HVG

Feszültnek ígérkezik a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) március 31-ei éves közgyűlése. A HVG információi szerint a BÉT-részvények 12,5 százalékát tulajdonló osztrák tőzsdetulajdonos Wiener Börse AG (WB) már hetekkel ezelőtt megüzente Szalay-Berzeviczy Attila regnáló BÉT-elnöknek, hogy nem szavazza meg a most lejáró mandátumának újabb hároméves meghosszabbítását. Helyére saját jelöltjét, a WB társ-vezérigazgatóját, a BÉT igazgatótanácsában (it) tag Michael Buhlt állítaná. A bécsiek pakettje nem jelentős, a BÉT elaprózott tulajdonosi szerkezetében (lásd grafikonunkat a 110. oldalon) mégis a második legnagyobb, így most az a kérdés, hány részvényest tudnak javaslatuk mellé állítani. Esélyeiket elvileg növelhetné, hogy a WB négy évvel ezelőtt összehangolt akció keretében négy másik osztrák céggel - az azóta az olasz UniCredit-csoportba betagozódott HVB Bankkal (25,2 százalék), az Österreichische Kontrollbankkal (12,5 százalék), az Erste Bankkal (12,2 százalék) és a Raiffeisen Bankkal (6,4 százalék) - közösen megszerezte a BÉT 68,8 százalékát.

"Nincs szándékunkban semmilyen személyi változás" - cáfolt a HVG bécsi tudósítójának Buhl. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Szalay-Berzeviczy (aki 2004 tavaszán a HVB magyarországi letétkezelői üzletágának vezetőjeként megszervezte az osztrák csapatot a BÉT felvásárlására, s ennek "jutalmaként" a friss tulajdonosok őt tették meg elnöknek) esetleges leváltásáról szóló híresztelés már a 2005. májusi tisztújítás előtt is elterjedt. Akkor állítólag az volt vele a gond, hogy túlságosan előtérbe helyezte a magyar befektetőközönség érdekét az osztrák tulajdonosokéival szemben, mindenekelőtt azáltal, hogy ragaszkodott a BÉT tőkeemeléssel egybekötött magyarországi tőzsdei bevezetéséhez.

Tőkeinjekcióra azért lenne szüksége a BÉT-nek, hogy a börzei ügyletek elszámolását végző Központi Elszámolóház és Értéktár Zrt. (Keler) 46,67 százalékos tulajdonosaként ajánlatot tehessen a Keler többi, a Magyar Nemzeti Bank tulajdonában lévő pakettjére. A tőzsdei intézmények között ugyanis a Keler az igazi aranybánya: a 2006-os évet például közel 4,2 milliárd forintos árbevétel mellett 2 milliárdos nyereséggel zárta, saját tőkéje pedig 12,8 milliárd volt (a tavalyi adatok csak az áprilisi közgyűlésen válnak ismertté), így megszerzése jelentősen növelhetné a BÉT értékét. Ennek alapján pedig a magyar börze eséllyel tárgyalhatna a vezető nemzetközi tőzsdékkel, következésképp a magyarországi befektetők számára gyorsabban és olcsóbban válhatnának elérhetővé a külföldi értékpapírok. Ráadásul a Kelerrel való összeolvadással a most még a két intézménynél külön-külön felmerülő költségeken is lehetne faragni, aminek előnyét a tőzsdetulajdonosok mellett az összes, Budapesten invesztáló is élvezhetné, hiszen a hatékonyabb infrastruktúra lehetővé tenné a kereskedési díjak mérséklését.

A BÉT tőzsdei bevezetése mellett ugyanakkor azért érvelnek sokan Magyarországon, mert a feltételezések szerint ösztönzően hatna a ma még tőzsdén kívül lévő cégek börzére lépésére, márpedig az utóbbi években a tőzsdei kínálat nemhogy bővült, hanem a sok kivezetés miatt jelentősen szűkült. Az is igaz ugyanakkor, hogy a hatalmas magyar költségvetési hiány, a hazai gazdaság lassuló növekedése és a gyors ütemű infláció miatt az utóbbi néhány évben a BÉT amúgy sem volt vonzó befektetői célpont. Ráadásul a kilencvenes évek privatizációs gyakorlata óta (amelynek során a külföldiek számára vonzó Mol-Magyar Telekom-OTP Bank-Richter négyes a parkettre került) az állam a magánosítás során szinte teljesen elkerülte a tőzsdét, ehelyett a közvetlenül szakmai befektetőknek történő értékesítést részesítette előnyben.

Ehhez képest kissé groteszk módon a tőzsde gazdaságban betöltött jelentőségére maga Veres János pénzügyminiszter utalt a múlt pénteki közleményében, amellyel érzékelhetően az osztrákokra próbált nyomást gyakorolni. Abban ugyanis nyíltan azzal fenyegetőzött: csak olyan tőzsdére vezetik be az új tulajdonosi programban részt vevő állami vállalatokat - vagyis az erre esélyes Magyar Villamos Műveket, az Állami Autópálya-kezelőt, a Szerencsejáték Zrt.-t és a Magyar Postát -, amely képes meghatározó és kezdeményező szerepet játszani Kelet-Közép-Európában, részt venni a kelet-közép-európai tőzsdék versenyében és integrációs folyamatában. "Nincs értelme a BÉT-részvények tőzsdei bevezetésének, az ezzel kapcsolatos érvek megalapozatlanok" - reagált a budapesti presszióra a magát a 68,8 százalékos pakettet birtokló cégek nevében nyilatkozónak feltüntető Buhl. Arra hivatkozott, hogy a WB sem ment tőzsdére, mégis évente legalább öt új társaság kéri bevezetését, összesen 7-12 milliárd euró értéket képviselve.

Az osztrákokat magyar részről azért is kritizálják, hogy az osztalékon kívül más nem érdekli őket. A BÉT-et - szólnak a vádak - a WB fiókbörzéjévé akarják silányítani, s jóformán semmit sem tesznek a budapesti börze előrelépéséért, például a többi kelet-közép-európai tőzsdével való szövetség sem indult el a megvalósítás útján. Holott egy régiós tőzsdeunió sokak szerint magához vonzhatna olyan nagy nyugati cégeket is, amelyek komoly szerepet játszanak Európának ezen a fertályán, de külön-külön egyetlen börze sem éri el az ingerküszöbüket. Még egy közös kereskedési platformot sem sikerült összehozni a szerb, a horvát, a szlovén és a szlovák tőzsdékkel, ami súlyt adhatna a regionális értékpapírpiacoknak - hangzik a magyarok szemrehányása.

"Közös roadshow-kon népszerűsítettük a BÉT-et, megvettük és integráltuk az árutőzsdét, s tíz-húsz tőzsdére készülő magyar céget »készítettünk fel«" - sorolta a HVG-nek eddigi erőfeszítéseiket Buhl, igaz, az utóbbi próbálkozás eredménye még nem látható, legalábbis ezek a bizonyos cégek eddig nem léptek a parkettre. Kétségtelen, a bécsi tőzsde két és fél évvel ezelőtt már tárgyalt a varsói börze megvételéről, a lengyel politikát akkor uraló Kaczynski testvérek azonban politikai megfontolásból leállították a már beindult tárgyalásokat. Azóta Buhl szerint most kínálkozik először tőzsdevételi alkalom: a ljubljanai börze kerül kalapács alá, s Bécs már el is küldte vételi ajánlatát.

Az osztrák tőzsdevezér egyébként tagadja, hogy Szalay-Berzeviczy "bűnlajstroma" kiegészült volna egy újabb ponttal, nevezetesen azzal, hogy a budapesti börzeelnök túlságosan kiállt a magyarországi stratégiai cégek felvásárlását megnehezíteni szándékozó, a szakzsargonban lex Molnak nevezett törvény tavaly őszi megalkotása mellett, amit nem titkoltan az a szándék ihletett, hogy megakadályozzák a bécsi tőzsde egyik legnagyobb szereplőjének számító OMV egyesülését a Mollal. Mindenesetre tény, Szalay-Berzeviczy nem emelt szót az ellen sem, hogy a Mol felvásárolta saját részvényeinek több mint 40 százalékát, s e pakett nagy részét a vele "baráti" cégeknek adta oda kölcsönbe vagy visszavásárlási opcióval. Pedig ezáltal 70 százalékról 40 százalékra csökkent a mindenki által szabadon elérhető, úgynevezett közkézhányadon lévő Mol-papírok aránya, ami a tőzsde forgalmára s azon keresztül nyereségességére, vagyis a BÉT-részvényesek által felvehető osztalékra is mérséklően hathat. Az is vörös posztó volt az osztrákok szemében, hogy a tőzsde - a HVG információi szerint a Mol nyomására - a közkézhányad csökkenése által indokoltnál kisebb mértékben faragott azon a súlyozáson, amellyel a magyar olajrészvények a BUX részvényindexben szerepelnek. Ez egyébként szakmailag valóban vitatható döntés, hiszen ily módon a hazai börzebarométer nem tükrözi a valóságot.

Kétségtelenül lehetetlen feladatra vállalkozott Szalay-Berzeviczy, amikor több úr szolgájaként hol a BÉT osztrák tulajdonosainak, hol a kisbefektetőknek, hol pedig a BÉT összforgalmának közel 80 százalékát adó, de a tőzsdében magában csak csekély mértékben tulajdonos Mol-OTP Bank-páros különérdekeit próbálta képviselni. Az utóbbiak ráadásul látványosan összefognak: mivel a Mol-it alelnöke nem más, mint Csányi Sándor OTP-vezér, a személyi összefonódás következtében az olajcég mindvégig maga mellett tudhatta a legnagyobb magyar bankot. A duó lobbierejét a lex Mol megalkotása során az üzleti és a politikai világ egyaránt megtapasztalhatta, így nem is olyan meglepő, hogy befolyásukat most a BÉT ügyében is megpróbálják latba vetni - mintegy visszaadva egynémely szívességet Szalay-Berzeviczynek. A WB-nek március elején küldött levelükben Csányi és Hernádi Zsolt Mol-elnök-vezérigazgató egy-egy helyet igényelt a BÉT most hattagú igazgatótanácsában - amelyben egyébként Áldott Zoltán vezérigazgató-helyettes révén a Mol már most is képviselteti magát -, valamint vétójogot követeltek az osztrák tulajdonosok által a BÉT-tulajdonlásra 2004-ben létrehozott szindikátusban, hogy ezáltal kapjanak beleszólást a BÉT stratégiájának alakításába. S hogy kérésüket nyomatékosítsák, elutasítás esetére Csányi OTP-s helyettese, Wolf László a Hírszerző internetes portál kérdésére kilátásba helyezte: fontolóra veszik részvényeik átvitelét más kelet-közép-európai tőzsdére. Igaz, ez utóbbival célszerű óvatosan bánni, hiszen egy tőzsdei kivezetés meglehetősen macerás procedúra - például a kivezető köteles ajánlatot tenni a többi tulajdonosnak.

Az OTP ugyanakkor arra is késznek mutatkozik, hogy hazai nagybankokkal együtt az egész osztrák pakettet megvásárolja; ez a csomag 2004-ben összesen 34 millió eurót ért a sógoroknak. "Ez a szándék még nem jutott a fülembe" - közölte sejtelmesen Buhl. Így azt sem tudni, mekkora az az összeg, amennyiért az osztrák szindikátus hajlandó lenne lemondani egy minden évben biztos osztalékot fizető papírról. Eddigi befektetésük közel felét ugyanis a 2006-ban a BÉT-be olvadt Budapesti Árutőzsde részvényeiért kapott vételár és az utóbbi háromévi BÉT-nyereségrészesedés formájában már vissza is kapták. S mivel a budapesti tőzsde tavaly még az előzőeknél is eredményesebb évet zárt, a közel 2,6 milliárd forintos tavalyi adózott nyereségből részvényenként 477 forint ütheti a markukat - szemben a 2005 utáni 436 és a tavalyelőtti 447 forintos osztalékkal.

CSABAI KÁROLY, FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS