Hűtött izzók
Világszerte nagy összegeket lehetne megtakarítani, ha az energiapocsékoló villanykörték helyett előírnák a takarékos izzók használatát, ám a lámpaváltás korántsem egyszerű.
HVG |
Az állami szintű "körtebetiltási" kampányokat az hajtja, hogy a hagyományos izzóknál a felhasznált elektromos energia 95 százaléka hő formájában elpocsékolódik, s csupán 5 százalék szolgálja a világítást. Az úgynevezett CFL (Compact Fluorescent Lamp) energiatakarékos lámpákra való áttéréssel Malcolm Turnball ausztrál környezetvédelmi miniszter szerint országában a mai fénymennyiség eléréséhez a jelenleg elfogyasztott elektromos áram 20 százaléka is elég lenne. Az amerikai energiaügyi minisztérium pedig úgy számítja, hogy ha az USA háztartásaiban becsavart 3-4 milliárd villanykörtét a 35-37 százalékkal hatékonyabb kompaktokra cserélnék, évente akár 10 milliárd dollárral is alacsonyabb lehetne az országos energiaszámla. Ráadásul a hagyományos izzók visszaszorulásával radikálisan csökkenteni lehetne a használatuk során felszabaduló üvegházhatású gázok, mindenekelőtt a szén-dioxid mennyiségét. Az EU-ban évente 2,1 milliárd energiapazarló izzót értékesítenek, és brüsszeli becslések szerint - más iparágakat nem számítva - csupán az újfajta lámpák gyártására való áttéréssel évi 23 millió tonna szén-dioxid kibocsátását lehetne megszüntetni.
A milliárdos megtakarítások ellenére a lámpaváltás nem ígérkezik könnyűnek. Bár az alacsony áramfogyasztású halogén és kompakt égők már vagy 15 éve kaphatók, a fogyasztók többsége mégis ragaszkodik a villanykörtéhez - elsősorban azért, mert a modern izzók nyolcszor-tízszer drágábbak. Ha a kormányok fel akarják gyorsítani a cserét, ahhoz elemzők szerint állami szubvenciókra is szükség lesz. A vezető lámpagyártók máris fényes üzletet látnak.
Nem csupán a háztartásokról van szó. Az egyik legnagyobb gyártó, a holland Philips kalkulációja szerint például az EU-ban az irodák háromnegyedében még mindig régi típusú izzót használnak, és a közvilágítás harmada is az 1960-as évek energiapocsékoló technikáján alapul. A csere eddigi tempójából következtetve még harminc évig tartana, hogy a takarékos megoldások meghatározóvá váljanak az unióban.
Az átállást nehezítheti, hogy a fényforrásipar nagyvállalatai között érdekkülönbségek vannak. A Philips például nem győzi propagálni az új világítástechnikák mielőbbi alkalmazását, a német Siemenshez tartozó Osram is pártolja az előírásokkal kísért áttérést, az amerikai General Electric (GE) viszont - mely elvben szintén támogatja az energiatakarékosságra törekvő politikát - helyteleníti a hagyományos izzók betiltását. A piacát védő cég egyúttal figyelmeztet: az Egyesült Államokban eladott kompakt égők 90 százalékát Kínában gyártják, s egy elhamarkodott tilalom függő helyzetbe hozhatja az USA-t a külföldi gyártóktól. A magyar Tungsramot is tulajdonló GE lapértesülések szerint az utóbbi négy évben 200 millió dollárt fordított energiatakarékos lámpák kifejlesztésére, a Philips ennek a kétszeresét.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a korszerűnek mondott CFL-lámpa sem tökéletesen környezetbarát: darabonként 5 milligramm higanyt tartalmaz. Vannak ugyan tervek a higanytartalom csökkentésére és a CFL-izzók iparszerű visszaforgatására, de lehet, hogy erre már nem is lesz szükség. A jövő szakértők szerint ugyanis a világításra is alkalmas fénykibocsátó diódáké, a ledeké. Ezek a félvezető-alapú fényforrások már nem tartalmaznak higanyt, egyhuzamban bekapcsolva is legalább tíz évig világítanak, nem termelnek hőt, és tollvégnyi méretük miatt helytakarékosak is. A technológiai trendeket elemző amerikai iSuppli piackutató társaság úgy véli, 2010 után a CFL-izzók mellett a ledlámpák törnek majd előre látványosan a fényforrások évi 15 milliárd dolláros világpiacán.
HEIMER GYÖRGY