A Motlawa-folyó melletti promenádon a hűvös kora őszi időben is sétálnak turisták, a 16. századi Hanza-várossá visszavarázsolt - a németek által a második világháborúban csaknem teljesen elpusztított - gdanski óváros főutcáján pedig élénk az élet: pantomimesek, utcai zenészek, mosolyogva fényképezkedő tinilányok. A szocializmus idején ipari központként ismert északlengyel város igyekszik kihasználni az idegenforgalom nemzetközi felfutását, ezt azonban nehezíti, hogy a munkavállalók fele még mindig az iparban, elsősorban a hajógyárban és beszállítóinál, valamint a 460 ezres város vízpartjának jó részét óriás darukkal benépesítő kikötőben dolgozik.

A fejlődés helyenként látványos, az éttermek a világ számos konyháját képviselik, és benépesült az óvárosban a "Baltikum aranyának" nevezett borostyánból készített ékszerek árusainak az utcája is. Az átalakulóban lévő városban - ahol azért bőven vannak a szocializmusból maradt, lehangoló lakótelepek - az ingatlanárak is nekilódultak. A Hanza-hangulatú óvárosi házak lakásaiéért négyzetméterenként 7-10 ezer zlotyt (1 zloty = 67 forint) is elkérnek. A belvárosból mind több kerékpárút vezet a tenger felé, és új életre kelt az akkori nevén Danzignak nevezett városban született német író, Günter Grass egykori otthona, Gdansk Wrzeszcz negyede is.