Gyenyisz Jevszjukov nem tűnt zaklatottnak. Nem lövöldözött céltalanul, lassan sétált a polcok között, tárat cserélt a pisztolyában, és mintha módszeresen kereste volna áldozatait. Így örökítették meg a megfigyelő kamerák az orosz tévéhíradókban többször is bemutatott felvételeken azt a rendőr őrnagyot, aki a minap, egy hét végi éjszakán három embert – előbb az őt szállító magántaxist, majd egy vásárlót és egy pénztárost – megölt, hatot pedig megsebesített Moszkva egyik szupermarketjében.

Több napja tartó ivászat közepette, a saját születésnapi ünnepsége után, részegen, körözött fegyverrel a zsebében indult neki éjszakai ámokfutásának. A felháborodás hullámai elsodortak öt vezető egyenruhást, és még a posztján hosszú éveken át megingathatatlannak hitt fővárosi kapitányt, Vlagyimir Pronyin vezérezredest is. Ez pedig a moszkvai kommentárok egy része szerint azt jelentheti, hogy a legfelső szinten is kezdik felismerni, a tragikus eset nem tekinthető pillanatnyi működési zavarnak, hanem a rendőrségen belüli súlyos rendszerhiba következménye.

Az egyik fontos kérdés, amelyre az egyszerre megdöbbent és dühös orosz sajtó a választ kereste, hogy miként kerülhetett egyáltalán a 110 ezer lelkes moszkvai kerület, Caricino rendőrségének élére tavaly ősszel a 32 éves tiszt. Talán azért, mert Pronyin még közvetlenül a mészárlás után is úgy beszélt róla, mint jó és ígéretes nyomozóról, a lövöldözést pedig családi gondok okozta idegösszeomlással magyarázta. Csak egy valamit felejtett el – vetették szemére a lapok –, fővárosi kapitányként megkövetni a lövöldözés áldozatainak hozzátartozóit és a sebesülteket. Merthogy – mint kiderült – régi családi barátként ő volt Jevszjukov fő mentora. Alighanem aktívan egyengette a pályáját, noha az őrnaggyal korábban is előfordult, hogy ittasan könnygázspray-vel kergette meg egy étterem vendégeit, vagy mulatozás közben a plafonba lövöldözött. Legutóbbi kinevezését a rendőrség belbiztonsági szolgálata sem támogatta, mert erős volt a gyanú, hogy hajlamos a korrupcióra, agresszív, és alkoholproblémái is vannak. Egykori beosztottai is durva, a nyilvános megalázástól sem visszariadó főnököt láttak benne, és szakszervezetükön keresztül próbálták elérni a leváltását.

A rendőrnek jelentkezőket kötelezően pszichológiai vizsgálatnak kellene alávetni, de ilyen most nincs, így nem tudni pontosan, kinek a kezébe adunk fegyvert – fejtegette az ügy kapcsán a newsru.com moszkvai internetes hírportálnak Alekszandr Aszmolov, a Lomonoszov Egyetem személyiségpszichológiai tanszékének vezetője. Vlagyimir Vasziljev, az állami duma biztonsági bizottságának elnöke ezt azzal pontosította, hogy orvosi vizsgálat van ugyan, de nem elég hatékony. Az ellenzéki hangvételű hírlap, a Novaja Gazeta rendőrségi pszichológusoktól úgy értesült, minden harmadik fővárosi egyenruhás küzd pszichés problémákkal, és kis híja, hogy nem az alkoholisták vannak többségben: minden második rendőr rendszeresen iszik.

A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a rendőrök körében a „mindent szabad, egymásnak mindent elnézünk” légköre uralkodik, pszichológusok szerint sokuk büntethetetlenségi szindrómában szenved. Sőt jó néhányan éppen ezért csatlakoztak a testülethez. Megnyilvánulhat ez közlekedési szabálysértések elsimításában, de súlyosabb esetekhez is vezethet. Vendégmunkásoktól vagy drogkereskedőktől szednek védelmi pénzt, lopott autókon furikáznak, vagy – miként egy pszichiáter a newsru.comnak mondta – olyan végtelen hatalmat éreznek, hogy a kihallgatásokon megverik, megkínozzák a gyanúsítottakat. A gondokat látszik igazolni a Levada közvélemény-kutató központ felmérése is, amely szerint a válaszadók 71 százaléka véli úgy, hogy a rendőrök nem teljesen vagy egyáltalán nem szolgálnak rá a bizalomra, feltétel nélkül pedig csak minden ötödik bízik meg bennük.

Mindeddig a politika elnéző volt a kék egyenruhásokkal. Maga Pronyin vezérezredes is a fővárosi kapitányság élén maradhatott, pedig számos nemzetközi visszhangot kiváltó bűncselekmény történt 2001 óta tartó moszkvai parancsnoksága idején. Tizennyolcan haltak meg, amikor 2003 nyarán öngyilkos terroristák pokolgépes merényletet követtek el egy rockfesztiválon, a következő évben kétszer is bomba robbant a metróban, 49 ember halálát okozva. 130 áldozatot követelt 2002-ben a túszejtés és a vitatott rendőri mentőakció a Dubrovka színházban.

Még a legkritikusabb elemzők is elismerik, hogy az orosz rendőrökre óriási lelki és fizikai teher nehezedik. Végeláthatatlan, pihenőnap nélküli, gyakran veszélyes szolgálat, rossz munkakörülmények, szánalmasan csekély fizetés. Egy moszkvai posztos rendőr 7-8 ezer rubelt (mintegy 50 ezer forintot), az OMON rohamosztag tagja pedig legfeljebb 13 ezret keres – bizonygatta az Eho Moszkvi rádióadó műsorában Mihail Barsevszkij ügyvéd. A Novaja Gazeta pedig arról írt, hogy ehhez nyomasztó teljesítménykényszer is párosul. Megesik, hogy egy gyanúsítottra rávarrnak olyan, az általa elkövetetthez hasonló felderítetlen bűncselekményeket is, amelyekhez valójában semmi köze. Akad olyan őrs, ahol a parancsnok normában szabta meg, hogy egy-egy szolgálat alatt hány jogsértőt kell a járőröknek előállítaniuk.

A belügyminisztérium most szigorúbb ellenőrzést, hatékonyabb káderkiválasztást ígér, és munkatársai azt hangsúlyozzák, hogy a caricinói ámokfutás csak egyedi eset. Ezzel szemben a lapok emlékeztetnek arra, hogy a jogsértő rendőr egyáltalán nem ritkaság Oroszországban (tavaly még a hivatalos kimutatások szerint is háromezer bűncselekményt követtek el), és bőven idéznek fel különösen kegyetlen tetteket is. Március végén egy jaroszlavli őrmester például lelőtt egy húszéves fiút, tavaly Szaratovban három részeg nyomozó vert félholtra, majd gyújtott fel egy embert, másfél éve Kemerovóban egy ittas hadnagy karambolozott, az ütközés után támadt vitában pedig fejbe lőtte a másik autóst, majd a helyszínről elhajtva halálra gázolt két kamasz lányt, a múlt héten pedig egy Moszkva melletti OMON-egységnél az alkalmassági vizsgán úgy megvertek egy újoncot, hogy belehalt a sérüléseibe.

POÓR CSABA / MOSZKVA