© sxc.hu

Bárki válogatta is össze az - első ülését a múlt szerdán tartott - adóreform-főbizottság tagjait és öt munkabizottságának vezetőit, sikerült a névsorral meglepetést okoznia. A munkabizottság-vezetőkkel együtt 21 tagú "válogatottban" feltűnően sok civil van a pályán, a minisztériumok képviselőivel szemben 12:9 az arány a javukra. Igaz, a civilek közt található Hetényi István volt pénzügyminiszter, Sághy Zoltán, a tárca tavaly decemberben családi okokból távozott, adóügyekért felelős helyettes államtitkára, sőt ebben a csapatban focizik Matolcsy György, az Orbán-kormány gazdasági minisztere, a Növekedéskutató Intézet vezetője, Orbán Viktor tanácsadója is.

Rajtuk kívül kamarák, kutatóintézetek, adótanácsadó cégek, továbbá az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkavállalói és munkaadói oldala képviselteti magát a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója, Akar László elnökölte szakmai műhelyben.

Feltűnő az is, hogy a Pénzügyminisztérium (PM) felségterületének számító adózási kérdésekben az ötből egyetlenegy, az általános forgalmi adóval (áfa) foglalkozó munkabizottság vezetését kapta - Csobánczy Péter főcsoportfőnök személyében - a tárca.

A reform egyelőre embrionális állapotban leledzik, a főbizottság az ígéretek szerint március végére rajzolja fel azokat az elképzeléseket, amelyek azt lesznek hivatottak ábrázolni, hová kell Magyarországnak két-három éven belül eljutnia. A HVG értesülései szerint a vízióknál jóval előbbre tartanak az áfaszabályok átírásában, állítólag már készen is van az újrakodifikálandó törvény normaszövege. Persze az is lehet, hogy egyszerűen leporolták azt a 2003 decemberében már elkészített új áfatörvényt, amely végül mégsem került a parlament elé.

© MARABU

Az EU irányelve miatt azonban az áfában - más adónemekkel ellentétben - erősen meg van kötve a reformerek keze. Az uniós keretszabályok szerint ugyanis legfeljebb két kedvezményes és egy normál kulcs lehet, és ez utóbbinak minimum 15 százalékosnak kell lennie. Ráadásul az irányelv tételesen felsorolja a tárgyi adómentes, illetve a kedvezményes adókulcs alá vonható termékek és szolgáltatások körét is. Ebbe azonban beleférnének a Draskovics Tibor pénzügyminiszter által korábban meghirdetett változtatások, nevezetesen, hogy a most 5-15-25 százalékkal operáló rendszert kétkulcsos szisztéma váltsa fel, úgy, hogy a jelenlegi középső és felső kulcs valahol 19 százalék környékén olvadjon egybe.

Ezzel együtt várhatóan megnövelnék a benzin és a dohánytermékek jövedéki adóját, mivel nem akarják sem ezek árának, sem a költségvetési bevételeknek a csökkenését. Azt egyelőre csak remélni lehet, hogy az új áfatörvény megalkotásánál nem spórolják meg egy nyelvész honoráriumát, a sokszor módosított mostani ugyanis nemegyszer az őrületbe kergeti a legedzettebb könyvelőket és adótanácsadókat is.

Bár paradox módon szövegegyszerűsítés az egyszerűsített vállalkozói adóra, azaz az evára is ráférne, valószínűleg nem az ezzel foglalkozó - Sághy vezette - munkabizottságnak kell majd a legtöbb feladattal és konfliktussal szembenéznie. Az evát ugyanis mindenki szereti: a mára 100 ezernél több ezt választó adózó is és a látványosan növekvő bevételeknek köszönhetően maga a PM is. Az utóbbi hónapokban alábbhagyott az adónemmel szembeni brüsszeli berzenkedés is, amit egyébként nem adóügyi megfontolások gerjesztettek, hanem az, hogy a tagországok uniós tagdíjbefizetései az áfabevételeken alapulnak.

Az eva pályáját a PM olyannyira szabadnak ítéli, hogy azt tervezi, a reform részeként kiterjesztik a nagy költségű, kisebb termelőcégekre is. Sőt rájuk valószínűleg a mostani 15 százalékosnál alacsonyabb adókulcs vonatkozna, hiszen a jelenlegi mérték csak az alacsony rezsivel működő, javarészt szellemi terméket produkáló vállalkozások számára kifizetődő. Nagyobb szerepet szánna az evának - a parlamentnek hétfőn benyújtott adócsökkentési csomagja szerint - a Fidesz-MPSZ is (lásd A Fidesz-pakk című írásunkat).

A legnehezebb feladatokkal a gazdasági tárca szakemberei által vezetett iparűzésiadó-, illetve az élőmunka-terhelési munkabizottságoknak kell megbirkózniuk az adóreform során. Az előbbit a Kóka János miniszterré válása után helyettes államtitkárnak kinevezett Mészárosné Peredy Gabriella, az utóbbit a korábban is a közgazdasági főosztályt vezető Tóth Magdolna irányítja. Az úgynevezett korrigált nettó árbevétel után fizetendő - a települési önkormányzat döntésétől függő mértékű, de legfeljebb 2 százalékos - iparűzési adó folyamatos össztűz alatt van. A vállalkozások azért tartják igazságtalannak, mert a veszteséges cégeknek is fizetniük kell, s miután vetítési alapja nem a nyereség, hanem (a költségek egy részével csökkenthető) bevétel, egyes kalkulációk szerint 6-8 százalékponttal dobja meg a társasági adót.

A minap az Ernst & Young egy elemzésében az adónem EU-konformitását is megkérdőjelezte, mondván, az iparűzési adó is forgalmi típusúnak tekinthető, márpedig a hatodik irányelv szerint a tagállamok - néhány nevesített adón kívül - nem alkalmazhatnak forgalmi adót. Bár Magyarország EU-tagsága előtt az iparűzési adó átment a szűrőn, az olaszok hasonló adóját vizsgálja az Európai Bíróság, s döntése kihathat a vitatott - és a vállalkozók részéről közutálatnak örvendő - adónem sorsára is.

Pedig ez az egyik legfontosabb - összesen évi 350 milliárd forintra rúgó - bevételi forrása a településeknek. Így megszüntetése esetén alighanem egy másik "pótadót" kellene kitalálni helyette. Ha ugyanis a társasági adóba építenék be, a teher csak a nyereséges cégekre hárulna. Emiatt nemcsak a - külön bizottságban most reformra nem ítélt - társasági adó mértékét kellene megemelni, hanem valószínűleg át kéne szabni az önkormányzatok támogatási rendszerét is, miután a nyereség alapján fizetett adóbevétel a mostaninál nagyobb szóródást idézne elő. A Fidesz-javaslat pedig a költségvetésben okozna lyukakat.

Rágós falatnak ígérkezik az élőmunka-terhelési munkabizottság előtt álló feladat is: nekik a személyi jövedelemadót (szja) és a társadalombiztosítási (tb) szabályokat kellene újraírniuk úgy, hogy fehéredjen a szürke- és a feketegazdaság, azaz többen fizessenek kevesebbet. A Fidesz nyitott kapukat dönget, amikor csomagjában a - munkavállalónként havi 3450 forintos - egészségügyi hozzájárulás megszüntetését szorgalmazza.

A részletkérdések tápot adhatnak újabb kormánykoalíción belüli vitákhoz. A rövid távon az alsó szja-kulcs éves jövedelmi sávhatárát 3 millió forintra kitágítani, a felső kulcs mértékét pedig 34 százalékra csökkenteni szándékozó szabaddemokraták szívesen vennék az egykulcsos szja-t, míg szocialista berkekben rendre fellángol az éppen aktuálisnál erőteljesebb progresszió ötlete.
 
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azt szorgalmazza: az adórendszer tisztuljon meg a szociálpolitikától, azaz a kedvezményektől - ebben a kérdésben viszont aligha juthat közös nevezőre a családi adózást preferáló nagyobbik ellenzéki párttal.

Mintha máris túlbonyolódna a legkorábbra - tavaszi bevezetésre - ígért, úgynevezett akadálymentesítési program. Ez azt szolgálná, hogy megszüntessék, módosítsák azokat a - vállalkozásokat bosszantó - szabályokat, amelyek hiánya vagy megváltoztatása nem apasztja a büdzsé bevételeit. Az akadálymentesítésre a "mezei" állampolgároktól már több száz javaslat érkezett a PM honlapjára.

A közvélemény kikérése mellett van egy "egyszerűsítés, deregulációs" munkabizottság is, amelytől elnevezése alapján az ember szintén akadálymentesítést várna. E bizottság vezetését Zara Lászlóra, az Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének elnökére bízták, aki mindig is felhánytorgatta, hogy a minisztériumi apparátus gyakorlati szakemberek bevonása nélkül dönt az adókérdésekben. Ám az egyszerűsítésekre mintha még egy csapat is verbuválódna: az adóreform-bizottság alakuló ülésének másnapján a PM - ismét állampolgári véleményeket is várva - külön programot hirdetett a bürokrácia csökkentésére, Weidlich Edit személyében miniszteri biztost bízva meg a feladat koordinálásával. Hiányoznak viszont olyan munkabizottságok, amelyek azt mérnék fel, milyen feladatokat kell ellátniuk az államnak és az önkormányzatoknak, és ezekhez mekkora forrás szükséges. De az is lehet, hogy győzött a józan ész, elvégre Sárközy Tamás kormánybiztosként, Vadász János pedig kormánymegbízottként már jó ideje foglalkozik a közigazgatás, illetve a közszolgálat reformjával.

Nagy dobásokra a közeljövőben tehát nemigen lehet számítani, ami az uniós inflációcsökkentési és a költségvetésideficit-lefaragási elvárások miatt érthető is. A tekintetben viszont kétségek támadnak az emberben, sikerülhet-e az adókérdésekben is megosztott Magyarországon olyan közmegegyezésre jutni 2005-ben, hogy a 2006-2007-re bevezetni tervezett módosításokat ne írja felül a jövőre megválasztandó, új összetételű parlament.

MOLNÁR PATRÍCIA