Egy életbiztosítást nem lehet kipróbálni - érvelt egy dühös könyv a megtakarítással kombinált életbiztosítások ellen még 1999-ben, amelynek egyik szerzője, Csekő László korábban Németországban biztosítási ügynök volt. Ijesztő példák sorát hozta fel az ügyfelek által várt hozamok és valós kifizetések közötti eltérésekre, lerántva a leplet a biztosítási ügynökök praktikáiról. S bár a könyv a biztosítók akkori kritikája szerint nem volt mentes a szakmai tévedésektől, valószínűleg először szembesítette az ügyfeleket annak következményével, hogy az általuk befizetett díjak nem egy az egyben kamatoznak a javukra, hanem költségrészre, kockázati részre és megtakarítási részre oszlanak, s csak ez utóbbi után jár majd hozam a futamidő végén. Ráadásul a biztosítás első éveiben az ügyfél befizetéseit elsősorban a zsíros ügynöki jutalékokra és a biztosítók költségeire számolják el, így a kuncsaft nem is részesedik ennek hozamából. Főként ez magyarázza azt is, hogy a lejárat előtt felmondott szerződésekre is csak a befizetett pénz töredékét fizetik vissza.

"Az idő előtti visszaváltáskor kapható csekély összegről az éves hozamértesítőkben is részletesen tájékoztatták a kuncsaftokat, arról viszont nem, hogy reálisan mekkora összegre számíthat a lejáratkor" - fakadt ki a HVG-nek Balogh István, a Nationale Nederlanden (ma ING) korábbi kuncsaftja. A jövőbe persze senki sem lát, de Balogh, aki 64 éves nyugdíjasként hagyta magát rábeszélni az Indián Nyár életbiztosításra, ma sem nyugodott bele abba, hogy szerződésére a 2006. decemberi lejáratkor a tíz év alatt befizetett 800 ezer forint alig 80 százalékának megfelelő összeget, 660 ezer forintot kapott kézhez.

Máig megőrizte a szerződéskötéskor kapott, 1995-ös adatokat tartalmazó tájékoztatót, amely szerint a biztosító "befektetéssel kapcsolatos költsége" csupán másfél százalék. A prospektus három hozamot is említ az akkori 28,2 százalékos infláció mellett: a biztosító által elért 34,6, a garantált 5,5, és az ügyfelek infláción felüli 2,1 százalékos hozamát. Balogh szerint meggyőző volt az alacsony költség, s különösen az 5,5 százalékos garantált hozam, amire alapozva követel most 1,04 millió forintot.

Hiába. Még akkor is, ha számára nóvum volt, amit Dabis Zsolt, az ING ügyfélszolgálati ügyvezető igazgatója panaszos levelére válaszolva közölt: az általa fizetett díj negyede a kockázati és a költségeket fedező díjrész volt, amin felül levonták a "szerződés működtetésének arányos költségét" is. Azt viszont Balogh továbbra sem tudja, hogy befizetéseinek mekkora hányada "kamatozott", s mekkora részét tette félre a biztosító arra a kockázatra, ha az ügyfél a szerződés lejárta előtt elhalálozott volna. Megtanulhatta azonban, hogy nyugdíjasként csak akkor csinál jó boltot egy életbiztosítással, ha nem éri meg a lejáratot.