"Hiperaktív gyerekként egyszer bemásztam a szemeteskukába, és már jött a bedarálóautó, amikor észrevettek" - jelzi az MSZP 26 esztendős üdvöskéje, hogy már kora ifjúságában milyen helyekre tudott keveredni. De még a bölcsődében kapott "dupla felügyelet", majd a kényszerű általánosiskola-váltás sem akadályozta, hogy az egykori kőműves, ma "farmereket kövekkel koptató" papa és a kiskunhalasi adminisztrátor-könyvelő mama fia végül honatya legyen. Annak is köszönhetően, hogy az ifjú Zuschlag végül társadalmilag kedvezőbben visszaigazolt tevékenységbe transzformálja szüntelen nyüzsgését: "régésztáborokat szerveztem, dolgoztam a helyi Heti Halas újságnak, többször is országos döntős voltam a tanulmányi versenyeken, de még előtte kisdobosként az egyik legszorgosabb papírgyűjtőnek számítottam". Ebbe bőven belefér, hogy már egy évvel az 1995-ben letett érettségi előtt belépett az MSZP-be, ahol nem sokat lacafacáznak: "egyből az Ifjú Szocialisták Mozgalmának megyei elnökévé választottak", 1997-től pedig már a párt országos választmányában is számítanak jelenlétére. Közben pesti kollégistaként az ELTE bölcsészkarát végzi. Emellett 1998-ban, csak úgy menetből, országos listáról bejut a parlamentbe, ahol akkor ő a legifjabb honatya. 2002-ben egyéniben is próbálkozik, de végül megint csak listáról repetázhat a képviselői ellátmányból. Hiperaktivitásának folyamatosságát jelzi, hogy önkormányzati képviselőséget is vállal Kiskunhalason, és a Fiatal Baloldal-Ifjú Szocialisták szervezetének elnökhelyettese lesz, sőt mind e mellé a Károli Gáspár Református Egyetemen újabban jogot is hallgat - ezen túl pedig még "érdekel a közgazdaság meg egy-két idegen nyelv is".

Nagy könyvgyűjtő: "már háromezres a könyvtáram". De úgy látszik, nem elég ezt rakodni: "heti négyszer esténként edzőterembe járok kondizni, ahol azt is lemérhetem, milyen a kormány megítélése." A nőtlen ifjú honatya kevés szabadidejében folyamatosan ingázik fővárosi albérlete és szüleinek halasi családi háza között.

- Fejlődik a pártja: már párviadalokban meccselnek a Fidesz által a szocialista miniszterekre küldött ifjú titánokkal. Ön például - úgy tetszik - Szijjártó Péter úr antitézise lett... A védekező szerep sohasem látványos. Őszintén: nem irigyli a csatárjátékot?

- Érdekes módon az emberek az ellenzékieket kedvelik, pedig a kormánypártiaktól kellene várniuk a segítséget. Az is igaz, hogy ellenzékből, ha valaki agilis, könnyebb kitűnni. Persze vigyázni kell, mert ha túlpörög, azzal már a saját komolyságát is veszélyezteti.

- Hogy félti őket!? Most közvetítsük jobbító szándékú üzenetét például Szijjártó úrnak?

- Elmondtam neki is. Ugyanis mi tévéműsorok előtt és után mindig le szoktunk ülni beszélgetni. Viszonyunk nem ellenséges, ami már pozitívumnak számít a mai magyar közéletben. Vannak olyan "tévés párok" is, amelyek tagjai szóba sem állnak egymással. Mi sörözni ugyan még nem söröztünk, de persze kizárni semmit sem szabad.

- Lám, már kész politikus. A fejlődés külsőségekben is szembetűnő, mióta, majd hat évvel ezelőtt, belépett a parlamentbe: a haja trendisen lerövidült, szemüveges is lett...

- ...meg borostás. Tény, hogy figyelem a környezetemet, és figyelek arra is, hogy ha megjelenek bárhol, mindig megadjam a tiszteletet a választóknak.

- Borostával!?

- A borosta szerintem jól áll nekem, sőt komolyabbá is teszi az embert.

- Változnak az idők. Például 17 esztendős gimnazistaként lépett be az MSZP-be, amikor korosztálya elhárította a politizálást - esetleg fideszes lett. Így lázadt?

- Egy: a történelem volt a kedvenc tárgyam, és a történelemtanárom volt az MSZP helyi vezetője. Kettő: egyik nagyanyám már bent volt a pártban. Három: a belépést megelőzően a párt ifjúsági szervezetében dolgoztam, és az ottani fiatalok szimpatikusak voltak.

- Ennyi épp elég. De mit szólt a család?

- Családom fegyelmezett, élte a normál emberek szürke életét, nem politizált senki. Az én dolgaimba sem szóltak bele. A politikát amúgy úri huncutságnak tartják.

- Szent ég: odavan előttük a becsülete?

- Ma már inkább féltenek. Mert tudnék mesélni a legutóbbi kampányról. Anyukám nem tudott úgy végigmenni a városon, hogy ne találkozott volna kiszúrt szemű vagy festékkel leöntött Zuschlag János-plakátokkal... Lassan persze megszokja. Karácsonykor már azzal viccelődött, hogy "biztosan hoz majd megint a posta egy csomó kiszúrt szemű röplapot".

- Ezek után mit szólna, ha egy szem húga egy politikailag túlparti udvarlóval állítana be?

- Az ő dolga. Nagy az Isten gyülekezete. Van helye abban mindenkinek.

- Erre mondják ugye, hogy "a maga módján liberális". És hogy viseli tágabb környezete, hogy ily ifjan lett képviselő, akinek ugyebár illik megadni a kóvedet?

- Amikor képviselő lettem, még visszahallottam, hogy "nagyon kuriózum ez a kiskölyök". Most mondjam azt, hogy az én vidékemen a korosztályomat bizony még tegezik a negyvenesek-ötvenesek? Képzelhetik, milyen furcsa volt, amikor látogatást tettem a helyi Gábor Áron tüzérdandárnál, ahol iskolatársam apukája volt a parancsnok. Egy utcával odébb laktak. Aztán egyszer csak jött a nekem adresszált tisztelgés meg a magázás.

- Na hallja: második diplomájára készül, önkormányzati képviselő, Fibisz-aktivista, a párt megyei alelnöke, egyetemre jár. Szenved vagy élvezi?

- Nekem kifejezetten szükségem van ennyi elfoglaltságra. Számomra ez a feltöltődés. Én valóban a nap 24 órájában működöm. Ha két órán át nyugton kellene ülnöm odahaza, kiszaladnék a világból.

- Ez nettó szerzetesi élet. És a hölgyek? Netán a házasság?

- Nem vagyok lemaradva a nősüléssel, és magam is sok gyereket szeretnék. De nem azért, mert a Fidesz kimondta. Mert szörnyű lenne, ha a politika belemászna az ágyamba is.

- Ez az elv. És a gyakorlat?

- Kedvesem is elkísér vidéki programjaimra. Akkor vagyunk együtt.

- Talán jogos a kérdés: hogyan viseli választottja ezt és önt?

- Nyilván egy nyugodt, békés természetű hölgyet kerestem, semmiképpen sem olyat, amilyen én vagyok. Egy politikusfeleségnek ugyanis fel kell vállalnia sok olyasmit, amit máskülönben nem tenne meg. Ettől még utálhatja vagy szeretheti a politikát.

- Ma viszont még egyedül él. A bizottsági tagságokkal megspékelt képviselőségből bizonyára összejön nem is kevés. Gyűjtöget? Befektet valamibe? A családot támogatja?

- Egyrészt sokat invesztálok önmagamba. Egyetem, nyelvtanárok, logopédus... Ezt mind normálisnak érzem egy sokat szereplő politikusnál. Persze a családot is segítem.

- Ha már invesztál: szívesen lenne húzónév az európai parlamenti választások listáján?

- A nemzetközi politika nem az én világom. Kifejezetten nem szeretek külföldre utazni. Repülőn is csupán egyszer ültem. Az a magyar vagyok, aki csak Magyarországon vagy legfeljebb a környező országokban mozog szívesen.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN