Előrelátónak tűnhet az az agrárvállalkozó, aki ha tervezett beruházásához uniós pályázaton remél pénzt nyerni, profikra bízza a pályázatírást. Az pedig már maga a bölcs körültekintés, ha a megbízott pályázatíró csapat a fejlesztéshez hitelt ígérő bank kötelékébe tartozik. Így tett a nagykanizsai Kovács Ferenc, aki baromfitelepének korszerűsítésére az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) keretében adott be pályázatot – még 2007 márciusában. Tavaly január 31-én meg is kapta a határozatot a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól (MVH), amely szerint az összesen 216 millió forintos beruházáshoz 109 millió forint támogatást nyert el. A fejlesztési tervben a jelenleg 65 ezer csibét nevelő telep 100 ezresre bővítése – amivel egy távolabbi bérelt telepet is kiváltanának –, a trágyakezelési technológia uniós előírásoknak megfelelő átalakítása, kisebb gépek beszerzése, illetve a telepen belüli úthálózat kialakítása szerepelt. Kovács az eredetileg sertéstelepként funkcionált épületek közül hármat lebontana, helyükön pedig öt új baromfiistállót létesítene.

A sikeres pályázathoz persze az is kellett, hogy az akkor Raiffeisen Tanácsadó Zrt. néven futó pályázatíró cég teljesen átvilágítsa a vállalkozást, azaz a hitelt ígérő anyabanknak is megvolt minden információja, hogy a projektet előzetesen hitelképesnek minősítse. Csakhogy időközben Kovács egy városi konfliktus áldozata lett. Helyi városvédők megvétózták ugyanis a szintén nagykanizsai – az Alcsiszigeti Mezőgazdasági Zrt. révén Leisztinger Tamás nagyvállalkozó tulajdonában álló – Miklósfai Mezőgazdasági Zrt. tehenészeti telepének korszerűsítését. Ekkor került elő egy önkormányzati rendelet, amely az állattartás szabályait tartalmazza, majd némi huzavona után a képviselő-testület 500 méterben határozta meg a lakóházak és az állattartó telepek közötti védőtávolságot. Bár nem egyértelmű, hogy ezt az adott telep közepétől vagy legközelebbi pontjától kell-e mérni, a tervezett baromfitelepi beruházás elvi építési engedélyét a jegyző tavaly augusztusban visszavonta, mivel az egyik épület sarka 440 méterre lenne a legközelebbi lakóháztól.

Döntését a jegyző Kováccsal nem, csupán a területileg illetékes szombathelyi környezetvédelmi hatósággal közölte, amely ezt visszautasította, mondván, a jegyzőnek nem lett volna rá joga, illetve mert a távolság a telep középpontjától mérendő. Kovács ezek után tavaly november 28-án kapta meg a jogerős építési engedélyt, csakhogy addigra a Raiffeisen Bank a pénzügyi válság közepette már másként gondolkodott a projektről, és elzárkózott a hitelnyújtástól. A baromfitenyésztő most más bankoknál próbálkozik, és azt mondja, ha annak idején nem csúszik hét hónapot a pályázat elbírálása, már régen az új istállókba telepíthetné a csibéket. Így viszont az a faramuci helyzet állt elő, hogy Kovács még két évig – ameddig az EU haladékot adott a korszerűsítésre pályázóknak – nyugodtan dolgozhatna a környezetszennyező trágyakezelési technológiáival, mivel a védőtávolság csak akkor számít, ha korszerűsíteni akar.

Nem csupán a baromfitermelőkkel lettek azonban óvatosabbak a bankok. A hígtrágyakezelés korszerűsítésére uniós támogatást igénylő sertéstartók közül is sokan jelezték, hogy a banki források elapadtak. Márpedig a támogatási jogosultság például Kovács esetében egy év múlva elvész, illetve ha valaki belekezd a fejlesztésbe, de nem jut el 80 százalékos készültségig, vissza kell fizetnie a támogatást. Így járhat Ficsor Árpád is, félig elkészült dunaharaszti szarvasmarhatelepével. Ő 207 szarvasmarha számára építene istállót, fejőházat és takarmánytárolót a tehenek tejhozamához igazodó automata takarmányozási technológiával felszerelve – miután mostani telepét az önkormányzat egy közelben épülő lakópark miatt belterületté nyilvánította, s költöznie kell. Ficsor a 300 millió forintos beruházásra 137 millió forint támogatást kapott, illetve a fiatal gazdáknak szóló pályázaton is nyert. A CIB Bankkal magánokiratba foglalt szerződést kötött, amikor a banki hitelnyújtási hajlandóság megkönnyítésére alakult Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány furcsa módon jelezte, túl kockázatosnak tartja a projektet, így azután a CIB vissza is lépett. A gazda viszont nem, saját erőből, illetve családi kölcsönökből nekivágott a beruházásnak, és az utófinanszírozású támogatás aktuális részletét lehívva próbál olyan készültségig eljutni, ami már a bankok számára is meggyőző lehet. Már a munkálatok feléig jutott, és még előrébb tarthatna, ha az MVH az előírt hatvan nap helyett nem kétszáz nap elteltével folyósította volna a támogatás aktuális részletét. Innen már nem lehet visszalépni: vagy elkészül a telep, vagy mindene rámegy. Ráadásul az is kiderült, ha nem valósítja meg a projektet, elveszíti egyéb uniós – mint például a területalapú és a tejkvóta után járó – támogatásokra való jogosultságát is.

Bankja válogatja, milyen mértékben vállalnak kockázatot a mezőgazdaságban – mondta a HVG-nek Juni Árpád, az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány garanciaigazgatója –, de tény, hogy egyre magasabb fedezetet követelnek meg. „Az állattenyésztés fejlesztésének elősegítése érdekében a támogatási kérelmek nagy hányadát elfogadták, köztük olyan vállalkozásokét is, amelyeket azóta felszámoltak” – jellemezte más nézőpontból a helyzetet Szabó János, a Budapest Bank agrárhitelezési szakértője. Ő több olyan pályázóról tud, akinek az volt a szándéka, hogy cégét a nyertes pályázati határozattal együtt adja el. Szerinte nem meglepő, hogy például a tejágazat válsága elgondolkodtatja a hitelezőket, hiszen veszteséges termelést senki sem óhajt finanszírozni. Ugyanakkor az is igaz, hogy az állattenyésztésben nem szabad csupán az elmúlt fél év eredményei alapján megítélni a hitelért folyamodókat – fűzte hozzá Szabó. Szerinte sokat segítene, ha a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egyik konstrukciója, amely az uniós pályázatokon nyertesek számára 40 százalékos előleg kifizetését teszi lehetővé, az agrárvállalkozók számára is elérhetővé válna.

A mezőgazdaság pénzügyeivel foglalkozók között ugyanakkor egyre erősebbé válik az a vélelem, hogy az állattenyésztés korszerűsítésére kiírt pályázatokon nyertes agrárvállalkozók nagy része – egyes becslések szerint közel fele – nem fejezi be a fejlesztést. „Egy őszi felmérésünk szerint az állattenyésztő telepek korszerűsítésére kiírt pályázatok nyerteseinek 20 százaléka mondta, hogy el sem kezdi a beruházást” – tette hozzá Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkára. Erre jött a pénzügyi válság, aminek következtében a bankok nemcsak beruházási, hanem forgóeszközhiteleket sem nyújtanak. Segítene a helyzeten az említett MFB-konstrukció, de Horváth szerint mielőbb el kellene indítani egy programot a 20 százalékos előleg kifizetésére is, ami benne van az eredeti uniós kiírásban, azaz engedélyeztetni sem kellene. Mivel pedig már most látszik, hogy a nyertes EMVA-pályázatok által lekötött pénzekből sok bent ragad, a MOSZ szerint újabb pályázatokat is ki kellene írni.

KELEMEN ZOLTÁN