A már működő ötletek kombinációjából, és nem valami sosem volt eredeti ideából születik a jó design - állítja a 67 éves, építészdiplomával is rendelkező Carl Gustav Magnusson, aki az öt világpiac-vezető irodabútor-multi közül az amerikai Knoll és a Teknion bútorait is kreálta, de tervezett autót a Citroennek és a BMW-nek is. Tavaly az amerikai designerek céhe életműdíjjal ismerte el munkásságát.

HVG: Nincs túl sok új a nap alatt az irodabútor-designban: nehéz túllépni az íróasztal, irodaszék, irattároló szekrény hármasságán. Önnek hogyan sikerül?

C. G. M.: A Teknionnak tavaly tervezett Marketplace (Piactér) nevű irodabútorom egyáltalán nem valami unikális darab, de nem is gondolom, hogy a jó designnak egyedieskednie kellene. Úgy vélem, a működőképes, a gyakorlatban már jól vizsgázott ötletek ötvözése a legcélravezetőbb. A Marketplace szerkezetét például autópálya-kereszteződések magasépítési megoldásaiból kölcsönöztem, arányait a csoportosan dolgozó kétkezi munkásokat - halászokat, földműveseket, gyári összeszerelő szakmunkásokat - figyelve alakítottam ki. A nyolc-tíz fős munkaasztal megalkotásához a számítógép-használat mikéntjének ismeretére is szükség volt. De én nem a legújabb, hanem az 1980-as évekbeli asztali őstípusokból indultam ki, azt vettem alapul, hogy azok mekkora helyet foglaltak el egy íróasztalon. Persze ma már laptopokkal vagy vezeték nélküli, lapos billentyűzetből és sík képernyőből álló munkaállomásokkal dolgoznak az irodák többségében, de én azt szerettem volna, hogy mindezt egy emberléptékű, némi intimitást is lehetővé tevő térben tegyék. Ezt nevezem én a meglévő ötletek kombinációjának. Úgy gondolom, a jelentősebb innovációk a mindennapi mintákból, formákból és megoldásokból táplálkoztak és táplálkoznak. A design úgy születik, hogy egy különleges igényre válaszolva a már meglévő anyagi és szellemi alapanyagokat formáljuk újjá.

HVG: Mégis úgy tűnik, hogy az irodaberendezések - bár a különféle divattrendek érvényesülnek - egy kaptafára készülnek. Az egymástól jól elkülöníthető nemzeti bútorstílusok - mint az olasz, a skandináv, az angol vagy épp a kaliforniai - viszont kiveszni látszanak. Mit gondol erről?

C. G. M.: Száz évvel ezelőtt annak alapján rendelt meg valaki egy széket vagy egy ablakot, hogy azt melyik iparos gyártotta. A neves mesterekhez, minőséget előállító gyárakhoz messze földről érkeztek megrendelések. Tehát a globalizáció nem ma kezdődött. A gyártási technológiák - a fémek vagy a műanyagok térhódítása - meghatározza a designt is. Főleg az irodabútorok területén, ahol strapabíró és megfizethető termékekre van szükség. Az mégis zavar, hogy sokan úgy gondolják, az irodákba jó a silány minőségű, de persze divatos termék is, amit öt-hat évente úgyis le kell selejtezni. Egy széknek vagy egy asztalnak évtizedek múlva is kényelmesnek és alkalmasnak kellene lennie, hiszen bútorról van szó.

HVG: Mi ebben a tervező szerepe?

C. G.: M: Az ötlettől a gyártásig el kell kísérnie a termékét. Tudnia kell, hogy mitől működik valami. Mérnöki ismeretekkel éppúgy illik rendelkeznie, mint társadalomtudományi vagy művészettörténeti tudással. Szerintem a designnak nem az exkluzivitásra, hanem az inkluzivitásra kell törekedni. Vagyis nem a kizárólagos egyediség, hanem az általánosabb érvényű használhatóság a lényeg. A blue jeans, a klasszikus farmer erre a legjobb példa, szerintem ez az univerzális ruhadarab a tökéletes design. Nem a luxuspiacon terem a hosszú távon is érvényes minőség, bár tagadhatatlan, hogy designerként ott lehet a legjobban keresni.