HVG: Európában robbanásszerűen terjed a széles sávú internet, és lassan teret nyer a gyors mozgókép-továbbításra is alkalmas harmadik generációs mobiltelefónia is. Azt viszont, úgy tűnik, senki sem sejti, végül is mire lesz jó mindez.

I. P.: Az egyik legbiztosabb jövőbeli alkalmazás a telegyógyászat, vagyis a neten át történő orvoslás. Ha megfelelő minőségű videokapcsolatot létesítünk páciens és orvosa között, akkor például a bőrbetegségek többségét akár személyes találkozó nélkül diagnosztizálhatná az orvos. Elkerülhető lenne, hogy a beteg a buszokon vagy a váróteremben több tucat embert megfertőzzön. Természetesen a receptek is továbbíthatók hálózati úton. Amiről beszélek - nevezzük telemedicinának -, szerintem három-négy éven belül megvalósul. Ma is csak az otthonokban elhelyezett jó minőségű videokamerák hiányoznak hozzá. Szerintem sokan hajlandóak lennének egy ilyen szolgáltatásért fizetni, de közösen használt központokat - ha úgy tetszik: teleklinikákat - is létre lehetne hozni. Egyébként az alkalmazás embrionális formában már működik: orvosok operáció közben már nemegyszer konzultálnak videotelefonon - a feltárt testrészek "élő közvetítésével" - távoli szakemberekkel.

HVG: Azért a szívműtéteknél remélhetőleg a jövőben is jelen lesznek az orvosok...

I. P.: Persze. De ha már említi, a szívproblémákkal küszködőknek is óriási lehetőséget tartogat a technika. A jövőben a betegek szívműködését egy mobilkészülék fogja figyelni, az adatokat adott időközönként a klinikára továbbítva. A napi 24 órás megfigyelés lehetővé teszi, hogy a páciensnek kontrollra esetleg be se kelljen feküdnie. A beteg kényelmén túl az egészségkasszának is óriási összegeket lehet majd megtakarítani. A telemedicina egy amerikai kutatás szerint önmagában kifizetődővé teszi a széles sávú hálózatok kiépítését.

HVG: A sávszélesség kínálta lehetőségeket egyelőre főleg internetes zeneletöltésre, mobiltévézésre használják. Születik-e újabb ötlet, mielőtt mindenki beleun a böngészésbe?

I. P.: Az csak a folyamat egyik része, hogy terjednek a nagy felbontású digitális tévék, a játékkonzolok, a webes műsorszórás. A másik, hogy a fellelhető és keresett tartalmak óriási hányadát amatőrök állítják elő, s ez is a technika fejlődésének köszönhető. A miniatűr újságként is felfogható blogok (internetes naplók) népszerűsége is ezt a folyamatot jelzi. A továbblépés az lesz, hogy a felhasználók immár különösebb programozói ismeretek nélkül akár komplett virtuális világot tervezhetnek maguknak saját internetes site-jukon, amit aztán az érdeklődök virtuális turistaként megtekinthetnek, akár - például lakásukban felszerelt képernyők segítségével - a valós fizikai környezettel vegyítve. A globális helyzetmeghatározásra (GPS) építő - sokak által előre jelzett - játékokat már meg is alkották. A labirintusban bolyongva virtuális élelmet vadászó népszerű Pack-Man mintájára New Yorkban játsszák már a Pack-Manhattan játékot, amelyben a résztvevők a városrészben bolyongva egymást és jeleket sugárzó elrejtett tárgyakat próbálnak GPS-készülékekkel megtalálni. Az ember fantáziával megáldott lény; ha megvan a technika, ötletek is lesznek a felhasználására. A fizikai valóságnak a virtuálissal keverése érdekes játék: akár rávetíthetnénk a Loire menti kastélyok képét az Oxford Street-i házakra. Mennyivel érdekesebb lenne a megszokott hazaút!

HVG: Kérdés, ki kezelné a vetítőt...

I. P.: Bárki. Akár minden járókelőnek lehetne egy speciális szemüvege, amely a kívánt képeket a szemlencséjükre vetítené. Már ma is léteznek virtuális valóság megjelenítésére alkalmas sisakok, amelyekkel például dvd-filmeket nézhetünk a vonaton. Igaz, a felbontásuk még nem olyan jó, mint egy számítógép-képernyőé, de máris jobb, mint amilyen a monitoroké volt húsz éve. De óriás képernyőkkel is megoldható a vetítés. A marketinget is forradalmasíthatná, ha az óriásposztereken egyénre szabott reklámok jelenhetnének meg. A diákoknak sem kellene elbúcsúzniuk barátaiktól iskola után: széles sávú internettel és az otthonokban elhelyezett többméteres képernyőkkel, ha csak virtuálisan is, de együtt játszhatnak, sőt akár egymásnál alhatnának. A 2 méteres átmérőjű képernyők ma még mintegy 10 ezer eurót kóstálnak, de áruk évente feleződik. Még néhány év, és - nagyjából ezer euróért - én is veszek majd egyet.

HVG: Bár sokak szerint a jelenlegi sávszélességet sem tudjuk kihasználni, eme szcenáriókhoz talán tényleg szükség lesz a további növelésére. Nem mindegy viszont, hogy drót vagy az éter szállítja majd az információt. Elképzelhető, hogy a mobilkommunikáció fejlődésével feleslegessé válnak a vezetékek?

I. P.: A sávszélesség növelése tényleg lényeges. Angliában az internetszolgáltatók 2-3 gigabájtos határt szoktak meghatározni: adott tarifáért ennyit lehet letölteni az internetről, illetve feltölteni rá. Ez a küszöb gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy valaki egy átlagosan 80 gigabájtos merevlemezzel rendelkező személyi számítógép teljes tartalmát feltöltse az internetre. Pedig ez nem lenne felesleges: ha meghibásodik a komputerem, nekem sincs módom arra, hogy előhívjam az adatokat. A vezetékeken széles sávon jelenleg csak 2 megabit áramlik másodpercenként, ami nem sokkal gyorsabb, mint a mobil széles sávként árult UMTS-szabvány. A drótnélküli adatátvitelt tovább gyorsítja a WLAN szabvány, ezzel elméletileg másodpercenkénti 24 megabit vihető át. De az Intel már készített olyan csipet, amely kis távolságra egy másodperc alatt néhány száz megabitet is képes továbbítani. Szakértők véleménye eltér abban a kérdésben, hogy ez a technika a jövőben csak laboratóriumokban fog-e működni, vagy egykor több millió embert kiszolgáló távbeszélő rendszert is lehet majd üzemeltetni vele. Ám ez utóbbi esetben is szükség lesz vezetékes adattovábbításra, ha valóban nagy mennyiségű adatot kell áramoltatni. Mert amíg a mobil adatkommunikációt korlátozza a lehetséges hullámsávok tartománya, a vezetékesnél viszont a határ valóban a csillagos ég. Az egyelőre még csak az elmékben létező, de szerintem húsz-harminc év múlva megépíthető szupravezető elektronszálakon vagy - az általam javasolt - szénnanocsöveken akár 100 ezer terabit (100 millió megabit) is átáramolhat másodpercenként, ami 50 millió tévéállomás műsorának folyamatos továbbítását teszi majd lehetővé.

SCHWEITZER ANDRÁS