A fecskék évenkénti visszatérésére bizonyosan lehet számítani, a Fecskeház felépítésére annál kevésbé. Akik a kifejezetten fiatal házasoknak szánt VIII. kerületi Dobozi utcai társasházban foglalózták le életük első önálló otthonát, már igencsak türelmetlenek lehetnek. Az épületnek tavaly decemberre már szerkezetkészen kellett volna állnia, a kulcsra kész átadás időpontja április 30-án lenne, ehhez képest jelenleg a helyszínen csak egy nagy, kibetonozott gödör ásítozik. Az építtető és a kivitelező már perben áll egymással, a reménybeli lakástulajdonosok pedig abban bíznak, hogy a projektet egy másik cég veszi kézbe. A szerződés megfogalmazása mindenesetre olyan "ügyes", hogy a vevők áprilisig foglalójuk elvesztése nélkül vissza sem léphetnek.

Immár klasszikus átverési trükknek nevezhető azé a vállalkozóé, aki több rózsadombi építkezésre is megrendelést kapott, mivel összességében meglepően jó árajánlatot tett. Az első pillantásra nem tűnt fenyegetőnek, hogy ezen belül az átlagosnál drágábban vállalta a kezdeti munkafázisok elvégzését, a szerkezetkész kialakítást, és a további munkák - közműbekötések, épületgépészet, burkolás - árazása volt szokatlanul kedvező. A falak felhúzásáig nem is volt általában baj - bár akadt olyan épület, amelynek a födémje beroskadt -, de miután a teljes építési költség aránytalanul nagy részét már kifizették a gyanútlan megrendelők, sőt előleget adtak a gépészeti munkákra is, a vállalkozó egyszerűen felszívódott, cégét is megszüntetve. Aki pedig igazán elszántan próbált fogást keresni rajta, rendőrségi feljelentést tett sikkasztás, adócsalás gyanújával, üzenetet kapott: azt, hogy a vállalkozó szerb "barátain" keresztül másfajta, adott esetben életet és testi épséget veszélyeztető módszert is be tud vetni. Nem csoda, hogy a budai villanegyedből háborítatlanul át tudott nyergelni Szentendre környéki építkezésekre, s az sem, hogy a HVG-nek nyilatkozók egybehangzóan azt kérték, se őket, se a vállalkozókat ne nevezzük meg.

Az ígérgetéses taktikával szemben talán még kiszolgáltatottabbak a lakók, mint a fenyegetőző valódi gazemberekével. Egy három éve átadott zuglói társasház építtetője például a pórul járt lakó szerint mindaddig "végtelenül aranyos" ember volt, amíg nem kapta meg a teljes vételárat, s azt követően is tulajdonképpen udvarias maradt. Amikor például fejére olvasták, hogy nagy baj van a külső szigeteléssel, először kétségbe vonta ugyan a reklamáció jogosságát - a penészedő falakról megjegyezte, talán gyakrabban kellene szellőztetni -, de miután mindezt szakértői véleménnyel is alátámasztották, ígéretet tett a javításra. Évekig folyt a huzavona, ám a legkomolyabb reparálási kísérletnek az bizonyult, hogy az építtető egy festőt küldött a penészedés eltüntetésére, a tulajdonosok pedig, közös akarat hiányában, újabb és újabb egyeztetésre ülnek le, a perindításra nem tudják rászánni magukat.

A HVG által megkérdezett "pórul jártak" közül az a család volt az aránylag legkedvezőbb helyzetben, amelyik a III. kerületi táborhegyi lakóparkba álmodott otthont - ők ugyanis beköltözéskor még nem fizették ki a teljes vételárat. Az értékesítést az a vállalkozói csoport hirdette meg, amely referenciaként a közeli Eurocenter bevásárlóközpontot mutathatta fel, ráadásul a négy épületből egyet nem is eladásra szánt, hanem fenntartva a tulajdonjogot, bérbe adja a lakásokat. Ma a közel 400 ezer forintos négyzetméterárú lakópark egyetlen házában működik csak a központi klímaberendezés - véletlenségből épp abban, amely a beruházó tulajdonában maradt. Ehhez képest apróság, hogy reped a parketta, kissé ferdék a falak, nem pontosan méretezettek az ajtók. Az építtető itt is udvariasan válaszol a lakók panaszaira, rendszeresen ígéretet tesz a hibák kijavítására, majd nem történik semmi. A fő különbség azonban az, hogy itt legalább a beruházónak kell futnia a pénze után.

A bosszúságokat megelőzendő Kühne Kata, az Otthon Centrum Franchising Kft. ügyvezető igazgatója azt ajánlja az új lakást vásárlóknak, hogy mindenekelőtt ellenőrizzék az ingatlanfejlesztőt. Annál nem is érdemes kísérletezni, amelyik nem tud megfelelő referenciákat felmutatni, és annál sem, amelyiknek a finanszírozásában nem vesz részt valamelyik bank. Utóbbi ugyanis legalább arra nyújt garanciát, hogy a lakás egyszer elkészül - mondta. A második - nem kevésbé fontos - teendő: lehetőleg a család egy műszaki vénával rendelkező tagjával közösen, türelemmel végig kell hallgatni az új lakás műszaki paramétereit. Az ideális lakásszerzőnek mindemellett kitűnő érzékszervekre, kitartásra és persze végtelen türelemre van szüksége.

Noha az új lakások egyik előnye, hogy hároméves garancia van rájuk, érdemes az építkezést nyomon követni, és két-három alkalommal felkeresni a kivitelezőt. Bár az ingatlanfejlesztők többsége nem rajong az örökös kíváncsiskodóért, a leggyakoribb hibák így kivédhetők - célszerű időben (például festés előtt) észrevenni, ha ferde egy fal, húznak vagy nem megfelelően illeszkednek a nyílászárók, rosszul van lerakva, esetleg kopog-nyikorog a parketta. Biztosra azonban olyan beruházásoknál lehet menni, amelyeknek az első üteme már elkészült: vagyis olyan épületeket tudnak mutatni, ahol már laknak. Őket kell kifaggatni arról, milyen problémákkal szembesültek az építkezés során.

Nem homályosíthatja el a vevő szemét az olcsóság sem. Bizonyos minőséget nem lehet ugyanis bizonyos ár alatt megszerezni. Pesten a 240 ezer forintos négyzetméterár már nagyon gyanús, Budán a 290-300 ezer forintosnál kell résen lenni - ennyiből ugyanis ingatlan-szakértői vélemények szerint nem lehet megfelelő minőségű lakást kihozni. Az olcsóság általában a nyílászárókban, az ígértnél alacsonyabb belmagasságban és az épület gépészetében köszön vissza. Az viszont esetleg csak a lakás átvételekor derül ki, hogy az amerikai konyha valódi átok, mivel a szagelszívó nem birkózik meg a kellemetlen szagokkal.

FAHIDI GERGELY-PÁLMAI ERIKA