Hosszú tagadás után végre beismerő vallomást tett Eric Amoateng. A ghánai politikus másfél éve ül vizsgálati fogságban az Egyesült Államokban, ahová 2005 novemberében egy társával 6 millió dollár értékű kábítószert próbált becsempészni, de lebukott. Akkor még az accrai parlament képviselője volt, hiába hivatkozott azonban mentelmi jogára, aligha kerülheti el a súlyos börtönbüntetést. Szerencsésebb volt - megúszta 7800 dolláros pénzbírsággal - az a népszerű nigériai filmszínész, akit hazája vámosai lepleztek le, amikor több mint egy kiló kokainnal a csomagjában akart felszállni egy londoni repülőjáratra. Van, akit induláskor nem kapnak el: tavaly decemberben érkezett olyan repülőgép az amszterdami reptérre, amelynek utasai között 32 nyugat-afrikai drogfutár volt, lenyelt vagy bőröndben elrejtett kokainkapszulákkal. Nekik már a holland hatóságokkal gyűlt meg a bajuk.

Új útvonalon zajlik a világ évi 300 milliárd dollárosra becsült illegális drogforgalmának egy része - jelentette ki a múlt héten egy konferencián az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) vezetője, Karen Tandy. A latin-amerikai kábítószer-kereskedők egyre gyakrabban Nyugat-Afrikán keresztül szállítják árujukat az európai piacra. Az ENSZ adatai szerint a leginkább Benin, a Zöld-foki Köztársaság, Ghána, Bissau-Guinea, Nigéria és Togo érintett, de Mauritánia, valamint Szenegál is tranzitországnak számít, keleten pedig főként Kenyában építettek ki hadállásokat a drogdílerek. Terjeszkedésüket jelzi, hogy noha az ellenőrzés nem lett hatékonyabb, az utóbbi években jelentősen megugrott a hatóságok által lefoglalt drog mennyisége Afrikában: 2004-ben kokainból például világviszonylatban 18százalékkal többet koboztak el, mint egy évvel korábban, a fekete kontinensen viszont a háromszorosára, azon belül Ghánában a negyvenszeresére nőtt ez az érték.

A drogmaffiák olyan területeken telepedtek meg, ahol nem termelnek kábítószert, így az onnan érkező hajókat, repülőgépeket az európai hatóságok nem tekintették kockázatosnak, és viszonylag lazán kezelték. Legalábbis egy ideig. A helyzet ugyanis már megváltozott: egyre több szállítmányt fülelnek le útközben, és valószínűleg még tovább javul az arány, ha - a tervek szerint az év végéig - megvalósul hét EU-tagország, Franciaország, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia, Olaszország, Portugália és Spanyolország drogellenes tengerrendészeti együttműködése.

A nyugat-afrikai országokat éppen a felszínes ellenőrzés, a tengeri kikötők növekvő tranzitforgalma, a képzett nyomozók és a megfelelő eszközök hiánya, meg persze a kiterjedt korrupció tette a drogbárók ideális közbenső állomásává, ahová Latin-Amerikából hajón és repülőgépen szállítják a kokaint. A szakemberek ma már attól tartanak, hogy esetleg a kábítószergyártást is titkos afrikai laboratóriumokba szervezik ki, és csak a nyersanyagot hozzák majd a tengerentúli kokaültetvényekről.

"Bissau-Guineában rengeteg olyan kolumbiai él, aki legális vállalkozásokkal fedezi magát, Mercedesen jár, és megvannak az informátorai, így mindig tudja, mikor jön az ellenőrzés" - mondta a Los Angeles Times amerikai napilapnak a DEA egyik hivatalnoka, arra utalva, hogy a kábítószer-kereskedők a hatalom befolyásos köreivel is kiépítették a maguk kapcsolatait. Az Afrika nyugati csücskén fekvő, alig több, mint másfél milliós országban tavaly előfordult, hogy egy rendőrfőnök bejelentette: lefoglaltak több mázsa kokaint, amiért saját kollégáitól kapott súlyos fenyegetéseket, majd az amerikai és az európai hatóságokat az ügy közelébe sem engedték, a gyanúsítottakat pedig csendben szabadon bocsátották. A Nyugat-Afrikán belül a legnagyobb drogközpontnak számító Ghánában arra is volt példa, hogy miután több mint két tonna kokaint koboztak el egy hajó fedélzetén, a 78 narkócsomagból 77-nek nyoma veszett.

Egy ENSZ-tisztviselő még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a drogbárók megvesznek egy szigetet az ilyen területeinek egy részét áruba bocsátó Bissau-Guineától, és ott építik ki bázisukat. Onnan aztán kereskedelmi hajók konténereiben, halászbárkákon és olykor a marokkói kannabiszcsempészekkel együttműködve juttatják el a kábítószert az európai piacra, amely hosszú távon is ígéretesnek és jól jövedelmezőnek látszik. Az ENSZ adatai szerint ugyanis - miközben a legnagyobb fogyasztónak tartott Egyesült Államokban csökken - Európában folyamatosan nő a kereslet a kokain iránt. Itt él a világ kokainistáinak mintegy negyede, 3,5 millió ember, és itt az amerikai árnak közel dupláját, 45 ezer dollárt lehet kihozni egy kilogramm ilyen drogból. Ráadásul a dollárhoz képest megerősödött euróban folyik be a profit, amit aztán a kolumbiai, venezuelai vagy brazil narkókereskedők már otthon mosnak tisztára.

Egyre több problémát okoz a drog Afrikában is. Hiszen minél nagyobb az átmenő forgalom, annál több marad helyben is, és nemcsak kokainból, hanem a Dél-Ázsiából származó heroinból is, amelynek egy része ugyancsak Afrikát érintve kerül Európába. Így aztán egyre aktívabb, gyilkosságtól, emberrablástól és zsarolástól sem visszarettenő, szervezett bűnözői csoportok jelentek meg, miközben a kábítószer-használók köre is terebélyesedik a fekete földrészen: több mint 34 millióan szívnak rendszeresen marihuánát, a Tanzániához tartozó Zanzibáron a fiatalok 8 százaléka heroinista, Dél-Afrikában pedig félmillió kokainfogyasztó él, és a tizenévesek harmada kipróbálja a kábítószert.

POÓR CSABA