"Praktikusan megszűnt a forinthitelezés" - állították több nagyobb banknál a HVG kérdésére, s úgy vélték, ez már így marad az euró bevezetéséig. Csakhogy ez a pillanat a jelek szerint egyre távolabb kerül. A Goldman Sachs brókerház londoni elemzői például a múlt héten publikált jelentésükben megerősítik, hogy Magyarországnak - a költségvetés helyzete miatt - esélye sincs arra, hogy 2010-ig bevezethesse az eurót. Ráadásul Londonból úgy látják, hogy az új tagok egyre kevésbé kívánatosak a csatlakozáskor még kötelezőnek kikiáltott euróklubban, ezért arra lehet számítani, hogy csak azokat látják szívesen, akik százszázalékosan teljesítik a belépési feltételeket. Erre viszont szerintük Magyarország leghamarabb 2013-2014-ben lesz csak képes.

HVG

A Standard & Poor's (S&P) nemzetközi hitelminősítő másféle figyelmeztetéssel csatlakozott a pesszimista kórushoz. Úgy tartja, hogy 2014-ig, amíg nem lesz euró, sebezhető marad a forintárfolyam, emiatt pedig komoly kockázatot jelent a lakosságnál és a kisvállalkozóknál felhalmozódott devizahitel-állomány. Az S&P, amelynek szaván külföldi befektetők százai csüngnek, azt sem zárta ki, hogy Magyarországon szabályozókkal fékezzék a devizaeladósodást. A Magyar Nemzeti Banknak azonban nincs erre alkalmas eszköze, erősítette meg a HVG-nek név nélkül egy jegybanki munkatárs. A piaci beavatkozás gondolatát Binder István, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének szóvivője is elutasította, hozzátéve, hogy a felügyelet számtalan módon felhívta már a lakosság figyelmét a devizaadóssággal járó kockázatokra.

A költekezési lázban égő háztartások azonban láthatóan erős idegzetűek. Akkor is sorban állnak a devizás hitelekért, amikor hullámvasútra kerül a forint, és az euró ára egyik napról a másikra majdnem 4 százalékkal, 255 forintról 265-re gyengül, ahogy ez a napokban történt. A Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-nél (K&H) például semmilyen változást nem érzékeltek a lakosság magatartásában, ugyanúgy keresték a svájci frank- és euróalapú hiteleket, mint korábban, állítólag a forinthitelekkel szembeni óriási kamatelőnyük miatt. A bank hirdetménye szerint egyébként a személyi kölcsönöknél a devizás hitelek kamatlába mintegy 6 százalékponttal kisebb, mint a 18-20 százalékos éves kamattal mért forinthiteleké. "A forintban nyújtott lakáshitelek közül a mi ügyfeleink döntően a CIB finanszírozásával épült új otthonok eladásához adott hitelt keresik. Ez egy államilag támogatott hitel, amelynek 7 százalék körüli teljeshiteldíj-mutatója (thm) csak 1-2 százalékponttal magasabb a devizás hiteleknél" - jellemezte a HVG-nek Veitz Gábor, a CIB Bank Rt. termékmenedzsere, mi mozgatja az ügyfeleket. A Raiffeisen Bank Rt. kuncsaftjait sem tántorította el a devizás hitelektől a kilengő forintárfolyam, amiben szerepe van egy nemrég beindított svájcifrank-alapú gyorskölcsönnek, amelyet ingatlanfedezet mellett, jövedelemigazolás nélkül lehet felvenni és bármire elkölteni. A jelzálogalapú devizás hitelakciók száma amúgy is napról napra bővűl, a HVB Bank Hungary Zrt. például értékbecslési díj nélkül folyósítja svájcifrank-alapú lakáshitelét és szabad felhasználású kölcsönét, ráadásul a futamidő első hat hónapja alatt a korábbi kamat feléért ketyeg a tartozás. Az akciók hatására a lakáshitelek és az autós kölcsönök után lassan a személyi kölcsönök terén is egyeduralkodóvá válik a devizaalapú hitel. A nagy nyomás alatt csak idő kérdése, meddig tart ki a személyi kölcsönt ma még csak forintban nyújtó két, amerikai tulajdonban levő pénzintézet, a Citibank Zrt. és a Budapest Bank Rt.

Az éles hitelezési verseny azonban csak a devizás, azon belül is a svájcifrank-alapú kölcsönök piacán dúl. Ennek köszönhető, hogy a svájcifrank-kamatok az utóbbi évben annak ellenére csökkennek, hogy az irányadó svájci kamatszint tavaly nyár óta összesen fél százalékponttal emelkedett, legutóbb a múlt héten srófolta feljebb 0,25 százalékponttal (1,25 százalékra) a svájci jegybank. A forintkamatok azonban mintha befagytak volna a több évvel korábbi szinten, holott a jegybanki irányadó kamat már tavaly szeptember óta 6 százalék. Így történhet meg, hogy egy svájci frankban húsz évre felvett 5 millió forintos lakáshitel induló havi törlesztőrészlete 36 172 forint, míg ha ugyanezt piaci kamatszinten forintért kéri az ügyfél, 66 795 forintos részlettel találja magát szemben. Ekkora különbséget aligha vállal bárki is csak azért, hogy biztonságban tudja magát a forintárfolyam-kockázattól. "A forint múlt heti zuhanása miatt 1500 forinttal nőtt meg egy húszéves, 5 millió forint értékű svájcifrank-alapú hitel havi részlete, ez a 35-44 ezer forint között szóródó havi törlesztések mellett kezelhető változás" - tartja Katona József, a Raiffeisen Bank vezérigazgató-helyettese. Miután a bankok a hitelek havi részletét mindig egy-egy meghatározott nap devizaeladási árfolyama alapján számolják ki, önmagában a forintár kilengése nem rengeti meg az adósok helyzetét, ha a forint néhány nap alatt ismét magára talál.

A tartós gyengülés azonban már generálisan emeli az adósok terheit, ahogy ezt az a családfő is tapasztalta, aki tavaly tavasszal erős forint mellett vásárolt egy autót svájci frank alapon részletre (lásd táblázatunkat a 141. oldalon). A szinte állandó havi 1-2 ezer forintos ráfizetés ellenére mégis nyugodt, mert, mint mondta: a lízingcég által párhuzamosan ajánlott forinthitel havi részlete 10 ezer forinttal drágábban kezdődött volna.

A közelgő forintválságot és a nemzeti valuta hosszan tartó gyengélkedését vizionáló külföldi elemzések nyomán nőhet az igény az árfolyam-garancia iránt, de egyelőre csak az OTP Bank Rt.-nél vásárolható meg a biztonság, de ott is csak 2007 végéig. A Raiffeisennél és a CIB-nél is gondolkodnak a külön díjért nyújtandó garancián, de a bank nevében nyilatkozók szerint nehezen található árban is megfizethető, ideális megoldás. A futamidő végéig szóló biztosítás ugyanis annyiba kerül, mint ha forinthitelt venne fel az ügyfél, ha pedig csak rövidebb ideig védik meg az árfolyamkockázattól, akkor a garancia lejárta után - ha gyenge marad a forint - ugyanúgy át kell árazni a teljes hátralevő tartozást, mintha semmi sem történt volna.

Kilátástalan helyzetbe csak akkor kerülhetnek a devizában eladósodó háztartások - vélik bankszakemberek -, ha a látszólag alacsony kamatoktól és aránylag kedvező thm-ektől megrészegülve jóval több hitelt vesznek fel, mint különben a magasabb forintkamatok mellett tennék. Állításuk szerint azonban ez nincs így, sőt az utóbbi időben még csökkent is az igényelt kölcsönök átlagos összege. Független elemzések híján legfeljebb reménykedni lehet abban, hogy a hitelfelvevőkkel nem szalad el a szekér, ugyanis a bankoknál nem tagadják, hogy - amíg nem fenyeget a hitelek bedőlése - érdekeltek a devizahitelezés fenntartásában, hiszen az egy százalék körüli forrásköltség révén nagyobb bevételt érnek el egy piaci kamatozású svájcifrank-alapú kölcsönön, mint ha forintot helyeznének ki.

PAPP EMÍLIA