HVG

Minden jegy elővételben elkelt a New York-i Metropolitan Opera társulatának öt tavaszi budapesti megjelenésére a Művészetek Palotájában (MűPa). Ez akkor nem lenne csoda, ha a világhírű társulat a maga valójában lépne föl az 1700 fő befogadására alkalmas hangversenyteremben, ám erről szó sincs. Az egyes előadások élő digitális közvetítés révén tekinthetők meg – magyar feliratozással – a MűPa auditóriumában, 3 ezer forintos jegyárak mellett. Összesen tíz Metropolitan-előadást kötött le Kiss Imre, a Művészetek Palotája Kft. vezérigazgatója, és az ötlet olyannyira bevált, hogy a későbbiekben a 450 fős Fesztivál Színházba – a MűPa második legnagyobb termébe – helyezik át a produkciókat.

A megannyi változtatáson átesett ingatlanfejlesztési projekt végeredményeként a MűPa éppen négy éve készült el, ám azóta finanszírozása és működtetése is folyamatosan változik. Bár funkcióját és nemzetközi rangját aligha lehetne vitatni, a kezdeti végiggondolatlanság mindmáig visszaüt. Az eredeti elképzelés fő vonalakban úgy körvonalazódott, hogy a Demján Sándor nagyvállalkozó érdekeltségébe tartozó Arcadom Építőipari Rt. felépíti, majd más, szintén hozzá köthető, TriGránit-hátterű cégek üzemeltetik a három elkülönült művészeti funkciójú épületrészt. Ezeket a projekttársaságokat aztán a magyar állam által létrehozott kft megvásárolta volna. Előbb hároméves részletfizetésről volt szó, majd tízéves bérleti konstrukcióról, végül a Draskovics Tibor vezette Pénzügyminisztérium 2005-ben sajátos ppp-t vázolt fel: az állam harminc évig szolgáltatást vásárol a projektcégektől, úgynevezett rendelkezésre állási díjat fizet azok üzemeltetéséért, majd névleges, 10 eurós áron megkapja az épületet, amelynek alapterülete 17 ezer négyzetméterrel nagyobb lett ugyan az eredetileg tervezettnél, ám egyetlen, összességében 53 ezer négyzetméteres tömböt alkot.

Mivel az állam által létrehozott Művészetek Palotája Kft. nem vette meg a három különálló projektcég teljes törzstőkéjét (s ezzel a Művészetek Palotáját), mint arról eredetileg szó volt, a Cipruson bejegyzett TriGranit POA Investments Ltd erre a célra új társaságot alapított. Ez az MP Projekt Vagyonkezelő Kft., amely – gyakorlatilag az államot tehermentesítve – megvásárolta az eredeti funkciókra kialakított Duna Múzeum, a Hagyományok Háza és a Nemzeti Filharmónia ingatlanfejlesztési kft-k üzletrészét. A három projektcégben az államnak is volt töredék részesedése, ami lehetővé tette, hogy azok gazdálkodásába belelásson. A Duna Múzeum, a Hagyományok Háza és a Nemzeti Filharmónia kft-k pedig létrehozták a Duna Parkoló Ingatlanfejlesztő Kft.-t, amely a MűPa parkolóját üzemelteti, egyúttal az építési telek tulajdonosa.

HVG

A projekttársaságok összevonása és az öt külön cég adminisztrációs terheinek csökkentése már a 2005-ös rendelkezésre állási szerződésben felmerült, ám csaknem három évet váratott magára. Az MP Projekt a 2005 áprilisában a kulturális tárcával kötött rendelkezésre állási szerződésnek megfelelően mintegy 160 millió euró kölcsönt vett fel, amit 17,7 millió euró saját forrással egészített ki (utóbbi a TriGranit tagi kölcsöne volt). Ugyanakkor az MP Projekt részesedés és kölcsönök formájában 33 milliárd forintot fektetett be négy projektcégébe. A magyar állam azonban nem az MP Projekt Kft.-nek, hanem a négy projekttársaságnak fizetett azok szolgáltatásaiért – vagyis a MűPa átengedéséért és fenntartásáért – rendelkezésre állási díjat. Az utóbbiak nyereségesek voltak, míg a kölcsönt egyedül felvevő – és azt részben a négy társaságba fektető – MP Projekt veszteséges, sőt 2007-re tőkehiányossá vált. Mérlegét a könyvvizsgáló KPMG Hungária Kft. 2007 végén azzal a záradékkal írta alá, hogy tőkehelyzetének rendezésére „a tulajdonosoknak haladéktalanul meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket”.

„Az átalakítást már 2007-ben végre akartuk hajtani, azonban az állami vagyonkezelői csúcsszerv elindulásának nehézségei ezt jó ideig nem tették lehetővé” – nyilatkozta a HVG-nek Hajdu László, az öt TriGránit-cég ügyvezetője. Csakhogy az egyik tulajdonos – a magyar állam – éppen saját átszervezésével volt elfoglalva. Az új privatizációs és tulajdonosi csúcsszerv, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) 2008. január 1-jével kezdte meg működését, és átvette az oktatási tárcának a három projektcégben meglévő részesedését is. „Állandóan azt figyeltük, ki ne szoruljon belőlük az állam” – mondta a HVG-nek Závecz Ferenc, a kulturális tárca szakállamtitkára, hozzátéve, igyekeztek az üzletrészeket visszakaparintani. Ez csak tavaly decemberben vált lehetségessé, amikor az MNV áldásával az öt cég – beleértve a vagyonkezelő MP Projektet – a Nemzeti Filharmónia Ingatlanfejlesztési Kft.-ben végre egyesült. A konszolidáció után a kft jegyzett tőkéje 200 millió forint (ebből a magyar állam részesedése 300 ezer forint), hosszú lejáratú kötelezettségei pedig meghaladják a 36 milliárd forintot. Így az adós és az állam által fizetett rendelkezésre állási díj birtokosa végre egy és ugyanaz a kft lett, jócskán megkönnyítve az ügylet menedzselését – és áttekinthetőségét. (A rendelkezésre állási díj az egyes években esedékes törlesztést és kamatait, a saját tőke visszafizetését és annak évi 12 százalékos hozamát, az üzemeltetés és az adminisztráció költségeit, a projektcégek adókötelezettségeit, valamint az eszközök pótlására szolgáló felújítási alapok képzését és azok feltöltését tartalmazta; utóbbira a projektcégek 3 százalékos hasznot kalkulálhattak.)

A központi költségvetés 2008-ban 8,8 milliárd forintot, 2009-ben 7,3 milliárd forintot tervezett be rendelkezésre állási díjként a három projekttársaság részére. A tényleges teljesítés azonban máshogyan alakult. Mivel a magyar állam is euróban szerződött, mint a projekttársaságok, s a forint erősebbnek bizonyult, mint amit a büdzsé összeállításakor feltételeztek, mind 2007-ben, mind pedig 2008-ban képződött maradvány. A tavalyi év végén ezeket felszabadítva a kulturális tárca csaknem 9,4 milliárd forintot fizetett ki a projekttársaságoknak, ezzel részben az idei évet is tehermentesítve. „Jövőre azonban már nem lesz elég a 7,3 milliárd forint” – mondta a HVG-nek Závecz Ferenc, a forint gyengülésére és a projekttársaság által nyújtott szolgáltatások szerződésben meghatározott, inflációkövető drágulására utalva.

Draskovics minisztersége idején azért esett a választás a ppp-konstrukcióra, mert az államháztartást a MűPa megvételéhez szükséges summa elviselhetetlenül megterhelte volna. Csakhogy a beruházást az unió statisztikai hivatala, az Eurostat államinak minősítette, ebből adódóan az államadósságot 32 milliárd forinttal megnövelte, működését pedig lízingnek ítélte, vagyis a ppp-be sorolást nem fogadta el. Méreteinél fogva a MűPa Európa három legnagyobb kulturális létesítménye közé sorolható, ám a tekintetben egyedülálló, hogy mindmáig építési-felvonulási terület övezi. A 2001-ben megálmodott kulturális tömbből a kongresszusi központ és a tervezett szállodák ugyanis nem valósultak meg. A projektcégeket a környezet rendbetételére csak afféle gumiszabály kötelezné: a rendelkezésre állási szerződés szerint „minden ésszerű erőfeszítést” meg kell tenniük a közterületi munkák befejezésére, illetve addig is meg kell teremteniük „az ingatlan kulturált megközelítésének lehetőségét”. Az üzemeltető a MűPa körül ideiglenesen parkolókat alakított ki, az állam pedig nem küzdött azért, hogy elérje a terület parkosítását.

A projekttulajdonosi társbérleten kívül a MűPa „lakóinak” az együttműködése sem tekinthető teljességgel megoldottnak. A Ludwig Múzeum költségvetési intézmény, a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár közhasznú társaság, a tulajdonképpeni működtető pedig a Művészetek Palotája Kft., amely egyebek mellett saját kulturális programokat szervez, másokat befogad, a termeket hasznosítja, és a produkciók technikai feltételeiről gondoskodik. Mindegyik intézmény külön-külön részesül állami támogatásban (lásd táblázatunkat). Együttélésükből keresztfinanszírozás, abból pedig konfliktusok adódnak, mivel a kft szolgáltatásai – a színpadtechnikától a karbantartásig – valójában a lakótársak szubvencióját növelik. „Minden évben befogadjuk a Nemzeti Filharmónia 25 koncertjét és a Nemzeti Táncszínház száz előadását, ezzel bemerevedünk” – summázta a HVG-nek Kiss Imre. Az utóbbi amúgy a budai Várban lakik, de a MűPa Fesztivál Színházában is térítésmentesen léphet fel; ennek „ellenértéke” a tárca szerint benne foglaltatik a MűPa támogatásában. A MűPa műsorkínálatában a táncművészet részesedése egyharmados, a komolyzenéé úgyszintén. Nagyjából minden negyedik produkció a könnyű- és világzene, dzsessz kategóriájába sorolható, az ifjúsági hangversenyekre pedig 8 százalék jut.

Folyamatosan, szolidan emelkedő állami támogatást tervezett hároméves stratégiájában a vezérigazgató, ezzel szemben az idén az általa prognosztizált 2,8 milliárd forint helyett be kell érnie 2,3 milliárddal. Ebből egyre többet, tavaly már mintegy 1 milliárd forintot vittek el a működési költségek, és a külföldi művészek honoráriumai is az egekbe szöktek. Kiss Imre aggódik, hogyan lehet megvédeni a MűPa nemzetközi piacon kivívott tekintélyét. „Leszerződött produkciót nem mondunk le, legfeljebb egy-két évvel átütemezzük” – mondta. A kft 2007-ben a 2,4 milliárd forintos támogatás és a csaknem 900 millió forintos saját bevétel mellett 275 millió forintos veszteséget produkált, tavaly azonban az ügyvezető szerint nem volt deficites. „Amikor megszorítások történnek, a politikusok hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a kultúra hány embert foglalkoztat, és mennyi adójövedelmet termel” – fakadt ki az ügyvezető a HVG-nek. Ugyanakkor a kft tulajdonosának, az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak momentán épp az ad okot fejtörésre, hogy büdzséjéből a kormány több mint 7 milliárd forintot zárolt. Mindent összevetve a MűPa évi 600 ezer látogatója átlagosan s fejenként körülbelül 20 ezer forint állami támogatásban részesül, a rendelkezésre állási díjat és az egyes intézmények támogatását is beleértve.

FARKAS ZOLTÁN