Amikor vasárnap Párizsban a Champs Élysées-n immár a hetedik egymást követő alkalommal gördült úgy a célba a 34 éves amerikai Lance Armstrong, hogy ezzel megnyerte a világ leghíresebb országúti kerékpáros versenyét, a Tour de France-t, nemcsak ő és csapata, a Discovery Channel Team örülhetett, hanem Oszakában, a japán Shimano cég székhelyén is tapsoltak. A világ legnagyobb kerékpáralkatrész-gyártójának számító vállalat ugyanis bármennyit költ is hirdetésekre és piacot megdolgozó marketingre, legjobb reklámhordozója mégis a Dura-Ace termékcsaládját használó texasi pedálos, aki 1999 óta a Tour babéraratója.

E hét évnek is köszönheti a Shimano, hogy növelte piaci előnyét, korábban ugyanis a Tourt riválisa, az olasz Campagnolo uralta termékeivel, olyan sztároknak szállítva alkatrészeket - no meg szponzorpénzt -, mint a spanyol Miguel Indurain, a francia Laurent Fignon vagy az amerikai Greg Lemond. Campagnolót használt a legendás belga Eddy Merckx is, aki honfitársa, Freddy Maertens visszaemlékezése szerint 1973-ban az országúti világbajnokságon azért nem neki, hanem az olasz Felice Gimondinak segített, mert a talján kerekes is Campagnolo, nem pedig Shimano alkatrészekkel versenyzett.

A minőségi kerékpárok meghatározó alkatrészeiben - elsősorban a sebességváltók, a láncvezetők, a fékek, a hajtókarok és a pedálok terén - egyes becslések szerint a japán cég ma már 70-80 százalékos világpiaci részesedéssel bír. Nemcsak az 1933-ban Vicenzában alapított riválisa, a Campagnolo - amely a világ legdrágábbjai közé tartozó alkatrészek mellett szénszálas erősítésű kerekeket is gyárt - kisebb nála jóval, de az 1987-ben indult amerikai SRAM is. Az olcsóbb biciklik tömegtermelésében ugyanakkor egyre erősebbek az egyelőre még márkanév nélküli kínai gyártók.

A tavaly 169 milliárd jen bevétel mellett 19,4 milliárd jenes nyereséget elért Shimano - akárcsak a Campagnolo - apró manufaktúraként indult, amelyet a névadó alapító, Simano Sozaburo hozott létre 1921-ben a japán acélgyártás fellegvárának számító Oszakában. Az acélmunkás szakmát kitanult fiú maga fejlesztett ki egy szabadonfutó fogaskereket az akkoriban a fő közlekedési eszköznek számító kerékpárok számára, és termékével házról házra járt a gyártóknál. Egyedi minőségbiztosítást ajánlott: ha fogaskereke meghibásodott, nem egyszerűen kicserélte, de adott egy másodikat is.

A fejlesztés élvonalát képviselő, három sebesség váltását lehetővé tevő kerékaggyal a Shimano az ötvenes évek második felében állt elő, és az 1961-es New York-i kerékpár- és játékkiállításon, majd négy évvel később a hasonló milánói rendezvényen sikert is aratott vele. Ezt követte az észak-amerikai, majd az európai piaci megjelenés, mely piacokról forgalmának 24, illetve 60 százaléka származik ma. Az 1973-ban a tokiói és az oszakai tőzsdén is részvényt kibocsátó cég - amelynek mintegy ötöde maradt az alapító család birtokában - ugyanebben az évben nyitotta első, Japánon kívüli gyárát Szingapúrban. Ma már termelése 40 százaléka folyik külföldön. Egyebek mellett három üzeme működik Kínában, egy pedig Csehországban.

Az ötvenes évektől már a második generáció, az alapító három fia által irányított Shimano az amerikai leányvállalatot vezető legfiatalabb testvérnek, Josizónak, a cég mai elnökének köszönheti világpiaci dominanciáját. Az 1980-as évek elején ő figyelt fel arra, hogy Kaliforniában megjelent a terep-kerékpározás, megszületett a mountain bike, amely egészen más felszerelést kívánt: a cég 1982-ben előállt a Deore XT termékcsaládjával, két évre rá pedig a kormányról irányítható sebességváltóval, ami megkönnyítette a terepkerékpárosok dolgát, és később teret nyert az utcai bicikliken is. A Shimano nemrég bemutatta a lusta biciklisek álmának tartott automata váltót, amely a sebességnek és az útviszonyoknak megfelelően önműködően - mikrocsippel - állítja be a hajtólánc áttételét.