"A Belga Figyelő három nyomtatott példányban jelenik meg. (...) A közzététel ezen kívül kizárólag a Belga Figyelő Hivatalának internetes honlapján keresztül történik. (...) Használata térítésmentes" - e törvényszöveg 2002 végén, a belga hivatalos közlöny utolsó olyan kiadásában jelent meg, amelyet az ország lakossága nyomtatott formában is kézbe vehetett. A törvények kihirdetésére szolgáló lap ugyanis - a "vaspéldányokon" kívül - azóta csak az interneten olvasható, ott viszont korlátozás, fizetés és regisztráció nélkül. Igaz, csak az 1997 óta megjelent számok. Ám a régebbi jogszabályok elektronikus föllelése sem reménytelen, hiszen az igazságügyi minisztérium weboldaláról minden 1945 óta alkotott törvény és országos rendelet letölthető.

Az elektronikus törvényismertetésben Európa-szerte a skandináv országok jártak az élen: Dánia, valamint Svéd- és Finnország lakosai már a kilencvenes évek második felében felhagyhattak a törvénykönyvek nyálazásával. Ma már az unió tagországainak túlnyomó többségében - szám szerint 19-ben - a hivatalos közlönyök szövege legalább néhány évre visszamenőleg megtalálható a neten. Mi több, az elektronikus formában közölt jogszabályszövegek Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Dániában, Észtországban, Litvániában és Luxemburgban éppen olyan hiteles jogforrásnak számítanak, mint a hagyományos, nyomtatott változat.

A csúcsok csúcsát mégis a franciák tartják. Az ingyenes Legifrance-rendszer jogtára tartalmazza az ország törvényeit és rendeleteit - eredeti formájukban, illetve egységes szerkezetben is -, és kereshető kulcsszavak kombinációi, a kihirdetés dátuma vagy éppen témakörök (például "lakásbérlés" vagy "állampolgárság") alapján. A nemzeti jogszabályokon kívül egyébként sok más, kisebb jelentőségű vagy másodlagos jogforrás is hiánytalanul és kereshető formában megtalálható itt a bírósági határozatoktól az ágazati kollektív szerződéseken át a francia jog anyagába beillesztett európai direktívákig.

Az EU legnagyobb tagországai azonban általában nem követték ezt a trendet: a német, brit, spanyol és olasz állampolgárok nincsenek a franciákéhoz hasonló kedvező helyzetben. A kontinens jogrendszereitől erősen különböző - a kötetek százait megtöltő bírósági precedensekre hangsúlyosan támaszkodó - angolszász jogot persze nehéz is lenne egy rendszerezett adatbázisban a teljesség igényével a publikum rendelkezésére bocsátani. Ám az, hogy az angol parlamentben elfogadott törvények közül is csak az 1988 óta keletkezettek - és azok is csak eredetileg elfogadott formájukban, vagyis nem a változtatásokkal egybeszerkesztve, aktualizálva - tölthetők le Őfelsége Nyomdájának honlapjáról, bajossá teszi az eligazodást. Nehéz megítélni, hogy csak a német bürokráciának a nyilvánosságtól való hagyományos tartózkodása-e a kerékkötője a német joganyag ingyenes közzétételének, mindenesetre a berlini igazságügyi minisztérium honlapján keresztül a hatályos jogszabályok közül csupán a "fontosabbak" érhetők el, a teljes jogtár használatához havi 30 eurós előfizetés szükséges. Aki ingyen, mégis teljes körben akar kutakodni, annak jobbára az egyetemi jogi karok jogszabálygyűjteményei maradnak, ezek hitelességéért viszont - ellentétben például a francia Legifrance-szal - semmilyen hivatalos szerv nem kezeskedik. Spanyolország és Itália (utóbbit a tudásalapú társadalom előmozdításában való lemaradásáért a minap az Európai Reformközpont súlyosan meg is rótta) egyelőre szintén nem bíbelődik a hatályos jog teljes körű online hozzáférhetővé tételével. Az öt legnagyobb tagállam közül azonban egyedül Olaszországban korlátozzák a magyarországihoz hasonló mértékben (mindössze az utolsó hatvan napban megjelent számokra) a hivatalos közlöny térítésmentes letöltésének lehetőségét - a jelek szerint Budapest szünteti meg előbb ezt az állapotot.

Mivel e téren az unió semmilyen módon nem köti meg a tagállami kormányok kezét, a tavaly csatlakozott országokban alkalmazott megoldások is eltérőek. Az elektronikus kormányzat kiépítése terén élen járó Észtország például elsősorban a skandináv modellt követi: az észtek mind az egységes szerkezetű törvény- és rendelettárat, mind a hivatalos közlönyt megtalálják az igazságügyi minisztérium honlapjain. A többi új tagállamban vannak ugyan még hiányosságok, de Lettországban, Csehországban, Szlovákiában és Szlovéniában a hivatalos közlönyök néhány éve már a világhálón is olvashatók, Litvániában és Lengyelországban pedig teljes, hivatalos törvénytár várja az internetezőket.

Fura helyzet állt elő viszont a csatlakozás után az európai állampolgárokra közvetlenül vonatkozó uniós jogszabályok terén. Az úgynevezett közösségi rendeleteket a tagországokban nem kell külön kihirdetni ahhoz, hogy hatályossá váljanak: elég, ha az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelennek. Az EU jogi portálja, az Eur-Lex az unió minden - ma 20 - hivatalos nyelvén közli a közlöny új számait, azonban a jogszabályok teljes adatbázisa egyelőre csak a régi tagállamok nyelvein áll rendelkezésre. Azaz vannak még olyan, csatlakozás előtt keletkezett jogszabályok, amelyek az új tagországokban is alkalmazandók ugyan, ám hiteles változatuk ezek nemzeti nyelvén nem hozzáférhető, miközben immár magyarul is értesülhetünk olyan változásokról, mint egy rákfajta balti-tengeri halászatának tilalma vagy dömpingvám kivetése egyes kínai "gyűrűs iratgyűjtő szerkezetekre". A hiányzó fordításokon jelenleg is gőzerővel dolgoznak, és a munka befejezését az idei év közepére ígérik az illetékesek.

MOSKOVITS ÁKOS