Kisiklások
Feltűnő előzékenységgel, egyhangúlag adott újabb többéves haladékot a fővárosi közgyűlés a Rác fürdőt is építő befektetőnek. A tervezettnél jóval később valósul meg a gellérthegyi sikló is.
Immár harmadszor köt szerződést a Városháza a Rác fürdő felújítására és a mellé tervezett gellérthegyi sikló felépítésére vállalkozó cégcsoporttal. Pedig két éve úgy tűnt, a városatyák komolyan gondolják, hogy - mint a 2006. májusi szerződésmódosításban szerepel - a 2007. szeptember 30-ai "határidő további módosítására nincs lehetőség, azt a felek kifejezetten kizárják". Igaz, a szigor már akkor is látszólagos volt, mivel a főváros 2006. április 1-je után bármikor felmondhatta volna a szerződést. Addigra ugyanis a Rác fürdő megújítását és mellé egy szálloda építését is elvállaló befektetőknek meg kellett volna szerezniük a sikló és a hozzá tartozó parkológarázs építési engedélyét, de ez a mai napig sem sikerült. A fővárosi közgyűlés múlt heti áldásával jövő augusztusra tolták ki a jogerős építési engedély megszerzésének határidejét (ez póthatáridővel meghosszabbítható), s további 13 hónap alatt kell befejezni az építkezést.
A városatyák joggal mondhatták volna fel a szerződést, vagy - az azóta bekövetkezett inflációra tekintettel - legalább megemelhették volna a város tulajdonában álló földterület használati jogáért kért, jelképesnek mondható havi 300 ezer forintot. Ehelyett azonban elfogadták a Hagyó Miklós szocialista és Ikvai-Szabó Imre szabaddemokrata főpolgármester-helyettesek közös előterjesztésében foglaltakat. E szerint az eddigi sikertelenségnek "a beruházón kívül eső" okai voltak: hibás volt a Kaszab Építész Iroda Kft. által készített koncepcióterv, hosszadalmas volt az új megoldások egyeztetése, "problémát jelentettek a beruházás egyedi jellege miatti jogszabály-értelmezési nehézségek", sok volt a menet közbeni fellebbezés, és a megállapodás módosítása után derült csak ki, hogy az I. kerületi önkormányzat ingatlantulajdonát is érinti a beruházás - említik "a teljesség igénye nélkül" az elháríthatatlan körülményeket. Ám a felsoroltak aligha indokolnak négyévnyi késedelmet. Az egyeztetés lezárását inkább az nehezíthette, hogy a beruházók menet közben többször is koncepciót váltottak, olyannyira, hogy tavaly tavasszal szakítottak is Kaszab Ákossal, akinek - akkor még Zádori Attilával közös - irodája egy 1990-es fővárosi tervpályázaton első díjat kapott a siklót is tartalmazó terveire.
A legnagyobb viták a szállóról folytak, amelynek virtuális mérete az idő múlásával egyre csak nőtt, a Kaszab által a tetejére tervezett közösségi zöldfelület viszont mára teljesen eltűnt. Az I. kerület jegyzője szerint túllépi a magassági korlátot, de fellebbezését az ügyben építésügyi hatóságként eljáró Kulturális Örökségvédelmi Hivatal idén tavasszal jogerősen elutasította. A projekt a szállodán kívül a török kori és az Ybl Miklós által tervezett fürdőrész felújításából, valamint egy modern wellnessrészlegből áll, ezek összesen 8 ezer négyzetméternyi területet foglalnak el. Ahhoz, hogy a beruházás - fürdőkkel, szállodával, siklóval - megtérüljön, a fejlesztők részben beépítik azt a területet is, amely a közcélú parkolást szolgálhatná.
A leendő Rácz Thermal Hotelt a Rác Nosztalgia Kft. építi, amelyben bevitt ingatlana után 25 százalékos tulajdonrésze van a fővárosi kézben levő Budapest Gyógyfürdői és Hévízei Zrt.-nek. A szállót a tucatnyi hasonlót működtető olasz Baglioni cég fogja üzemeltetni. A gyógyfürdővállalat nem vállalt kezességet a hitelek visszafizetésére, de a nyereségből - ha lesz - tulajdoni hányada szerint részesedik majd. A sikló - amennyiben felépül - 48-48 főt befogadó szerelvénypárja óránként 672 utas szállítására képes. Ennek ellenére a beruházók csupán egy 13 busz és 16 személyautó befogadására alkalmas felszíni parkolót alakítanak ki - igaz, a Citadellánál csak tíz busz parkolhat jelenleg -, megfejelve további harminc személygépkocsi-állással az I. kerület tulajdonában álló közterületen. Az utóbbi azonban akár a fürdő- és szállóberuházás részének is tekinthető, csakúgy, mint a szállodai teremgarázs harminc kocsiállása. A parkolóhelyek szűkössége miatt is fellebbezett tavaly a Levegő Munkacsoport a környezetvédelmi engedély ellen - sikerrel.
A civilek - ideértve az érintett gellérthegyi lakosokat is - fő kifogása, hogy a turistabuszok a sikló átadása után is korlátozás nélkül megközelíthetnék a Citadellát. Tehát a környezet terhelése alig mérséklődik, emiatt "nem érdemes fairtást végezni, gyógyvízforrásokat és barlangi üregeket veszélyeztetni" - áll a zöld szervezet fellebbezésében. A sikló díjával (ami egyébként várhatóan igazodik majd a budavári siklóéhoz) "az utazási irodák valószínűleg nem kívánják növelni városnéző tarifájukat" - írta a munkacsoport. A környezetvédelmi felügyelőség szerint viszont "a siklóval kapcsolatos közgazdasági kérdések nem képezik jelen eljárás tárgyát". A Levegő Munkacsoport szeptemberben a fellebbezés után, megismételt eljárásban kiadott újabb környezetvédelmi engedélyt is megtámadta.
De valóban "a beruházón kívül eső körülmények miatt" késik a siklóberuházás? Kezdetben úgy tűnt, a Rác Nosztalgia Kft.-nek nincs meg a projekthez a szükséges forrása (HVG, 2004. január 31.). A szálló és a fürdő tényleges kivitelezése csak akkor kezdődött el, amikor több menetben megváltozott a cég többségi tulajdonosi köre. A 75 százalék 2004-re a Rác Beruházó Kft.-é lett, amely közvetve három magánszemélyé: 40 százaléka a Prekuta Bálint és Antal Balázs üzletember kezében levő Framor Holding Kft.-é, 60 százaléka pedig Valkó Csaba, illetve kft-je, a Vale Invest tulajdona. Valkó feltehetően jó kapcsolatot ápol a Városháza vezetőivel, mindenesetre a többségi tulajdonában álló Graviton Invest Kft. 2005-ben pályáztatás nélkül 20 százalékkal beszállhatott az óbudai gázgyár hasznosításával megbízott fővárosi cégbe, a Budapesti Városfejlesztési és Városrehabilitációs Zrt.-be.
A siklót kezdetben aligha vehették komolyan, hiszen a Rác Nosztalgia mai tulajdonosai csak 2005 szeptemberében hozták létre a Rác Sikló Kft.-t. Bár a szálló építése is akadozik, ez már feltehetően nem a pénzhiány, hanem a gyakori tervmódosítások eredménye. A projektgazdák a több mint 5 milliárd forintos fürdő- és szállodaberuházáshoz 750 millió forintos támogatást nyertek el a Széchenyi-tervből, a siklóhoz pedig uniós támogatást igényelt a Rác Sikló Kft., ám jogerős építési engedély híján a támogatási szerződést nem lehet megkötni. A Rác Nosztalgia 2007 és 2008 után most 2009-re ígéri a 67 szobás, luxuskategóriás, "resort jellegű történelmi butikszálloda" átadását. Ami pedig a siklót illeti, a beruházónak valójában senki nem tehet szemrehányást. Végtére is a főváros képtelen azt saját beruházásban megvalósítani, sőt a szükséges parkolóhelyek számát sem írta elő. Így tudomásul kell vennie, nem várhatja el, hogy a magánberuházó valamennyi közösségi szempontnak maradéktalanul eleget tegyen.
SZABÓ GÁBOR