Kellemetlenül érintette a forint mozgása azokat a tőzsdézőket, akik nem spekulációs célból, hanem devizakiadásaik vagy -bevételeik fedezése végett kötöttek határidős ügyleteket. A brókercégek ügyfeleinek általában 20-25 százaléka ugyanis olyan exportőr vagy importőr, aki egy bizonyos, neki kedvező árfolyamon úgynevezett fedezeti ügyletekkel biztosította, hogy a jövőben is ugyanezen az árfolyamon válthassa át a pénzét. A gyenge forintban érdekelt exportőrök például tavaly már a 250-260 forintos euróárfolyamnál fellélegeztek a sokáig 230 körüli szintek után, és örömmel vállalták, hogy euróban keletkező bevételeiket a jövőben is ezen az árfolyamon váltják át. Akik így jártak el, azok valószínűleg igen bosszúsak voltak, a mikor azt látták, hogy idén 300 forintnál többet is kaphattak volna euróikért. Mindenesetre a március közepi átmeneti visszaerősödés során, mikor az árfolyam ismét 300 alá került, az exportőrök ismét erőteljes hullámot indítottak pozícióik fedezésére.

Ennél is rosszabbul jártak azonban az importőrök: a gyenge forint miatt nekik minden euró kiadásuk pluszköltséget jelent, ráadásul a rekordzuhanástól pánikba esve sokan további romlásra számítottak, és 300 forint feletti szinteken fixálták euróvásárlásaikat, miként azt a HVG által megkérdezett egyik budapesti kávéimportőr is tette. Ezzel azonban nyakukba vették azt a kockázatot, hogy ha az árfolyam a későbbiekben esetleg visszaerősödik, nekik akkor is a jelenlegi, kedvezőtlen kondíciókkal kell átváltaniuk a pénzüket.

Mindkét oldalt egyaránt kedvezőtlenül érintette azonban az a tény, hogy sokan a válság kipattanása előtti nagyságrendekhez igazították fedezeti ügyleteiket. Mostanság azonban, a válság okozta visszaesés miatt, bevételeik elmaradtak az előzetesen várttól, így adott esetben nem is jutottak annyi pénzhez, mint amennyinek az átváltását korábban vállalták.