Fejvadász cégek keresik a megfelelő embert a világ legnagyobb távközlésiberendezés-gyártó cége, a francia-amerikai Alcatel-Lucent üresen maradt vezetői székébe. Pontosabban két székbe. A két éve a francia Alcatel és az amerikai Lucent Technologies egyesülésével létrejött óriáscég elnöke, Serge Tchuruk és vezérigazgatója, Patricia Russo ugyanis a minap közösen jelentette be távozását. Lemondtak, mielőtt kirúgták volna őket - kommentálta a hírt a nemzetközi sajtó. A cégegyesülést annak idején kiharcoló Tchuruk és Russo azzal indokolta elhatározását, hogy képtelenek együtt dolgozni. Az utóbbi időben mindennapossá váltak a személyeskedéstől sem mentes konfliktusaik, amit nemcsak az alkalmazottak, hanem a részvényesek is érzékeltek. Az igazgatótanács nekik is szegezte a kérdést: hajlandóak-e félretenni viszályukat és összefogni az egyre súlyosabb pénzügyi helyzetben lévő cég rendbetételéért? Mindketten igennel válaszoltak, de további munkájukat csak a másik nélkül tudták elképzelni.

A felerészben francia, felerészben amerikai tagokból álló igazgatótanács ezek után jobbnak látta, ha mindkettejüket elbocsátja. Ám mielőtt ezt megtehették volna, ők benyújtották lemondásukat. A megállapodás értelmében az 53 éves Russo addig marad, amíg megtalálják az utódját, a 70 éves Tchuruk viszont csak október elsején távozik a cégtől, ahol több mint egy évtizedet töltött el vezérigazgatóként.

A két menedzser lemondását iparági szakértők a fúzió kudarcának bizonyítékaként értékelik. Az egyesülés óta eltelt két évben a részvényárfolyam 60 százalékkal esett, a cég veszteségessé vált. A hálózati rendszerek, távközlési alkatrészek, internethez kapcsolódó berendezések, energetikai kábelek gyártásával foglalkozó cég az előrejelzések szerint az idén sem lesz nyereséges. Tavaly 17,7 milliárd eurós forgalom mellett 442 milliós veszteséget könyvelt el.

Pedig mindkét cég nyereségesen vágott bele a fúzióba. A Tchuruk javaslatára 2006 decemberében vezérigazgatónak kinevezett Russo tevékenysége azonban kritikusai szerint főként a költségcsökkentésre korlátozódott, vezérletével az alkalmazotti létszám - 16,5 ezer dolgozó elbocsátásával - 71,5 ezer főre zsugorodott. Nem újította meg a cég termékszerkezetét, s ahelyett, hogy az internethez kapcsolódó berendezéseket, hálózati rendszereket fejlesztette volna, leragadt a háttérbe szoruló hagyományos távközlésnél és az ehhez kötődő szolgáltatások bővítésénél. A mobiltelefon-piacon a harmadik generációs rendszerben alkalmazott két technológia közül az Alcatel-Lucent a kevésbé népszerűt preferálta, s képtelen volt megfelelő választ adni az alacsony árakkal a piacra betört kínai Huawei Technologies és ZTE kihívására.

Az is gyengítette Russo helyzetét, hogy nem értett szót a franciákkal. Bár megígérte, nem tette meg, hogy gimnáziumi franciatudását legalább társalgási szintre fejlessze. A franciák kezdettől előítélettel viszonyultak hozzá, nem tudták elfogadni, hogy a párizsi tőzsde egyik vezető cégét egy nő irányítja. Azt sem tudták megbocsátani, hogy nem szakmabeli, hanem marketinges, pedig a Lucent Technologies az ő irányításával szerveződött önálló céggé az AT&T-ből történt 1996-os kiválása után.

Az örmény származású, mérnöki végzettségű, 1995-ben a francia Total olajcég éléről az Alcatelhez átigazolt Tchuruk azonban a franciák megítélése szerint bizonyított, egyszer sikerült is talpra állítania az Alcatelt. Érkezésekor az Alcatelnek - az európai távközlési piac liberalizációja nyomán kialakult versenyhelyzet és az 1980-as évekbeli rossz befektetések leírása nyomán - 5 milliárd eurós vesztesége volt, amit Tchuruk egy év alatt ledolgozott. A létszámot radikálisan csökkentette, 13 ezer dolgozótól vált meg, az alaptevékenységhez szorosan nem kapcsolódó érdekeltségeket pedig leépítette. Méltán érezhette, hogy beleszólhat Russo munkájába, kritizálhatja azt, vitatkozhat vele - konfliktusuk javarészt ebből származott.

Nehéz lesz a francia és az amerikai részvényesek számára egyaránt elfogadható személyt találni. Annál is inkább, mert felmerült az elnöki és vezérigazgatói poszt összevonása. A fúzió megkötésekor az egyezség úgy szólt, a székhelyét Párizsban tartó Alcatel-Lucent elnökét a franciák, vezérigazgatóját az amerikaiak adják. Egyelőre két menedzser nevét emlegetni, ám úgy tűnik, egyikük sem lesz befutó. A távközlési üzletágban a British Telecom talpra állításával nagy elismerést szerzett Ben Verwaayen máris elutasította a felkérést. A másik kiszemelt, Thierry Breton, aki 2005-től két éven át gazdasági és pénzügyminiszter, előtte pedig a France Telecom vezérigazgatója volt, viszont az amerikaiak számára elfogadhatatlan, mert még most is ezer szállal kötődik a francia politikai elithez.

TÁLAS ANDREA