"Tíz év múlva a távközlési vállalatok bevételei az internet-hozzáférések értékesítéséből származnak majd, nem pedig a percdíjakból" - jósolta egy ez év májusi konferencián Niklas Zennström, a Skype Technologies vezetője. A Skype csupán két éve létezik, de máris 35 milliónyi felhasználója van: ezzel minden idők leggyorsabban terjedő kommunikációs eszközévé vált. A program alapesetben teljesen kiiktatja a telefontársaságokat, mivel a hangot az internet nyilvános hálózatán továbbítja.

A szolgáltatás létrehozói - a korábban a Kazaa nevű, egykor piacvezető fájlcserélőről elhíresült Zennström és Janus Friis - ígérik: a termék "örökre" díj- és reklámmentes marad. Profitot inkább a folyamatosan fejlesztett prémiumszolgáltatásokkal igyekszik termelni a Skype. A felhasználók így ma már konvencionális - vonalas vagy mobil - telefonszámokat is hívhatnak a Skype-pal, lehet virtuális üzenetrögzítőjük, sőt hagyományos telefonszámot is bérelhetnek számítógépes telefonjukhoz (igaz, a számok egyelőre csak amerikai és egyes nyugat-európai, illetve lengyel körzetekből választhatók, de a cég folyamatos bővítést ígér). A trükk az, hogy a számítógépes program - a fizetős szolgáltatásokkal kiegészítve - szinte teljes értékű telefonná válik, ugyanakkor még így is sokkal olcsóbb, mint a régimódi telefontársaságok által nyújtott szolgáltatások.

A Skype-pal percenként bruttó 4,8 forintba kerül bármely vonalas szám hívása Észak-Amerikában és Európa nagy részén, de a magyarországi 9,6 forintos percdíj is kedvezőbb a legtöbb hagyományos belföldi tarifánál. Ráadásul teljesen mindegy, hogy a Skype-felhasználó a világ mely pontján tartózkodik éppen: a kimenő és bejövő hívások ugyanannyiba kerülnek, akár Budapesten, akár New Yorkban, akár Ho Si Minh-városban jelentkezünk be a hálózatba.

És nem is csak az alacsony költségek teszik népszerűvé a Skype-ot. Mint Ritter Tamás, a Richter Gedeon Rt. vietnami képviseletének vezetője a HVG-nek elmondta: ők azért használják egyre gyakrabban az internetes megoldást, mert az sokkal jobb hangminőséget produkál, mint a hagyományos telefonhálózat. A hetvenfős iroda ma már azt fontolgatja, hogy az összes távolsági hívását automatikusan a Skype rendszerébe irányítja.

A Skype egy éve bevezetett fizetős szolgáltatásaira eddig 1,4 millióan fizettek elő, és figyelembe véve a dolog újszerűségét, valamint hogy a cég eddig alig költött marketingre (egy új ügyfél megszerzése állításuk szerint 1 centnél is kevesebbe került eddig, szemben például a régebbi IP-technológiát alkalmazó, amerikai Vonage-dzsal, amely 150 dollárt költ ugyanerre), a vállalat bízvást nagy jövő előtt áll.

Az EvalueServe piackutató cég januári tanulmányában részletesen vizsgálta a Skype-jelenség várható hatását a világ telekomszektorára, és úgy becsülte: 2008 végére 140-245 millió között lesz a szolgáltatás lakossági felhasználóinak száma. Előrejelzése szerint az új játékos megjelenése addigra 22-26 százaléknyi bevételt fog kivenni az észak-amerikai és európai vonalas szolgáltatók, illetve mintegy 5 százaléknyit a kevésbé veszélyeztetett mobilcégek zsebéből, részben - főleg a távolsági beszélgetések körében - bekövetkező forgalomkiesés, részben a kiéleződő árverseny révén.

Mindez kétségtelenül riasztóan hangozhat az elsősorban a beszédforgalomra építő távközlési cégeknek, amelyek két évvel ezelőttig tudomást sem vettek az internetes telefóniáról. Andrew Burke, a British Telecom (BT) lakosságiinternet-igazgatója még tavaly márciusban is "primitívnek", illetve "divatjelenségnek" nevezte az akkor valóban alig ismert Skype-ot. Ezzel szemben "most válsághangulat uralkodik a telefontársaságok körében" - értékelte a helyzetet májusban James Enck, a Daiwa Securities SMBC Europe elemzője.

A monopolhelyzetben lévő szolgáltatók számára persze kínálkozik egy egyszerű megoldás: mivel az internetkapcsolatot is ők szolgáltatják, képesek szűrni is a forgalmat. Év elején az Egyesült Arab Emírségekben, majd júniusban Ománban egyszerűen hozzáférhetetlenné tették a Skype-ot és a hasonló internetes szolgáltatásokat. A helyi hatóságok hivatalosan nem indokolták meg a lépést, de sejthető, hogy azokat a kitűnően jövedelmező nemzetközi hívásokat akarják ezzel visszaszerezni, amelyeket a két arab országban élő külföldi vendégmunkások ezrei az internetes telefónia megjelenése előtt az állami tulajdonú telefonhálózaton keresztül bonyolítottak le. Piaca megóvása érdekében februárban a Costa Rica-i állami telefonmonopólium országa parlamentjétől az internetes távbeszélés betiltását követelte - igaz, erre ott azóta sem került sor.

A fejlett világ liberalizált távközlési piacain működő szolgáltatók persze nem élhetnek ilyesfajta "megoldásokkal". A BT tavaly vezette be VoIP-rendszerű (Voice over Internet Protocol, vagyis a beszéd- és hangtovábbításhoz internetes szabványt alkalmazó), ám nem a nyilvános interneten, hanem saját széles sávú hálózatán működő telefonszolgáltatását, amely a tervek szerint 2008-ra Nagy-Britannia nagy részén felváltja majd a régi, telefonközpontos rendszert. A nagy reményekkel elindított szolgáltatásnak azonban már most szembe kell néznie a Skype fenyegetésével. John Blake, a BT Global Services VoIP-szolgáltatásokért felelős vezetője egy londoni konferencián néhány hónapja arról volt kénytelen beszélni, hogy "agresszív és kreatív árpolitikával" tervezik megvédeni hagyományos piacukat az ingyenes szolgáltatásoktól, egyúttal bizakodott, hogy ez csak csekély bevételkieséssel fog járni.

Azon távközlési cégeknek, amelyek még időben átállítják hagyományos telefonrendszerüket az olcsó, széles sávú VoIP-megoldásra - a BT-n kívül ezt tervezi például a skandináv TeliaSonera, illetve a következő öt évben a Magyar Telekom is -, jó esélyük van arra, hogy még évekig elodázzák beszédforgalomból származó bevételeik jelentős csökkenését.

A telekom cégek saját VoIP-szolgáltatásának egyik előnye, hogy hagyományos telefonkészülékkel is működnek. A Skype viszont a közelmúltig kényelmetlen "számítógépezésre" kényszerítette felhasználóit: a hívásokat csak egérkattintással lehetett indítani, a beszélgetéshez mikrofon és hangszóró (vagy fejhallgató) kellett, ha pedig hívás érkezett, a számítógép a hagyományos telefoncsörgést utánozta. Néhány hónapja azonban már olyan, kifejezetten az internetes telefonáláshoz tervezett készülékek is beszerezhetők, amelyekkel végre a nagymama is tud "szkájpozni". A külsőre hagyományos telefonnak tűnő szerkezeteket a számítógéphez kell csatlakoztatni, és innen kezdve ugyanúgy használhatók, mint a megszokott készülékek. Az egyetlen különbség, hogy mivel a Skype rendszerében a telefonszámokat nevek helyettesítik, a hívásokat a számbillentyűk gyorshívó funkciójával vagy a mobilkészülékekből ismert telefonkönyvön keresztül kell indítani.

A Skype tavaly szeptember óta kézi számítógépeken és az ekként is funkcionáló, úgynevezett okostelefonokon is működik. Így immár vezeték nélküli internetkapcsolaton keresztül is megoldható ezekkel a - klasszikus mobilkészülékeknél alig nagyobb - szerkezetekkel a díjtalan telefonálás. És ez még csak a kezdet: az In-Stat nevű piackutató cég szerint az elmúlt egy évben "robbanásszerűen" megnőtt az érdeklődés a készülékgyártók körében a "duális" (a GSM-hálózat használatán kívül internetes telefonálásra is képes) mobiltelefonok piaca iránt, az ABI Research pedig 100 millió ilyen készülék eladását prognosztizálja 2010-ig.

Az internetalapú mobilozás terjedését a - reptereken, pályaudvarokon, szállodákban, éttermekben és netkávézókban - nyilvános, vezeték nélküli internet-hozzáférési pontok (hotspotok) rohamos kiépülése segítheti. Van, ahol használatukért borsos díjat számítanak fel, de például a jelenleg Budapesten üzemelő 278 hotspot közül 89-ben egyáltalán nem kell fizetni az internetkapcsolatért.

Jóllehet a vezeték nélküli internet ma legelterjedtebb szabványa (a WiFi) csak a hozzáférési pont 100-200 méteres hatókörében működik, a világ legnagyobb hardvergyártóit és távközlési cégeit tömörítő WiMAX Forum azt ígéri, hogy az év végére véglegesíti az új, akár egész városokat internetkapcsolattal lefedni képes vezeték nélküli szabványt. Így előbb-utóbb lehetővé válik, hogy internetezésre alkalmas maroktelefonunkkal csak igen ritkán vegyük igénybe a hagyományos (netán az addig bevezetésre kerülő harmadik generációs) mobilhálózatot.

Ha a néhány éven belül nem várható is, hogy az internetes telefonálás komolyan megszorongassa a világ mobilcégeit, az biztos, hogy a Skype már most visszafordíthatatlan változásokat idézett elő a vonalas szolgáltatók piacán. Kétséges azonban, hogy ez a szolgáltatás megéri-e a Zennström által vizionált szép új világ eljövetelét. Meglehetősen könnyű ugyanis lemásolni, és mivel alacsonyak a fenntartási költségei is, szinte vonzza az újabb versenytársakat - ilyenből már vagy tucatnyi működik. Ráadásul a Skype nem alkalmazza a riválisok közös, SIP nevű, nyílt szabványát, felhasználói így nem telefonálhatnak ingyenesen a többi rendszerbe, miközben a konkurens hálózatok egymás között átjárhatók. A Skype újabb szolgáltatások bevezetésével egy darabig még fenntarthatja piacvezető pozícióját, ám a nyílt szabvány előbb-utóbb legyőzi a különcködő megoldást. A percdíjmentes, csupán internetkapcsolatot igénylő telefonálás szellemét azonban aligha lehet már visszaparancsolni a palackba.

MOSKOVITS ÁKOS