Mindössze 1495 dollárért kínálja az amazon.com amerikai internetes áruház azt a neszesszer méretű dobozkát, amellyel fel lehet támasztani a halottakat. Persze nem mindegyiket, csak azokat, akiknek a szíve hirtelen leáll: a normális körülmények között ütemesen összehúzódó és elernyedő szív egyszer csak remegni kezd - fibrillál -, elektromos impulzusai rendezetlenné válnak, így megszűnik a vér pumpálása. Ilyenkor a beteg összeesik, légzése megszűnik. Ha van kéznél egy elektromos ütést adó defibrillátor, a szív újraindítható, s nagy az esélye annak, hogy kórházi ápolás után a beteg talpra áll. A hirtelen szívleállásnak egyébként semmi köze sincs az infarktushoz - ez utóbbit az artériák elzáródása okozza -, ám túlélésének igen rosszak a kilátásai. Minden perc körülbelül 10 százalékkal csökkenti az újraélesztés sikerének valószínűségét, így 10 perc után lényegében minden remény megszűnik.

A baj sokkal gyakoribb, mint hihetnénk, az USA-ban évente 340 ezer áldozatot szed a hirtelen szívhalál, miközben az otthoni balesetek, a lőfegyver okozta sérülések, a mellrák, a prosztatadaganat, valamint az AIDS együttesen 180 ezer amerikai halálát okozzák. Az Európai Unióban - még a bővítés előtti évben - 490 ezerre, Magyarországon pedig 25 ezerre becsülték az e kardiológiai kórképben elhunytak számát. Ráadásul a baj az esetek 50-60 százalékában minden előzetes figyelmeztetés nélkül érkezik: bármely korban egyaránt lecsaphat nőkre és férfiakra anélkül, hogy az áldozatoknak korábban szívpanaszuk lett volna.

A hirtelen szívleállások 80 százaléka a statisztikák szerint otthon következik be, arra pedig még a nagyvárosokban sincs sok esély, hogy a szakképzett segítség időben érkezzen. New Yorkban átlagosan 12 perc alatt érnek a helyszínre a mentők, minimálisra csökkentve a túlélés lehetőséget. Seattle-ben és Rochesterben viszont, ahol közintézményekben és közterületeken is hozzáférhetők a defibrillátorok, a reagálási idő 7 percre csökkent, 30-45 százalékosra javítva a túlélési arányt.

Az ősz elején az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) elsőként a holland Philips cég automata defibrillátorát ítélte orvosi rendelvény nélkül, szabadon árusíthatónak. A kilencvenes évek vége felé az American Airlines légitársaságnál, a chicagói repülőtéren rendszeresítettek újraélesztő készülékeket, majd 2000 után az állami és szövetségi hivatalokba kerültek defibrillátorok, amelyeket jó eredménnyel használtak, ám többnyire csak az elsősegélynyújtásban jártas emberek. Az FDA engedélye - amelyet azután több gyártó terméke is megkapott - már olyan készülékeknek szól, amelyek használatához semmiféle egészségügyi képzettség nem szükséges.

A defibrillátort rejtő doboz nem csupán jól érthető ábrákkal mutatja az újraélesztési teendőket, hanem beszél is. Az utrechti egyetemi klinikán újságíróknak is bemutatott HeartStrat Philips készülékkel lehetetlen hibázni. Az eszméletlen, földön fekvő betegre fel kell ragasztani a HeartStart tappancsait. A gép először megvizsgálja a szívműködést, és a jeleket összeveti a memóriájában tárolt adatokkal. Ha úgy találja, hogy valóban kamrafibrilláció a baj, hangosan figyelmeztet, hogy sokkot fog alkalmazni, eközben senki se érjen a beteghez. Ha azonban más a probléma, a gomb megnyomásával sem lehet áramütést kicsiholni a szerkezetből. A doboz arra is emlékeztet, hogy ne felejtsék kihívni a mentőket, azok érkezéséig pedig hangjelzéssel diktálja a tempót a szívmasszázshoz. A feladatok végrehajtása olyan egyszerű, hogy a gyártó saját kísérletei szerint hatodik osztályos gyermekek hibátlanul követték a gép utasításait, igaz, 90 másodperces szintidővel, fél perccel lassaban, mint egy képzett elsősegélynyújtó.

Az Európában 1800 eurós áron forgalmazott berendezés egyelőre angolul és németül beszél, idehaza viszont a már magyarul is tudó amerikai készüléket 450 ezer forintért forgalmazza az Innomed. A hazai ügyeleti sürgősségi ellátásra szánt 450 milliós minisztériumi támogatási keret mintegy 6-8 százalékából vettek az elmúlt egy évben defibrillátort a vidéki háziorvosok, mivel a falvakban átlagosan 20-40 perc is eltelhet a mentő kiérkezéséig.