 HVG |
A magyarok fele tekinthető biciklisnek, azaz olyannak, aki legalább egyszer nyeregbe szállt az elmúlt egy évben, negyedük pedig a megkérdezésüket megelőző nyári napon (ebbe estek hétköz- és hétvégi napok egyaránt) is kerékpározott. Ez utóbbiak 40 százaléka a "kemény mag", akik - ha esik, ha fúj - szinte mindennap bicikliznek. Ők jellemzően nem az ökotudatos, budapesti, értelmiségi fiatalok közül kerülnek ki, éppen ellenkezőleg: vidéken élnek, 50 felettiek, kevésbé iskolázottak, és inkább közlekedési eszköznek tekintik a kerékpárt. Nem úgy, mint a kerékpárosok ötödét kitevő kocabiciklisták, akik csak ideális időjárási viszonyok között ülnek kétkerekűre, akkor is csak a hétvégén: 71 százalékuk elsősorban szórakozásnak tartja a biciklizést. Ilyen "hétvégi biciklisták" nagy arányban fordulnak elő a fővárosiak, a képzettebbek és a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők között. A legtöbb bringás településen belül használja drótszamarát, főleg hétköznapi dolgokra: vásárlásra, munkába járásra. Ez persze elsősorban a kemény magot jellemzi, a hétvégi biciklisták körében inkább a kirándulás, túrázás dívik.
 HVG |
A bringások közel fele az időjárástól függetlenül kerékpározik, ötödük csak csapadékmentes időben, közel harmaduk kizárólag meleg, száraz körülmények között. Mindamellett amikor a Medián kérdezőbiztosai arról kérdezték őket, mennyit bicikliznek abban az időszakban, amikor egyáltalán szoktak, a bringások négytizede azt mondta: legalább naponta, további ötödük pedig a "hetente többször" opciót választotta. A napi bringások az aszfalt veteránjai: ők átlagosan 27 éve szállnak nap mint nap nyeregbe, szemben a hétvégén vagy még annál is ritkábban biciklizők 17 évével. Ez minden bizonnyal a két típus életkorával van összefüggésben, hiszen a napi biciklizők aránya jóval magasabb az idősebb kerékpározók körében.
 HVG |
A kerékpározók aránya egyébként a községekben a legmagasabb: az itt élők 52 százaléka ült bicajon a felmérést megelőző héten, szemben a budapestiek 13 százalékával. A fővárosiak 70 százaléka soha nem vagy legfeljebb évekkel ezelőtt járt két keréken. Ők a napi utazásaik 45 százalékát tömegközlekedéssel teszik meg, szemben a vidéki városokban élőkkel (22 százalék) vagy a falvak lakóival (19 százalék). A biciklivel megtett utak aránya viszont vidéken összehasonlíthatatlanul magasabb (21 százalék), mint Budapesten (4 százalék). Életkor tekintetében az ötvenesek teszik meg utazásaik legnagyobb részét kerékpárral, az ennél idősebbeknél sokszor a gyaloglás váltja fel a biciklizést, a legfiatalabbak pedig a tömegközlekedést használják az átlagosnál jóval gyakrabban. A célok viszonylagos közelsége is nyilvánvalóan szerepet játszik a vidékiek gyakoribb és intenzívebb biciklihasználatában: míg egy fővárosi bringás egy átlagos napon 7,7 kilométert teker, a vidéki városiak 4,9, a falusiak pedig 4,3 kilométert tesznek meg egy-egy nap.
 HVG |
A háztartások kétharmadában van kerékpár, átlagosan majdnem két darab. A biciklizési szokásoknak megfelelően a falusi háztartások 77 százalékában van legalább egy bringa, míg a fővárosban ez az arány csak 46 százalék. A két leggyakoribb kerékpártípus a mountain bike (42 százalék), illetve a hagyományos, egyszerű bicikli, váltó nélkül (41 százalék). Az 50 évesnél idősebb biciklisek háromnegyede ez utóbbi típust használja, a mountain bike viszont a tizenévesek körében a legelterjedtebb. Az életkor és az attitűdbeli különbség fejeződik ki abban is, hogy míg vidéken a hagyományos bicikli a legelterjedtebb, addig Budapesten gyakoribb a mountain bike, illetve az olyan speciális kerékpárok, mint az országútinak is nevezett versenybicikli vagy a túrázásra alkalmas trekking.
Az átlagos bicikli közel 9 éves, és 24 ezer forintért vették. De természetesen meglehetős különbség van az egyes biciklik ára között: míg a hagyományos cangákat átlagosan 12 ezer forintért vették annak idején, addig a "speckó" kerékpárok harmada 30 ezer forintnál többe került.
VENCZEL TÍMEA
