HVG: A válság sokakban vált ki letargiát, depressziót és stresszt, ami nyilván korlátozza a kreativitást. Lehet egyáltalán ilyen idegállapotban újítóan gondolkodni?

E. B: Nem könnyű negatív érzések között szabadon elmélkedni. Viszont néha nem is olyan nehéz kiutat találni a válságból. Például ha autókereskedő volnék, úgy próbálnám magamhoz csábítani a vevőket, hogy a szerződésben kitérnék arra: amennyiben a vásárló elveszíti az állását, nem kell fizetnie tovább a részleteket, a bank nem árverezteti el a kocsiját, hanem én, a kereskedő külön költség felszámítása nélkül visszaveszem az autót. Ugyanez vonatkozik az ingatlanpiacra is. Sokan félnek új házat venni, mert bizonytalanná vált az állásuk. Ingatlanberuházóként én azt mondanám: ha egy év múlva csökken az általam értékesített ingatlan piaci értéke, hajlandó vagyok kifizetni a vevőnek a különbözetet. Vagyis átvállalnám tőle a kockázatot, cserébe viszont már ma készpénzhez jutnék.

HVG: Mi haszna van a kreativitásnak, ha nincs pénz az ötletek megvalósításához?

E. B: Újító gondolkodással sok pénzt lehet szerezni. Az, hogy ma is nagyszabású olimpiai játékokat rendeznek, részben az én érdemem. Az 1976-os montreali játékokon annyit vesztett a kanadai állam, hogy egyetlenegy ország sem akart többé olimpiát rendezni. Az 1984-es Los Angeles-i játékokat az általam kifejlesztett párhuzamos gondolkodás módszere segítségével szervezték meg, és az olimpiák történetében először lett a sportcsúcstalálkozó anyagilag kifizetődő. Azóta kapkodnak is az olimpia megrendezéséért.

HVG: A kreativitás és az innováció európai évének a nagykövete. Csak kirakatembernek kérték fel, vagy tud valamit a gyakorlatban is hozzátenni a sokszor reklámízű rendezvényekhez?

E. B: A szerepem inkább csak szimbolikus, persze eljárok konferenciákra, és több előadást is tartok. Annyiban talán mégis érdekes lehetek, hogy az EU-ban elsősorban a művészetek vonatkozásában gondolnak a kreativitásra, és ezt tükrözik az idei programok is. Én viszont arra hívom fel a figyelmet mindenütt, ahol járok, hogy a mindennapi, sőt az üzleti gondolkodásban is lehetünk kreatívak.

HVG: Könyveiben azt hangsúlyozza, hogy a válaszok keresése előtt nagyon fontos feltenni a helyes kérdést. Vajon a jelen helyzetben mi a legadekvátabb kérdés?

E. B: A legfontosabb kérdés most az, hogyan kerülhetjük el, hogy később újabb hasonló válság következzen be. Sokan a tőzsdét hibáztatják, amiben van is igazság, hiszen a tőzsdei kereskedés minimum 75 százaléka spekulációs jellegű tranzakció, tulajdonképpen szerencsejáték. Ezt egy pillanat alatt meg lehetne szüntetni azzal, ha megtiltanánk, hogy a vásárolt részvényeket fél éven belül eladják. Az igazi befektetőket ez nem érintené, hiszen ők azért vásárolják be magukat egy-egy cégbe, mert hisznek annak jövőjében.

HVG: Azt állítja, hogy a kreativitás növelésének egyik szükségszerű velejárója az egó leépítése. Kifejtené, mit ért mindezen?

E. B: Van védekező és van felfedező egó. És különbség van a kettő között. A védekező egó valójában a kreativitás ellen munkál, mert egy feladatot ismer: megvédeni az ént – úgy, ahogy van. Ezzel szemben a felfedező egóban pozitív erő van, mivel azt szolgálja, hogyan lehet ötletünket, elképzelésünket megvalósítani. Az utóbbi két és fél ezer évben az emberi gondolkodás elsősorban az egymásnak feszülő érvek ütköztetésére épült. Szerintem viszont fontos, hogy ne csak valami ellen, hanem valamivel párhuzamosan is képesek legyünk gondolkodni – ezt értem az egó, de csakis a védekező egó leépítésén.

HVG: Vajon a párhuzamos gondolkodás megvalósítható a politikai szférában is? A politikai közbeszéd sokszor éppen hogy az egymást kizáró alternatívák összecsapását jelenti.

E. B: Az üzleti világ mindig is nyitottabb volt a gondolataimra, mert ott a számok és az eredmények fontosak. A többi szektorban elég, ha az ember verbálisan megvédi magát, akár a valóságtól elrugaszkodva is. A jelenlegi demokratikus berendezkedés diszfunkciója, hogy a parlament egy része azért ül a széksorokban, hogy mindent opponáljon, amit a kormány tesz. Éppen ezért itt is elkelne néhány kreatív újítás, amellyel az ellenzéket is konstruktívabb magatartásra lehetne bírni.