Trinidadi védők munkában. Nem a méretre © AP

Patrick Manning, Trinidad és Tobago miniszterelnöke behódolt a népakaratnak, és nemzeti ünneppé nyilvánította a múlt csütörtököt, miután az apró, alig egymilliós karibi ország válogatottja az előző napon, a pótselejtező visszavágóján, kivívta a részvételi jogát a jövő év júniusában kezdődő németországi labdarúgó-világbajnokságon. Az interkontinentális pótvizsgán a hazai döntetlen után Bahreinben sikerült egy góllal nyerniük, így a korábban a regionális selejtezőcsoportjában általában a pofozógép szerepét játszó válogatott, története során először - a karibi térségből Kuba (1938), Haiti (1974) és Jamaica (1998) után negyedikként -, elutazhat a focivilág legrangosabb seregszemléjére.

A németországi torna résztvevőinek múlt héten véglegessé vált listáján húsz olyan válogatott neve szerepel, amely a 2002-es, Dél-Korea és Japán által közösen rendezett vébén is ott volt. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) rangsorának első tíz helyezettje mind bejutott a 32-es döntőbe, s az első húszból is csak hárman hiányoznak: Törökország, Dánia és Uruguay. Igazi újoncnak öten számítanak: Trinidad és Tobagón kívül mind Fekete-Afrikából érkeztek, ahol valóságos "hatalomváltás" zajlott le, hiszen nem lesz ott a vébén az eddigi legsikeresebb afrikai ország, Kamerun - amely utolsó mérkőzésén, Egyiptom ellen, a 95. percben kihagyott büntetővel bukta el a részvételt -, valamint Nigéria és Szenegál, pedig utóbbi 2002-ben még negyeddöntőt játszott. Kamerun váratlan fiaskójának a csoportgyőzelmet így megszerző Elefántcsontpart örülhetett, amely 1994-ben csak rosszabb gólkülönbségével maradt le az Egyesült Államokban rendezett vébéről. A mostani diadal jót tett az elefántcsontpartiak hangulatának is, és a nyugat-afrikai országban abban bíznak, hogy a fociláz segíthet a 2002-ben kitört polgárháborút lezárni igyekvő békefolyamat újraindításában.

Múltbeli sebeket gyógyíthat Angola kijutása is, hiszen a kvalifikációt követő eufóriában sokan azt mondták: ezzel zárult le igazán a három évtizede kezdődött, formálisan három éve véget ért polgárháborús időszak. Az épp a minap ünnepelt, 1975-ös függetlenné válással szinte egyszerre indult belharc tönkretette az olajban és gyémántban gazdag országot, az áldozatok száma elérte az egymilliót, a 13 milliós lakosság kétharmada napi két dollárnál kevesebből tengődik, a fele nem jut tiszta vízhez, és minden negyedik gyerek meghal az ötödik születésnapja előtt. A polgárháború hevesebb harcai idején a labdarúgó-bajnokságban részt vevő vidéki csapatoknak a fővárosba, Luandába kellett költözniük, hogy le tudják játszani a mérkőzéseket. A FIFA legutóbbi ranglistáján egyébként a 32-es döntőbe bejutott csapatok közül Angola áll a legrosszabb, a 60. helyen (Magyarország a 66.).

Az afrikai újoncok közé tartozik Togo, amelynek eddig nem sok babér termett: korábban rendre csoportutolsó volt. Most viszont az afrikai kvalifikáció október eleji lezárultakor Lomé utcáin örömünnep fogadta, hogy az esélyesebb Szenegál előtt végezve bemutatkozhatnak Németországban. A vébén szintén debütáló Ghána viszont már négyszer is megnyerte a kontinensbajnokságnak számító Afrikai Nemzetek Kupáját, és újonctársaihoz hasonlóan fogadkozik, hogy a jövő nyári tornán sem epizódszereplő lesz.

Az újabb válogatottak vébészereplése is jelzi: sikeres volt a FIFA korábbi elnöke, a brazil Joao Havelange törekvése, hogy a sportág határait kiterjessze, egyebek mellett a döntő létszámának először 24, majd 32 csapatra emelésével. A tapasztalt külföldi edzők mellett segített az is, hogy a legmagasabb színvonalú bajnokságokat magáénak mondó Európai Unió kapui is kinyíltak a külföldi játékosok előtt, így a mostani újoncok kijutásában több, európai élvonalbeli klubban játszó focista vitte a prímet.

A tíz találatával az afrikai selejtezők gólkirályának számító togói Emmanuel Adebayor - aki válogatottbeli társával, Adekamni Olufadével együtt nigériai születésű - például a francia bajnokságban szereplő Monaco játékosa, a ghánai Michael Essien pedig éppúgy az angol Chelsea busásan megfizetett légiósa, mint az elefántcsontparti Didier Drogba. Angolában az öt évszázados gyarmati múlt okán a hazaiakon kívül elsősorban az országból Portugáliába származott diaszpóra játékosaira építettek. Trinidad és Tobago hálóőre, a 36 éves Shaka Hislop az angol West Ham United kapusa, a kapitány pedig a korábban a Manchester Unitedben is megfordult, jelenleg az ausztrál Sydney Unitedben játszó Dwight Yorke.

Formailag újoncnak számít a németországi mezőnyben három olyan európai ország válogatottja is, amelyek a szocialista rendszerek összeomlásának köszönhetik önállóságukat. A Spanyolországot megelőzve csoportgyőztes Szerbia és Montenegró a legjobb jugoszláv hagyományokat követi játékával; a válogatott - még Jugoszlávia színeiben - legutóbb az 1998-as franciaországi döntőn lépett pályára. Csehország is először szerepel ezen a néven, ám Csehszlovákia nyolcszoros vébérésztvevő volt, 1934-ben és 1962-ben pedig a fináléig is eljutott. Az Európából magát leggyorsabban kvalifikáló Ukrajna 1998-ban és 2002-ben is európai pótselejtezőn veszített Horvátország és Németország ellenében, ám ukrán játékosok szerepeltek a mindenkori szovjet válogatottban, amelyek egyike, a Dinamo Kijevre épülő 1986-os szbornaja a mexikói Irapuatóban 6:0-ra legázolta a vébére eljutni azóta is képtelen magyar csapatot.

NAGY GÁBOR