A magyar gazdaság növekedése uniós összehasonlításban erőteljes, az újonnan csatlakozott tagállamok mezőnyében

HVG

viszont csak az alsó középzónához elegendő. A növekedést az export, a reálkereset gyors emelkedése, illetve az államilag szorgalmazott beruházások táplálták. Ugyanakkor mind az államháztartás, mind a folyó fizetési mérleg hiánya évek óta olyan jelentős, hogy mára külön-külön is destabilizációs tényezőkké váltak. A túlköltekező és túlterjeszkedő, a magángazdaságra nehezedő állami szféra elszívja a forrásokat, ezáltal fékezi a gazdaságban rejlő lehetőségek kiteljesedését. 2001 és 2003 között a versenyképesség is számottevően romlott, aminek fő tényezői - az export jövedelmezőségének mérséklődésén keresztül - a forint erősödése, a minimálbérek gyors emelése - ez például könnyűipari vállalkozások tömegét tette tönkre -, illetve a költségvetési szférában végrehajtott, de a magánszektort is elérő béremelések.

A versenyképesség romlása következtében a költségigényes, alacsony hozzáadott értékű, többnyire összeszerelő jellegű tevékenységet több, korábban stabil magyarországi beruházó Kínába - kisebb mértékben Romániába, Ukrajnába - helyezte át. Magyarország rendre elveszítette a versenyt Lengyel- és Csehországgal, illetve Szlovákiával

HVG

szemben a nagy regionális beruházásokért is. 2003 után a versenyképesség romlása - a forint elleni spekulációs támadás lecsengését követő árfolyam-stabilitással, valamint a reálbérek enyhe csökkenésével - megállt, s úgy tűnhetett, hogy a gazdaság visszaáll a fenntartható növekedési pályára. Ez az illúzió foszlott semmivé 2005 őszén, amikor az Európai Bizottság úgy foglalt állást, hogy az államháztartás megkerülésével finanszírozott - egyébként is erőltetett ütemű - autópálya-program kiadásait vissza kell illeszteni a központi költségvetésbe. Ezzel az államháztartás uniós elszámolás szerinti, 2005-ös hiánya a hazai össztermék (GDP) 6,1 százalékára ugrott, az államadósság pedig megközelítette az EU-ban meghúzott határt, a GDP 60 százalékát (a kötelező magánnyugdíj-pénztári befizetések állami bevételként történő elszámolásával; a nélkül túl is lépett a limiten). Az uniós szabályok szerint a GDP 3 százalékában meghatározott költségvetésihiány-küszöb jelentős és tartós túllépése, a deficit növekvő tendenciája esetén megvonható a Magyarország számára 2007-2011 között elkülönített, összesen közel 23 milliárd eurónyi felzárkóztatási forrás harmadára rúgó kohéziós támogatás.

Mivel a belföldi megtakarítások nem fedezik az államháztartás hiányát, az egyes évek deficitjének és az államadósságnak egyre nagyobb hányadát külföldi befektetők finanszírozzák, akiket a magyar

HVG

állampapírok csak a stabilan magas kamatszinttel vonzanak. Döntéseiket pedig az államháztartás általános állapota, a hiány mérséklésének perspektívája, a hitelminősítők véleménye befolyásolja. Így tartósan nagy deficit esetén a nemzeti valuta leértékelődésére lehet számítani, egy nagyobb árfolyamesés pedig a gazdaság egészének stabilitását is megrengetheti, végképp lehetetlenné téve a közeli csatlakozást az eurózónához, és korlátozva az uniós felzárkóztatási források igénybevételéhez szükséges hazai önrész előteremtését. Márpedig a forint az elmúlt hetekben sajátos „lecsúszási" pályára került: míg 2005-ben 248 forint volt az euró átlagos árfolyama, lapzártánkkor ennél csaknem 8 százalékkal gyengébben állt.

JAVASLATAINK

Átállás a dinamikus, fenntartható működési pályára. Ennek érdekében a fogyasztás és a felhalmozás mai, 76:24 százalékos arányának mielőbbi átbillentése szükséges a beruházások javára, a hazai össztermék 28-30 százaléka körüli beruházási hányad elérésével. Ezt 2007 után az elvileg bőségesen igénybe vehető uniós források is megkönnyítik. Ahhoz azonban, hogy a fogyasztás és a beruházások együttes növekedése ne terhelje még tovább az államháztartást - és ezzel együtt ne növelje annak külső forrásigényét -, a lakossági jövedelmek egy-két évig legfeljebb 2-3 százalékkal növekedhetnek, a háztartások fogyasztása pedig 1-2 százalékkal. A beruházások felfuttatásának nem a központi költségvetés által pénzelt fejlesztések, hanem a vállalati-üzleti invesztíciók körének bővítését kell jelentenie. Állami és nagyobb önkormányzati beruházásokat a maastrichti követelmények teljesítéséig nem szabad kezdeni, a fejlesztésekben az állam csak az uniós társfinanszírozás mértékéig vegyen részt.

Euró 2011-ig. Teljes kasszakészítés egy hónapon belül, beleértve az állami garanciák, a több évre, évtizedre nyúló ppp-kifizetések, a törvényben meghatározott akadálymentesítési program költségei, valamint az állami közlekedési szolgáltatók - a MÁV, a BKV - tartós deficitjének és tőkehiányának felmérését, utóbbiakkal a ráfordításokat (és persze az uniós normákat) tükröző szolgáltatási szerződések megkötését.

HVG

Az állami kötelezettségek és visszavonhatatlan ígérvények számbavétele után két és fél évre szóló pénzügyi keretterv készítése, amely karakteres és a piac számára is meggyőző deficitcsökkentést tartalmaz. A keretterv legpesszimistább változatának is biztosan el kell vezetnie az euró legkésőbb 2011-es bevezetéséhez. Az év januárjától egyébként Magyarország veszi át az EU soros elnöki tisztét.

Markáns költségvetési kiigazítás. Az idén legalább a GDP 1-1,5 százalékának megfelelő összeg megtakarítása az államháztartás idei évre tervezett (a magánnyugdíj-pénztári befizetéseket is beszámítva) 4,7 százalékos GDP-arányos hiányának betartása érdekében. Ezért a költségvetési szervek 1820 milliárd forintosra tervezett kiadásaiból legalább 2 százalékot kötelezően meg kell takarítani, az egyes fejezetekben meghatározott, összességében 59 milliárd forintos államháztartási tartalékot zárolni szükséges. Az új kormány a mainál kevesebb tárcával, kisebb központi létszámmal kezdje meg a működését.

A bevételek növelése céljából meg kell szüntetni az általános forgalmi adó 15 százalékos kulcsát. A társadalombiztosítási alapok mintegy 800 milliárd forintos költségvetési kiegészítésének mérséklése érdekében szűkíteni kell azok körét, akik után a központi költségvetés az adóbevételek terhére „járulékot" fizet az egészségbiztosítási kasszának. A fiatalkorúakat, a diákokat, a nyugdíjasokat, a gyermeküket otthon nevelő szülőket, a beteget gondozó családtagokat, a munkaképteleneket, a fogvatartottakat, a hajléktalanokat, valamint a munkaügyi központokkal együttműködő állástalanokat leszámítva, három hónapos türelmi idő után mindenki járuljon hozzá egészségügyi költségeihez, a mindenkori minimálbér néhány százalékában meghatározott havi díjfizetéssel „váltva meg" jogosultságát. Egyéves átmenet után az alapvetőkön kívüli egészségügyi ellátást csak a járulékfizetők (és azok, akik után a költségvetés téríti meg a járulékot a tb-nek) vehessék igénybe, ami hozzájárulhat a bejelentett, legális foglalkoztatás kikényszerítéséhez. Akár úgy is, hogy a feketefoglalkoztatás kifehérítésére vállalkozó munkaadók - például az építőiparban, az agrárgazdaságban - az első fél évben 10 százalékpontos járulékkedvezményre jogosultak, amennyiben legalább egyéves munkaszerződést kötnek.

Előny a rászorultaknak. A szociális támogatások növelésének átmeneti befagyasztása, a családi pótlék megszüntetése azoknak a családoknak az esetében, ahol magas az egy főre jutó jövedelem - ötéves, átmeneti időszak alatt, évi 20-20 százalékos lefaragásokkal. A felszabaduló források - vagy azok egy része - átcsoportosításával a rászorultak támogatásának növelése.

Átlátható, ellenőrizhető fejlesztési politika. A 2007-2013 közötti uniós felzárkóztatási támogatások felhasználását rögzítő második nemzeti fejlesztési tervet valódi társadalmi egyeztetés alapján kell kialakítani. A források jelentős része szolgálja a szakképzést, az információtechnológiát, a kutatás-fejlesztést és a környezetvédelmet. A pályázatok elbírálását, a támogatások folyósítását meg kell gyorsítani. A kormány dolgozza ki az uniós források hasznosításának objektív mérési rendszerét. A fenti elvek alapján mért forráshasznosulásról a kormány évente tegyen közzé nyilvános jelentést, külön kitérve arra, hogy a fejlesztések mennyiben szolgálják az országon belüli regionális fejlettségi különbségek enyhítését.