HVG

Mihez kezdjen tetemes valutatartalékával Kína - erről folytat világgazdasági jelentőségű megbeszéléseket Lou Csi-vej volt pénzügyminiszter-helyettes neves közgazdászokkal és pénzügyi szakértőkkel. A pekingi kormány ugyanis a mainál nagyobb hozammal szeretné hasznosítani a világ legnagyobb, immár 1070 milliárd dolláros valutatartalékát. Az év végéig állami ügynökséget hoznak létre Lou vezetésével a pénzhegy kezelésére. Az új szervezet a kormány közvetlen felügyelete alá tartozik majd, ami nemcsak fontosságát jelzi, de elejét veszi a pénzügyminisztérium és a jegybank esetleges rivalizálásának is.

Példának a szingapúri Temasek holdingot tekintik, amely a városállam 84 milliárd dolláros befektetési portfólióját kezeli. Igaz, az nem a meglévő valutatartalékból, hanem az évek során felhalmozódott költségvetési többletből és annak hozamából származik. Elemzők arra számítanak, a kínai kormány fontolva halad majd. A befektetési ügynökségre becslések szerint akár 200 milliárd dollárt is rábízhatnak, ám kezdetben valószínűleg csak 20 milliárdot. Ennyivel hízik mellesleg havonta a kereskedelmi mérleg többlete - ami tavaly 74 százalékkal, 177,5 milliárd dollárra ugrott - és a tőkebeáramlás révén a tartalék.

Nem világos egyelőre, milyen befektetéseket hajthat végre az ügynökség, az azonban valószínű, hogy nem a biztos, de alacsony hozamú amerikai államkötvényeket választja, amelyekből Kína a külföldi tulajdonosok közül a második legtöbbet - nagyjából 350 milliárd dollárnyit - birtokol Japán után. A spekulációt viszont megtiltják számára. Az ügynökség vitát gerjesztett arról is, a pénzügyi befektetéseken túl mire használhatná Peking a hatalmas, az ezredforduló óta a hatszorosára nőtt állami vagyont. Külföldi elemzők elképzelhetőnek tartják, hogy a tartalék egy részéből Kína nyersanyag- és energiaigényének kielégítését finanszírozhatná lelőhelyek felvásárlásával, elsősorban Afrikában és Latin-Amerikában.

HVG

Mások úgy vélik, Peking folytathatná a bankkonszolidációt, amire - a bajba került biztosítók és brókerházak kisegítésével együtt - eddig 70 milliárd dollárt fordított tartalékaiból. Példaként említik a négy nagy állami pénzintézet közül egyedül feltőkésítés nélkül maradt Kínai Mezőgazdasági Bankot, amelyen keresztül a kormány parasztok százmilliói előtt nyithat hitellehetőséget, és adhat nekik esélyt a felzárkózásra. Ven Csia-pao miniszterelnök január végén a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése és a gazdasági növekedés "földrajzi terítése" érdekében éppen azt javasolta, hogy a hatalmas tartalékból a vidék felemelésére is költsenek.

Nem csak Kína gondolkodik azon, hogyan használhatná fel hatékonyabban megtakarításait. Dél-Korea két éve hozott létre e célra állami ügynökséget, és a szöuli jegybank elnöke idén januárban úgy vélte, a mintegy 240 milliárd dolláros valutatartalék egy részét ismét magasabb hozamú értékpapírokba, akár részvényekbe is lehetne fektetni. A Kína által tavaly lehagyott Japán viszont konzervatív marad, és februárban 900 milliárd dollár fölé hízott vagyona összetételén sem a valutanemek, sem az értékpapírok tekintetében nem változtat, a jen gyengítését célzó piaci intervencióra pedig már három éve nem költött.

Kínával együtt az ázsiai térségnek - Japán nélkül - együttesen 2300 milliárd dolláros a valutatartaléka, ami a világ jegybankjai által kezelt összeg csaknem fele. A pénzfelhalmozást exportjuk felpörgetése táplálja, a dollár- és euróhegyek duzzasztása pedig biztonságérzetüket növeli. Szeretnék elkerülni ugyanis az 1997-es pénzügyi válsághoz hasonló krízist. Fellépett az élvonalba a Kínához hasonlóan viharos gazdasági növekedést produkáló India is, amelynek 185 milliárd dollárnyi valutatartaléka a világon immár a hatodik (1999 végén még alig 32 milliárd volt). A vita Újdelhiben is megindult a pénz felhasználásáról, a kívánságlista a szegénység elleni küzdelemtől az infrastruktúra fejlesztéséig terjed.

A másik sikertörténet az ázsiai kereskedőnemzetek mellett az olajexportőröké. Az IMF szerint miközben tavaly az ázsiai exportőr országok együttes folyófizetésimérleg-többlete 430 milliárd dollár volt, az olajkivitelre építőké 577 milliárd, amelyből 500 milliárd épült be a tartalékokba. A petrodollárokból Oroszország például régi nagyhatalmi státusát igyekszik visszanyerni. Moszkva tartaléka csak tavaly a háromnegyedével nőtt, és meghaladta a 300 milliárd dollárt, ami több, mint az eurózóna 13 jegybankjáé összesen, a világon pedig Kína és Japán után a harmadik.

Az energia- és nyersanyagárak szárnyalása alaposan megfordította Oroszország szerencséjét, hiszen Moszkva az 1998-as pénzügyi válság idején még fizetésképtelennek bizonyult, államadóssága pedig alig volt kevesebb, mint hazai összterméke (GDP). Tartalékai úgy híztak nagyra, hogy közben erőteljesen csökkentette tartozásait. Tavaly például a lejárat előtt 14 évvel törlesztette a Párizsi Klubba tömörült hitelező kormányokkal szembeni - még a Szovjetuniótól örökölt - adósságának a maradékát, 23,7 milliárd dollárt. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya így tavaly év végére 28 százalék alá süllyedt. Emellett Oroszország - Norvégia mintájára - olajbevételei egy részéből stabilizációs alapot hozott létre, amelybe már több mint 90 milliárd dollárt pumpált. Pénzköltési ötletből Moszkvában sincs hiány, a legtöbbet emlegetett célok között a szociális és infrastrukturális beruházások szerepelnek. Kínához hasonlóan a hírek szerint Oroszország is azon gondolkodik, hogy tartalékai egy részét átteszi a jegybankból egy állami alapba, amely befektetéseiben az amerikai és nyugat-európai államkötvényeken túl is merészkedhet. Moszkvában azt az álmot is dédelgetik, hogy egyszer a rubel is tartalék valuta lehet.

A világ arany- és valutatartalékainak nagysága 5 ezermilliárd dollárra, a globális GDP 11 százalékára emelkedett, az ezredfordulón még csak 6, negyed százada pedig 3 százalék volt. A jegybanki trezorok legnépszerűbb szereplője továbbra is a dollár, illetve a dollárban jegyzett értékpapír, elsősorban az amerikai államkötvény. A valutatartalékok összetételének változtatását - vélik elemzők - leginkább a dollár sínyli meg, ha az átrendeződés a pénznemek között zajlik le, és nő az euró, a font és a jen súlya. Ha pedig a jegybankok vagy az állami befektetési alapok az amerikai államkötvények vásárlása helyett megbízható részvények és vállalati kötvények vételébe kezdenek, azzal az USA és a fejlett ipari országok járhatnak jól - az ilyen értékpapírok ugyanis elsősorban ott találhatóak.

NAGY GÁBOR