Minden csak nézőpont kérdése. Egy éve még azzal biztattak az elemzők, hogy „túljutottunk a nehezén”, az utóbb történtek ismeretében viszont már szinte irigylésre méltóan eseménytelennek tűnik a magyar gazdaság 2007-es éve.

HVG

De nem nyugodtnak. A hosszú halogatás után sebtében összerakott 2006. őszi megszorítócsomag, amely visszafogta az állami kiadásokat, a gazdaságot pedig adó- és járulékemeléssel sanyargatta, meghozta a maga szükségképpen felemás eredményét. A vállalkozások megszenvedték, hogy a fejlett országok közül – OECD-adatok szerint – Magyarországon emelkedett a legmeredekebben az adóterhelés: egyetlen év alatt a bruttó hazai termék (GDP) 37,1 százalékáról a 39,3 százalékára. Így nem csoda, ha az államháztartási hiány látványos, bár még messze nem elégséges – 2034 milliárdról 1291 milliárd forintra való – csökkenésének a GDP-növekedés 4,1-ről 1,1 százalékra való visszaesése volt az ára.

Ilyen körülmények között az sem okozhat nagy meglepetést, hogy a hazai cégek ötszáz legnagyobbjának (lásd táblázatunkat az 50. oldalon) együttes árbevétele, a 8 százalékos inflációt alig meghaladva, csupán 10,6 százalékkal lett nagyobb a megelőző évinél. 2006-ban még 17,5 százalékos volt ez a növekedés – 3,9 százalékos infláció mellett.

A kirakatban álló legeslegnagyobbak még az ötszáz átlagától is elmaradtak egy hajszálnyival. A toplista első ötven cégének árbevétele csupán 10 százalékkal haladta meg az előző évit. Az is igaz, hogy az arány egyedül attól bő másfél százalékkal magasabb lenne, ha nem csökkent volna az örökös listavezető, az ötvenes élboly bevételének közel 13 százalékát produkáló Mol Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. forgalma. E csökkenést viszont főleg olyan okok magyarázzák, amelyek nem tekinthetők a gazdaság „hőmérőjének”: elsősorban a gázüzletág eladása. Egyébként ez a forgalom-visszaesés sem veszélyeztette az olajvállalat kimagasló toplistaelsőségét. Pozíciójában legfeljebb annyi változás történt, hogy ebben az évben már nem hozott össze több forgalmat, mint a lista második és harmadik helyén álló, 17, illetve 15 százalékkal növekvő Audi Hungaria Motor Kft. és Nokia Komárom Kft. együttvéve.

A dobogósok „személye” és sorrendje évek óta változatlan. A tízes élboly összetételében is csak annyi változás esett, hogy a – nem képletes, hanem valódi hőmérők szerint – enyhe télen kevesebb földgáz fogyott, ezért hátrább csúszott a korábbi nyolcadik Panrusgáz Zrt. (a 14. helyre), s bekerült a Magyar Suzuki Zrt. (10.).

Az efféle helycserék méricskélésének egyébként, bár a HVG már nyolcadik éve minden nyáron közzéteszi ötvenes toplistáját (HVG, 2008. július 26.), csak a vizsgált 12 hónap után egy kerek esztendővel megjelenő ötszázas rangsor elemzésekor van értelme. A hazai cégek adatszolgáltatási buzgalma ugyanis meglehetősen egyenetlen; mostani listánk első félszáz helyezettje között hét olyan is van, amely a nyári rangsorba nem kerülhetett bele, mert adatait akkor még nem lehetett megszerezni. Ilyen, évek óta konzekvens késlekedő például a bronzérmes komáromi Nokia-cég, amelynek neve még a Figyelő ősszel megjelent kétszázas listájában sem szerepelt. Árulkodó különbség egyébként, hogy a Figyelő-lista kétszázadik helyezettje, a Baumax Zrt. a mostani HVG-rangsorban csak a 245. helyre futott be.

Még tanulságosabb az összevetés a HVG egy évvel ezelőtt megjelent, a 2006-os adatok alapján készült ötszázas listájával (HVG, 2008. január 5.). A mostani rangsorban 59 újonc neve szerepel. Közülük nyolc nagykereskedő, hét-hét pedig az energetikában, az élelmiszeriparban, illetve az építő- és építőanyag-iparban utazik. Újként a legelőkelőbb helyre mégis egy vagyonkezelő ejtőernyőzött be: a BorsodChem Zrt. (32.) megvásárlására alapított, német érdekeltségű First Chemical Holding Kft. (26.). A második legizmosabb újonc a szintén német E.On 2007 májusában bejegyzett Energiaszolgáltató Kft.-je (49.), amely az árampiac után a földgázén is megvetette a lábát. Még ennyire sem előzmény nélküli az új topklubtagok harmadik legnagyobbika, az Égáz-Dégáz Zrt. (60.) felbukkanása: a két regionális gázszolgáltató már a 2006-os listán is az első százban volt, csak akkor még két külön cégként.

Utóbbiakon kívül még nyolc, időközben megszűnt – jobbára más vállalatba beolvadt – előző évi topcég hiányzik a mostani listáról. A Dunaferr (20.) két, a korábbi top 500-ban még önállóan szereplő leányát is magába szippantotta, a piacvezető Waberer's Holding Zrt. (84.) pedig felvásárolta a második legnagyobb kamionoscéget, a Révész Eurotrans Kft.-t. A tavalyi toplistások közül 14 cég elzárkózott adatai közlésétől, a kiesők többsége, 35 vállalkozás pedig egyszerűen nem érte el a 12,7 milliárd forint fölötti bejutási küszöböt. A legnagyobb kieső az OTP Ingatlan Zrt. 12,6 milliárd forintos, a legkisebb pedig a felszámolás alatt álló egykori útépítőcég, a Viadom Zrt. 1,4 milliárdos 2007. évi árbevétellel.

Az ötszáz topvállalat együttesen 36,6 ezermilliárd forintos árbevételének éppen negyedét az 52 energiacég termelte meg, miközben a 121 nagykereskedő csak bő 15 százalékos részesedést tudott kihasítani az összforgalomból. Árulkodó, hogy az első százban 21 energetikai és mindössze három élelmiszer-ipari vállalkozás van – utóbbiak is a 89–98. helyek valamelyikén. Sokkal magasabb az élelmiszeripar jelenléte a lista végén: az utolsó ötven helyből éppen tízet ilyen társaságok foglalnak el.

A nehéz körülmények között is akadtak olyan cégek, amelyek megsokszorozták bevételüket, de a többszörözők rangsorának élén állók zöme ezt csupán annak köszönheti, hogy nem sokkal korábban kezdte a tevékenységét. Ilyen a cseh villamos művek magyarországi leánycége, az árampiaci liberalizáció tiszteletére 2006 nyarán alapított CEZ Magyarország Kft. (195.), amely csak a 2007-es piacfelszabadítás után kezdhetett érdemben kereskedni, így nem csoda, ha az előző évinek a 22-szeresére növelte forgalmát. Az ezüstérmes a tízszerező Dunafin Kft. (411.), amelyet a Mondi Business Paper által eladott Dunapack Zrt. (95.) működtetésére hoztak létre, szintén a megelőző évben. Másféle „trükkel” ötszörözte meg árbevételét a bronzérmes Eybl Hungária Kft. (232.); a korábban bérmunkában dolgozó jánosházi (Vas megye) ruhaipari cég könyveiben csak 2007-től számolják el a felhasznált anyagok értékét is.

Ennek éppen az ellenkezője történt Vas megye túlsó szegletében, Szentgotthárdon. Az autómotorokat és sebességváltókat gyártó General Motors Powertrain Autóipari Kft. (272.) éppen hogy bérmunkává minősítette változatlan tevékenységét; ez magyarázza, hogy – immár anyagár nélkül – bevallott árbevétele még a negyedét sem éri el a 2006-osnak. A második legnagyobb vesztes az Állami Autópálya Kezelő Zrt. (107.), amely bevételének harmadára olvadásával csak visszakerült az őt megillető helyre; előző évi 192 milliárdos forgalmának nagy része csupán egy, utóbb brüsszeli nyomásra visszacsinált kormányzati útépítés-finanszírozási trükk következtében jelent meg a könyveiben. Nem csupán papíron vesztes viszont az Egút Zrt. (337.), amelynek bevétele kevesebb mint a felére esett vissza – összhangban a többi nagy sztrádaépítőével. 27–30 százalékos csökkenést kényszerült lenyelni a Strabag Zrt. (57.), a Betonút Zrt. (100.) és a Colas-Hungária Kft. (96.) is; a Vegyépszer Zrt. (86.) tulajdonképpen jól járt, hogy megúszta 11 százalékos mínusszal.

Az állami nagyok közül nem kizárólag az autópálya-kezelő bukott. 15 hellyel csúszott lejjebb a MÁV Zrt. (45.), hárommal a Budapesti Közlekedési Zrt. (106.), kettővel a Paksi Atomerőmű Zrt. (62.). A vasúttársaság kirívó visszaesését a személyszállító MÁV-Start Zrt. (210.) 2007. júliusi kiválása okozta (önállósult leánycégének árbevételét is a MÁV-éhoz számítva az már a 35. helyhez volna elegendő, vagyis így csak öttel csúszott volna hátrább). Két hellyel feljebb kapaszkodott viszont egy másik állami mamut, a Magyar Posta Zrt. (42.) – igaz, ehhez némi szerencse is kellett, hiszen bevételét, a top 500 átlagától jócskán elmaradva, csak 4 százalékkal tudta emelni.

Ugyanolyan bágyadtan nőtt a top 500 cégeinek kivitele is, mint az árbevételük: (forintban) 10,4 százalékkal. Itt még riasztóbb az összevetés a félakkora inflációjú előző évvel: 2006-ban a félezer legnagyobb még 23 százalékkal tudta növelni az exportját. Márpedig ebben a műfajban a topcégek igencsak jól reprezentálják a hazai gazdaságot: 2007-ben 14,7 ezermillió forintnyi kivitelük több mint a négyötödét tette ki az összes – pénzügyi tevékenységet nem folytató, kettős könyvvitelű – cég 17,7 billiós exportjának. Ha tehát az ötszáz csúcscég korábban az árbevételnél jóval dinamikusabb exportnövekedése is hozzálanyhult a teljes forgalom aligemelkedéséhez, az arra figyelmeztet, hogy az éveken át a gazdaság motorját jelentő kivitel különösen megsínylette a költségvetési kiigazítás adóteher-növelős magyar útját.

Az exportnövekedési versenyben akkor könnyű nagyot ugrani, ha valaki alacsony bázisról indul; az igazán nagy teljesítmény az, ha valaki korábban is számottevő kivitelét tudja látványosan emelni. A megelőző évben is 100 milliárd forint fölött exportálók közül a Samsung Electronics Magyar Zrt. (12.) a dinamikarekorder 59 százalékos, a második a Chinoin Zrt. (29.) 48 százalékos, a harmadik pedig a Magyar Suzuki Zrt. (10.) 42 százalékos kivitelnöveléssel.

Sokkal látványosabb ugrásokat látunk, ha alánézünk a 100 milliárdos küszöbnek. Egyetlen év alatt több mint megszázszorozta exportját a francia világcég termékeit 2007-től a szovjet utódállamokban is terítő Sanofi-Aventis Zrt. (50.) gyógyszer-nagykereskedő cég. Hasonló arányban növelte kivitelét, s így már bevételének közel felét külföldről kapta a német kézben lévő, forgalma alapján egyheted dunaferrnyi (20.) ÓAM Ózdi Acélművek Kft. (192.). Az igazán bombasztikus rekordok azonban olyan cégeknél születnek, amelyek számára marginális a kivitel. A Duplex Drink Italkereskedelmi Kft. (414.) úgy tudta egy év alatt nyolcszázszorosára növelni exportját, hogy a bázisadata alig 2 ezer forint volt.

MUCK TIBOR