Nehéz idők következnek azokra a diákokra, akik nyelvvizsga nélkül érkeznek a felsőoktatásba: BsC/BA szintű tanulmányaik hat-hét féléve mellett a középfokú C típusú nyelvvizsgát is abszolválniuk kell. Ezzel megszűnik a könnyű élet a műszaki, agrár- és szociális munkás főiskolai szakokon tanulók számára, akik közül olyan sokan maradtak diploma nélkül a nyelvtudás hiánya miatt, hogy négy éve az Oktatási Minisztérium (OM) úgy döntött: esetükben megelégszik az alapfokú nyelvtudással. Néhány éve egyébként még záróvizsgát sem lehetett tenni nyelvvizsga-bizonyítvány nélkül, ma azonban csak a diplomához kell a - legalább középfokú - nyelvvizsga; ez áll az új, idén márciusban hatályba lépett felsőoktatási törvényben is.

Arról azonban nem rendelkezik a törvény - bár voltak ilyen kezdeményezések, például a Magyar Akkreditációs Bizottság részéről -, hogy a felsőoktatási intézmények vegyék fel tananyagukba a nyelvoktatást, és kreditponttal ismerjék el az abban való részvételt. Az OM álláspontja szerint nem a felső-, hanem a közoktatás feladata a nyelvtanítás, s az érettségi idejére minden diáknak legalább egy nyelvből el kellene érnie a középfokú szintet; ezt szolgálja az a szabály is, hogy a 60 százalékosnál jobban sikerült emelt szintű nyelvi érettségi középfokú C típusú nyelvvizsgának számít. Mégis igen kevés diák visz középfokú nyelvvizsgát az egyetemekre-főiskolákra: tavaly a jelentkezők harmadának egyáltalán nem volt nyelvvizsgája, s csak 15 százalékuknak volt a felvételin többletpontot érő középfokú C.

Ezért az egyetemeknek-főiskoláknak, ha nem akarják, hogy diákjaik diploma nélkül hagyják el az alma matert, nemigen marad más választásuk, mint hogy valamilyen módon segítsenek nekik. Mindenki másképp csinálja: van, ahol általános nyelvoktatás alig van, esetleg az is csak térítés fejében, máshol komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a hallgatókat legalább az alapfokú vizsgáig eltaszigálják. A legtöbb intézményben egyébként nem is írnak elő kötelező nyelvórákat.

A tudományegyetemek aránylag könnyű helyzetben vannak, mert a népszerű szakokra egyszerűen lehetetlen bekerülni a nyelvvizsgáért járó pluszpontok nélkül. Ezért nem is igen törik magukat az általános nyelvi képzés megszervezéséért. Az ELTE jogi karán például mind az általános, mind a szaknyelv oktatása térítésköteles; igaz, akinek nincs középfokú C típusú nyelvvizsgája, az két félévig ingyen ülhet a padokban. A természettudományi karon szintén pénzbe kerül a nyelvoktatás, de ott heti két órát a hallgatói önkormányzat fizet az Idegennyelvi Továbbképző Központnak, a nyelvoktatás ottani gazdájának. Debrecenben a két félévi általános után ugyanennyi szaknyelvi képzés is ingyenes. A szegedi bölcsészkaron nyolc félévig jár a heti két ingyenóra, ha pedig valaki négy szemeszter alatt akar végezni, az - mint Kothencz Mihály tanulmányi osztályvezető a HVG-nek elmondta - négy órában járhat hetenként. Aki többet szeretne, azt önköltségi áron - 400 forintos óradíj fejében - oktatják. A bölcsészkari nagyvonalúságot egyébként részben az magyarázza, hogy az ottani diplomához a középfokú mellett még egy alapfokú nyelvvizsgát is kell szerezni.

A Károli Gáspár Református Egyetemen egy központi intézmény, az Idegen Nyelvi Lektorátus dolga a nyelvoktatás. Náluk négy féléven át heti négy óra ingyenes, és nem kell fizetni a - jogi karon kötelező, másutt fakultatív - szaknyelvi tanulmányokért sem. Miskolcon szintén egy közös, a karoktól független intézmény a nyelvoktatás gazdája, amelynek alkalmazkodnia kell a jelentősen eltérő kari igényekhez - mondta el a HVG-nek Bátfai István, az ottani Idegennyelvi Oktatási Központ vezetője. Míg a jogi karra járók háromnegyede úgy kezdi tanulmányait, hogy nyelvi szempontból teljesítette a kimeneti követelményeket, a műszaki karokra felvettek csupán negyedének van valamiféle nyelvvizsgája - a gépészmérnöki karon például, éppen emiatt, hat félévig kötelező a nyelvtanulás.

Még a legnagyvonalúbb egyetemek sem hajlandók viszont arra, hogy egészen az alapoktól ingyen tanítsák az idegen nyelveket: a térítésmentes oktatás általában csak a nyelvvizsga-előkészítő szinttől működik. Nem így a főiskolák: a hozzájuk felvételizők jóval kisebb hányada érkezik nyelvvizsgával, ezért náluk sokak oktatását a nulláról kell elkezdeni. Dunaújvárosba például a tavaly felvettek csupán 19 százaléka érkezett valamilyen nyelvvizsgával, ráadásul Szántó Jenő oktatási rektorhelyettes szerint nemhogy nőne, hanem évről évre csökken a nyelvvizsga-bizonyítvánnyal felvettek aránya. Ők már csak azért sem zárkóznak el a kezdők okításától, mert például az informatika szakon nélkülözhetetlen az angoltudás, azok számára is, akik a középiskolában történetesen németet tanultak. Ezért e főiskolán az első év valamelyik félévében amolyan kváziintenzív, heti nyolcórás - ingyenes - nyelvi kurzust szerveznek. Alapfokú vizsgához ez elég is, ám az új felsőoktatási törvény által az ő diákjaiktól is megkövetelt középfokúhoz már nem. Ezért a dunaújvárosiak azt fontolgatják, hogy aki igényli, az még egy félévig járhasson heti nyolc nyelvórára a két félévig tartó heti négyórás szaknyelvi tanulmányok előtt.

A döntés azért sem könnyű, mert kizárólag az intézmények gondja, miből finanszírozzák a nem kötelező, de szükséges nyelvtanítást. Biztosan lesznek olyan iskolák, amelyek - pénzszűkében lévén - lemondanak az általános nyelvoktatásról, s megelégszenek a szaknyelvtanítással. Ám a többségnek hosszú távon is vállalnia kell a nyelvoktatást, ha nem akarja diploma nélküli fiatalok tömegeit kibocsátani. Oktatási szakértők becslése szerint ma a magyar egyetemisták-főiskolások közül minden negyedik úgy teszi le a záróvizsgát, hogy az előírt nyelvvizsga hiányában nem tud diplomát szerezni.

A dunaújvárosiak igyekezete azonban inkább kivételes, mint jellemző; a nyelvvizsga nélkül a felsőoktatásba érkező diákok többségének magánúton kell tanulnia, ha el akar jutni a nyelvvizsgáig. Ezért ívelt fel a közelmúltban néhány könnyen tanulható nyelv - mint a lovári vagy az eszperantó - magyarországi karrierje, noha ezek térhódítása éppen ellentétes azzal a céllal, hogy használható nyelvtudás társuljon a diplomához.

RIBA ISTVÁN