Az utóbbi hónapokban három mandulaműtét is halállal végződött, az egyik esetben peren kívül egyeztek meg az elhunyt gyermek szülei a kórházzal a kártérítés összegében, a többinél alighanem évekig tartó bírósági eljárásra kell számítani. Ennek oka, hogy ha van is felelősségbiztosítása az egészségügyi intézménynek, a károsult vagy hozzátartozói általában a többszörösét kérik a biztosítótól kapható, erősen limitált, káreseményenként legfeljebb 5 millió forintot kitevő összegnek. Ugyanakkor a társadalombiztosítási (tb) finanszírozásban nincs külön tétel a káreseményekre, s nem készültek fel erre a magánszolgáltatók sem. A komlói kórház például úgy tudott április végén megállapodni egy - a terhesség alatt fel nem fedezett betegség miatt - nyitott gerinccel született és emiatt tolószékbe kényszerült fiú szüleivel, hogy részletekben (pénzzel, ingatlanvásárlással és életjáradékkal) törleszti a Legfelsőbb Bíróság által még az év elején jogerősen megítélt 37 millió forintos vagyoni és nem vagyoni kártérítést. A fővárosi Szent Imre Kórház nem vitte ilyen magas fórumig a pereskedést abban az 1992-ben kezdődött eljárásban, amelynek tavaly novemberi elsőfokú ítéletébe belenyugodva 62 millió forintos kártérítést és 300 ezer forintot meghaladó havi járadékot fizet egy, a szülés közben károsodott gyermek szüleinek. A kártérítés továbbhárítására még részben sincs mód - mondta a HVG-nek Varga Piroska, a kórház főigazgató-helyettese -, egyrészt mert a szülést levezető személyzetből már senki sem dolgozik a kórházban, másrészt mert a béreknek legfeljebb a 30 százaléka tiltható le.

A kórházak öt éve lényegében csak az Allianz Hungária Rt.-nél köthetnek szakmai felelősségbiztosítást, amely nélkül - az egészségügyi törvény szerint - vissza kellene vonni működési engedélyüket. A Generali-Providencia Biztosító Rt., amellyel korábban a legtöbb kórház szerződött, még 2000-ben szinte teljesen kivonult a piacról; ma már csak azt a néhány biztosítást kezeli, amely a Zürich Biztosító Rt. két évvel ezelőtti beolvasztása nyomán került hozzá. "A műhibák nyomán megítélt kártérítések robbanásszerű növekedése után kiszámíthatatlanná vált az üzletágon elszenvedhető veszteség mértéke" - indokolta a HVG kérdésére a Generali-Providencia kivonulását a kórházbiztosításból Csáki Gyula, a felelősségbiztosítási csoport vezetője. Néhány kórházzal az Uniqa Biztosító Rt. is leszerződött, de az üzletágat olyan kényes témának tartja a társaság, hogy a részletekről nem is kívántak nyilatkozni.

A felelősségbiztosítás elvben az egészségügyi szolgáltatás során okozott kár megtérítésére szolgál, de mivel nemcsak az egy-egy káresetre fizethető összeget korlátozzák a biztosítók, hanem megszabják azt is, hogy évente legfeljebb tíz kifizetést, illetve limitált összegű kártérítést vállalnak, lényegében a kórházak állami vagy önkormányzati tulajdonosának kell jótállnia a bíróságok által megítélt több tízmilliós összegekért.

A piacon monopolpozícióba került Allianz akár hasznot is kovácsolhatna helyzetéből, de ehelyett - a biztosító állítása szerint - a társaság népszerűségének és eredményének sem használ, hogy egyedül maradt. "A köztudottan anyagi nehézségekkel küszködő egészségügyi intézményeknek minden díj magas, miközben az üzletág a biztosító számára veszteséges" - vázolta a helyzetet a HVG-nek Sipos József, az Allianz szóvivője. Más vélemény szerint a díjbevételből még a biztosító kárügyintézéssel kapcsolatos költsége sem térül meg.

"A biztosítók helytállási limitje évek óta változatlan, miközben a díjak drasztikusan emelkedtek, bevezették a 10 százalékos önrészt, és már harmincnál is több kizárási okot sorolnak fel a szerződésekben" - ismertette a barikád másik oldalának kifogásait Harmat György, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) elnökségi tagja és Simon Tamás biztosításokkal foglalkozó ügyvéd. A megszorítások között a legkellemetlenebbnek azt tartják, hogy a biztosítók 2000 óta időben is korlátozták helytállásukat, azaz megszabták, hogy csak a biztosítási kötvény hatálya alatt okozott, bekövetkezett és bejelentett károkért fizetnek, miközben a műhibák következményei sokszor évek múltán válnak bizonyossá, illetve a betegek gyakran esztendőkkel a káresemény után kezdenek perelni. A veszteség ellenére a kivonulásra nemcsak azért nem gondolhat az Allianz, mert rázúdulhat az emiatt keletkező botrány, hanem állítólag azért sem, mert két évvel ezelőtt, amikor még úgy látszott, lesz egészségügyi reform és kórház-privatizáció, megígérte az egészségügyi tárcának, hogy kitart.

A reform időközben elmaradt, a biztosító pedig bennragadt a piacon. Az egészségügyi szolgáltatók számára viszont hiába kötelező a felelősségbiztosítás, a biztosítótársaságok és az MKSZ szerint legalább 10-15 kórház e nélkül dolgozik, mert nem tudja miből fizetni a díjat. A felelősségbiztosítás ugyanis kórházi források szerint évente több millió forintba kerül, előfordul, hogy a 10 milliót is eléri, de van példa arra is, hogy a gyakran hibázó egészségügyi intézménytől akkora díjat követel a biztosító, amekkora az éves kárfizetési plafon. A jogszabályi kötelezés és a pénztelenség olyan alkudozásokhoz is elvezet, melynek során a kórház felajánlja, hogy az 5 milliós kártérítésből 4,9 millió forint önrészt vállal, ha cserébe a biztosító is megelégszik a látszatdíjfizetéssel. A biztosítótársaságok azonban cáfolják, hogy ilyen alkuba belemennének. A díj nagysága egyébként attól függ, hogy az adott kórházban milyen osztályok vannak, mekkora az ágyszám, s milyen gyakori a károkozás.

Európa-szerte gondot okoz a kórházi felelősségbiztosítás: 2003-ban Spanyolországban a duplájára, Írországban 50 százalékkal, 2004-ben Franciaországban 39 százalékkal emelkedtek a díjak, de a magánbiztosítóknak így sem éri meg; az utóbbi két országban kivonultak a közkórházak mögül. Közben lépett a másik oldal is: az állami kórházaknak Dániában, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Luxemburgban és Svédországban nem kell biztosítást kötniük. Ezekben az államokban a költségvetésből közvetlenül fizetik a kártérítést, illetve annak egy részét, de olyan megoldás is van, hogy régiók, illetve a tulajdonukban lévő kórházak hoznak létre ilyen célra közös biztosítási egyesületet vagy kockázati alapot. Az egyesülethez az uniós csatlakozás előtt 226 millió forintos tőkét kellett volna összedobni, azóta viszont az uniós szabályozás átvétele miatt már nem lehet megúszni 600 millió forintnál kisebb összegből. Simon egyébként úgy véli: más európai országokhoz hasonlóan rendeletileg limitálni kellene az egy-egy káresetre kifizethető kártérítéseket.

Ha a kórházakban már nem is lát lehetséges ügyfelet a biztosítók többsége, kisebb magánklinikák, illetve az orvosok felelősségbiztosítására még több társaság is szerződik. Sőt például a Generalinál felhívták a figyelmet arra, hogy míg több nyugat-európai országban a plasztikai sebészek már nem tudnak felelősségbiztosítást kötni, Magyarországon még van erre lehetőség, igaz, meglehetősen borsos áron, évi 200-300 ezer forintért. A szintén csak magán-egészségügyi szolgáltatókkal szerződő Groupama Biztosító Rt. kínálatában viszont nem szerepel a plasztikai sebészet, a szülészet és az aneszteziológia. Náluk választható a kártérítési határérték, ami káreseményenként 5 millió vagy évente összesen legfeljebb 10 millió forint, de - a kártörténet ismeretében és alapos kockázatelbírálás után - adnak ajánlatot alacsonyabb vagy magasabb limitre is. A díjak összege a tevékenység jellegétől és az intézményben dolgozók létszámától függően 100 ezer forinttól több százezerig terjed, az 1500-2000 ilyen típusú szerződés nyereséget hoz a Groupamának.

Kétféle szerződést ajánl magánklinikáknak és -orvosoknak a Generali: egyszeri maximum 5 millió forintos kárfizetés egy évben 10 alkalommal, illetve legfeljebb 10 millió forintos kárfizetés, egy évben öt alkalommal. Az első változat esetében egy ideggyógyásztól évi 17 ezer forintos díjat kérnek el, egy szülész-nőgyógyásznak azonban 220 ezer forintjába is kerülhet évente a biztosítás.

Az OTP-Garancia Biztosító Rt., amely a kórházaknak nem nyújt biztosítást, 23-féle szakorvosi tevékenységre köt felelősség-biztosítási szerződést, az ügyfélkört a magánpraxist folytató orvosok alkotják. A díjakat a szakterület veszélyessége alapján határozzák meg, s figyelembe veszik, hogy mióta és mennyi műhibával dolgozik az orvos. A belgyógyász háziorvos biztosítása például évi 20 ezer forintnál kezdődik, míg a nőgyógyász és szülész szakorvosé ennek több mint duplájától.