyetemi katedrától és az ottani pártbizottságtól kezdve a konzervatív kormányon át - már a balliberálisok regnálása alatt - az állami nagyvállalati szféra csúcsaira jutott...

- Soha nem voltam pártbizottsági, csak egyszerű MSZMP-tag, mint az egyetemi oktatók 90 százaléka. Az én javaslatomra vette fel például az egyetem Münnich-kollégiuma Kármán Tódor nevét; az irodámban alakult meg a helyi MDF. Olyan politológiai műhelyt működtettünk Latorcai Jánossal, ahol a legjelesebb - akkor úgy mondták - másként gondolkodók adtak elő.

- Latorcai hívta később a Fegyver- és Gázkészülékgyárba, s vele tartott akkor is, amikor az Antall-kormány ipari minisztere lett. Mikor érezte úgy, hogy sikerben, sarzsiban lekörözte őt?

- Méltatlan volna, ha taglalni kezdeném, melyikünk a sikeresebb. Szívesen dolgoztam volna vele tovább, csak a miniszterelnök úr kérésére mentem át 1993-ban az ÁPV Rt. jogelődjéhez.

- Öt évet szolgált - különböző kormányok irányítása alatt - a privatizációs szervezetnél. Ismerve a negatív asszociációkat, a cégek utóéletét, mit csinálna másképp?

- Mindenben ugyanúgy járnék el. Amiben utólag másként ítélek, nem az én területem volt: a kárpótlási jegyes privatizáció ugyanis a nagybefektetőket gyarapította a büdzsé helyett.

- Vizsgálták az ön szerepét a Dunaferr, a Mátrai Erőmű eladása vagy a Tocsik-ügyben, illetve a paksi üzemzavar idején, de soha nem találtak fogást. Ennyire jó szövetségesei vannak?

- Mindig voltak szövetségeseim meg nem szövetségeseim. De szamár lennék, ha közreadnám az ÁPV Rt.-s ténykedésem történetét. Mindig lesz olyan vesztes, aki az ellenkezőjét mondja.

- Hát igen: az irigységért meg kell küzdeni, csak a részvétet adják ingyen! Kapott hideget-meleget azért is, hogy elszegődött az RWE-hez, ahhoz a német áramcéghez, amellyel korábban még mint ÁPV-vezér üzletelt...

- Tiszta a lelkiismeretem: a törvény kétéves összeférhetetlenséget írt elő, s én nem a magyar leányvállalatnál helyezkedtem el. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy Észak-Rajna-Vesztfáliából tisztességtelenül befolyásoltam volna a magyar piacot.

- Arra pedig gondolni sem mernénk, hogy megvették, hisz akkor biztosan nem játszott volna ennyire nyílt lapokkal! A villamosipar németországi liberalizációja terén szerzett tapasztalat mindenesetre jól jöhetett, amikor az MVM-hez kerestek új vezetőt. Oda egyébként ajánlkozott vagy megint felkérték?

- A BKV az első cég, amelynek pályázattal lettem a vezetője. Korábban soha nem ajánlkoztam sehová: hívtak vagy küldtek.

- Úgy tudjuk, az OTP igazgatóságába például az a Csányi Sándor invitálta meg, akivel azóta már közös pincészetük is van, és akivel vadászni is összejár. Amúgy régebben is vadászott, vagy volt egy pont, amikor már nem lehetett kimaradni belőle?

- Vidéken születtem, soha nem állt távol tőlem a természet, de vadászni csak akkor kezdtem, amikor bevezettek ebbe a világba. Mostanság nemigen jut idő rá. Itt a szarvasbőgés, s még egy bikát sem lőttem.

- Vannak ellenben más trófeái: megannyi állami megbízatás. Amúgy soha nem kísértette még meg a gondolat, hogy saját vállalkozást vezessen? Ha a kapcsolatrendszerét, vagyonát megmozgatná, mekkora céget tudna összehozni, s milyen területen?

- Az anyagi helyzetemet nem szeretem kiteregetni, de ha vállalkozásba fognék - ami a BKV rendbetétele után reális alternatíva -, azt biztosan az energetika és a pénzvilág területén tenném.

DOBSZAY JÁNOS - IZSÁK NORBERT