A világháló segítségével talált munkát magának és negyven falubelijének Horváth Zoltán, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kázsmárkon lakó, negyvenes éveiben járó férfi, aki a wififaluprogramnak köszönhetően 2008 áprilisa óta tud otthon internetezni. Böngészés közben akadt rá egy ismerős építőipari vállalkozó telefonszámára, akit próbaképpen felhívott, és minő szerencse, az M6-os autópálya M0-s és érdi tető közötti szakaszán dolgozó cégvezető azt mondta, csapatában több tucat munkás is elfér. Horváth összeszervezte a munkaképes férfiakat, akik így májustól szeptemberig havi 85-90 ezer forintos fizetéshez jutottak. A heti ingázással járó nehéz földmunka páratlan lehetőségnek számított azon a környéken, ahol régóta nem működnek üzemek, a legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat, és az emberek az alkalmi feketemunkán kívül legfeljebb abban reménykedhetnek, hogy egyszer csak behívják őket közmunkára.

A wififalu ötletgazdája a netguruként emlegetett Nyírő András, aki az 1990-es évek végén az akkor legnépszerűbb hazai hírportál, az Internetto, majd az abból kivált Index alapító-főszerkesztőjeként lett ismert, azt követően a T-Mobil tartalomfejlesztési igazgatójaként dolgozott, legutóbb pedig a Ringier újmédia-igazgatójaként sms-hírszolgáltatást fejlesztett. Barátaival 2006 végén kezdett el azon töprengeni, hogyan lehet az internetet a szegények körében a társadalmi hátrányok leküzdésére alkalmazni. A végső impulzust Nyírő számára C. K. Prahalad indiai közgazdászprofesszornak a HVG kiadásában megjelent, Esélyek a piramis alján című könyvében kifejtett gondolatmenete adta, amely szerint a legszegényebb társadalmi csoportok is bevonhatóak a gazdaság vérkeringésébe, amennyiben a vállalatok hajlandóak őket potenciális fogyasztónak és partnernek tekinteni, vagyis a profittermelés igénye és a szegénység elleni küzdelem összekapcsolható. Magyarországon azonban az erre alkalmas internet még mindig a középosztály és a gazdagabbak kiváltsága, holott például a mobiltelefon a társadalom minden rétegében fellelhető.

Nyírő és az általa vezetett Internet Terjesztéséért Alapítvány munkatársai először civil összefogást keresve akartak a mélyszegénységben élők, köztük roma családok számára olcsó számítógépet és hozzá vezeték nélküli (wifi) internetkapcsolatot adni. Az Externet internetszolgáltató felajánlotta, hogy öt faluba wifiadót telepít, az első használt számítógépek beszerzéséhez pedig a Csereháton roma közösségfejlesztő programokat szervező Polgár András közgazdász által alapított és vezetett Polgár Alapítvány az Esélyekért, a Vodafone, valamint a port.hu nyújtott támogatást. A program 2007 májusában két borsodi faluban, Tomoron és Selyeben indult. Kiterjesztését a borsodi és szabolcsi térségre a Kákosy Csaba vezette gazdasági tárca maradványkeretéből 2007 végén juttatott 200 millió forint tette lehetővé, amit 2008 júliusáig kellett felhasználni.

Az alapítvány nem ajándékot vagy segélyt osztogat: bár az internetkapcsolat egyelőre ingyenes, a felújított számítógépért és a wifiantennáért minden családnak 30 ezer forintot kell fizetnie. A telefonon vagy személyesen felkeresett 506 önkormányzat közül 102 jelezte, hogy szeretné felvenni a kapcsolatot az alapítvány munkatársaival. A polgármesterek, helyi kisebbségi önkormányzati vezetők egy leegyszerűsített pályázat keretében igényelhették a település számára a wifit, amennyiben találtak tíz olyan hátrányos helyzetű családot, amelyek vállalták a gépvásárlással járó költségeket. Az alapítvány partnere, a használt számítástechnikai cikkek eladásában piacvezetőnek számító Hadrianus Kft. nagy tételben szerzett be a programhoz leselejtezett irodai pc-ket – ingyen. Azokat egyenként kitisztítja, ellátja dvd-olvasóval, memóriakártyával, oktatóprogrammal, ingyenesen letölthető Linux operációs rendszerrel, böngészővel és Skype-pal; a gépekhez mikrofonos fejhallgató és wifikártya is tartozik. A felszerelt számítógépekből a pályázó önkormányzatok tíz darabot vásárolhatnak meg összesen 300 ezer forintért, és azokat ők adják tovább a jelentkezők közül rászorultság alapján kiválasztott családoknak. Egyúttal hiteleznek is nekik, ha a gépek vásárlói vállalják, hogy havi 5 ezer forintos részletekben fél évig törlesztik a vételárat. A befolyt összegből aztán az önkormányzatok újabb családoknak hitelezhetik meg a számítógépeket.

A projekt a Magyar Telekom csatlakozásával gyorsult fel: a 8 megabájtos sávszélességű wifiszolgáltatáshoz ő építi ki az infrastruktúrát, amiért a szerződés értelmében 2009 végéig nem kér pénzt. Így ma már a programnak köszönhetően 102 településen 1700 háztartás tud az internetre kapcsolódni. Az üzemeltetés, karbantartás és az ügyfélszolgálat összesen 12 millió forintos költségét tavaly a Miniszterelnöki Hivatal szervezetén belül működő Elektronikus Kormányzati Központ forrásai fedezték. A rendszer a tervek szerint 2010-től már piaci alapon működne, Nyírőék számítása szerint a fapados internetszolgáltatás a karbantartással és az ügyfélszolgálattal együtt családonként havi ezerforintos költséget jelent majd. A projekt fontos eleme, hogy az új komputertulajdonosok a gép kezelését és az internet használatát is elsajátíthatják, számukra az oktatást a T2010 Kft. szervezi. Szabó Tibor, a cég egyik tulajdonosa és szakoktatója hónapokra beköltözött egy-egy szabolcsi, borsodi faluba, onnan járta a vidéket, tanította az embereket. Júniusban az alapítvány oktatótábort szervezett, ahol az Indiából érkezett vendégelőadó, Dhammachari Aryaketu – a Nagpurban működő számítógép-oktató központ egyik vezetője – például az érinthetetlenek (a számkivetettek) kasztjába tartozó fiatalok között végzett munkájáról beszélt.

Aki Indiában elvégez egy alapfokú számítógép-kezelői tanfolyamot, nagy valószínűséggel állást is talál, állította az indiai szakember. Magyarországon azonban a leszakadt térségekben lakó, alacsony képzettségű munkaerő számára semmiféle internetes munkalehetőséget nem kínálnak. A HVG riportere Kázsmárkon találkozott egy 19 éves lánnyal, aki kitűnő eredménnyel, ösztöndíjasként végezte el a nyolc osztályt, de mivel családja – két bátyját is beleértve – segélyen él, ő csak álmodozik arról, hogy a miskolci szakközépiskolában rendőrnek tanulhasson. Bár a projekt keretében vásároltak számítógépet, s a világhálón keresztül az MSN Messenger segítségével gyakorlottan chatelnek, használják a Skype-ot is, a lánynak arról nincs tudomása, hogy a továbbtanuláshoz az interneten ösztöndíj-lehetőségre bukkanhatna.

A wififalu eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy az idősebbek általában nem is próbálkoznak az internettel, a fiatalok pedig elsősorban a letölthető játékokat keresik, ezért a legelterjedtebb játékprogramok futtatására alkalmatlan Linuxot már csaknem mindenütt lecserélték Windowsra. Egyelőre nem mutatkozik a korábbinál nagyobb érdeklődés a miskolci Innocenter Innovációs Központ Kht. által 2003 óta működtetett digitális középiskola iránt sem – mondta a HVG-nek Péterné Czakó Edit oktatási igazgató, ám egyúttal elújságolta: több tanítványa már a wififaluprojekt segítségével jutott számítógéphez. Akik pedig nem tudnak otthon internetezni, az informatikai tárca 2003-ban adott támogatásából 11 borsodi és szabolcsi iskolában kialakított, számítógépekkel felszerelt konzultációs központba járhatnak, ahol elvégezhetik az interneten keresztül kapott feladatokat, és online konzultálhatnak tanáraikkal. Az internetes távoktatás keretében két év alatt 91 digitális középiskolás tett sikeres érettségi vizsgát. Bár a munka mellett végezhető távtanulás iránt országszerte volna érdeklődés, a miskolci Földes György Gimnázium tanárait foglalkoztató Innocenter a két megyén kívül egyelőre csak közigazgatási alapismeretek és nyelvtanfolyamok tesztelését tervezi.

Nincsenek még a legalacsonyabb jövedelemből élők igényeit az interneten keresztül megcélzó termékek és szolgáltatások sem. A hátrányos helyzetű térségek lakóinak szükségük lenne továbbá olyan ismeretekre is, miképpen lehet beindítani például egy faluszintű mikrovállalkozást. A projekt megálmodói – akik szerint az internetkapcsolat kiépítése csak az első lépés, a következő az oktatóprogramok kidolgozása és széles körű elterjesztése lesz – 2009-ben már mind a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség összes településének mintegy 70 ezer háztartását elkezdenék behálózni. Számításaik szerint mindehhez 4 milliárd forintra lenne szükség – az összeget az említett kistérségek számára elkülönített 100 milliárd forint uniós forrásból vélik előteremthetőnek.

SÁGHY ERNA