HVG

Pécs történelmének eddigi legnagyobb ingatlanüzletét rejti az a 150 éves gyárépület és annak jelenleg még meglehetősen szürke és lepusztult környéke, ahol a tervek szerint 2010-re - az Európa kulturális fővárosa (EKF) program keretében - 32 ezer négyzetméteren kap helyet a város vadonatúj kulturális negyede, egyetemi fakultással, művészeti alkotóházzal és közönségcsalogató kiállítóterekkel. Az önkormányzat ugyanis részben saját, részben a tulajdonában lévő Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. területén, zömében uniós támogatásból és 1 milliárd forintos önerővel valósítja meg a 10,3 milliárd forintos beruházást, 2010 után pedig a tervek szerint dobra veri az addigra jócskán felértékelődő ingatlanegyüttest. A közvagyon dicséretes gyarapítása politikai haszonnal is kecsegtet, hiszen a 10 milliárd forint körülire becsülhető bevétel a szocialista-szabaddemokrata koalíció reményei szerint a szavazófülkékben voksokra váltható. A tranzakció kivitelezésében azonban éppen a világszerte ismert márka birtokosa, a Zsolnay gyár kötheti meg a városvezetők kezét.

A porcelánmanufaktúra azóta is veszteségesen működik ugyanis, hogy 2006 januárjában az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. (ÁPV) térítésmentesen átadta a pécsi önkormányzatnak a társaság részvényeinek 99,7 százalékát. A gyár ingatlanait tetemes jelzálog terheli. A Zsolnay Kulturális Negyed megvalósításának ugyanakkor az a feltétele, hogy az önkormányzat megvásárolja a gyár területét, az abból származó pénz fedezné az üzem átköltöztetését az ingatlan egy kisebb szegletébe, és így szabadulnának fel azok a területek, ahová a beruházásokat tervezik. Az adásvételhez tehermentesíteni kell az ingatlanokat, a gyár azonban önerőből nem tudta törleszteni az 560 millió forintos hitelt és kamatait a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-nek, valamint a 417 millió forintos kölcsönt egykori tulajdonosának, az ÁPV-nek.

Az adósság kinyögése az önkormányzatra maradt. Csakhogy a városi kassza kong az ürességtől, a tavalyi hiány 14 milliárd forint volt. A közgyűlés decemberben 400 millió forinttal megemelte a Zsolnay jegyzett tőkéjét, és megpróbálta elpasszolni a tartozás fejében az MFB-nek a hányatott sorsú, 25 emeletes pécsi magasházat. A statikailag megroggyant, majd kijavított, ám máig üresen álló épületet az önkormányzatnál eredetileg 600 millió forintra taksálták, az MFB-nek 200 millióért ajánlották fel, de még annyiért sem kellett, miután milliárdokat kellene rákölteni, hogy az önkormányzat visszabérelhesse az irodákat. Így a december végi határidőig csak az ÁPV-t fizették ki, a többi tartozás kiegyenlítése még várat magára - holott a gyárköltöztetés csaknem egy évet vesz igénybe, és az építkezés még csak az után kezdődhet. Nem véletlen, hogy a kormány számára decemberben készített beszámoló a többi projekthelyszínhez hasonlóan a Zsolnay esetében is "extrém módon feszített határidőkről" beszél, pedig a megvalósítás határideje, vagyis 2010. június 10-e már így is jócskán belecsúszik a programsorozat évébe. A 35 milliárd forintos projekt előkészületeit a napokban az Állami Számvevőszék is vizsgálni kezdte.

Ezen a ponton csaptak le a pécsi városvezetők a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatójára. Az önkormányzati közgyűlés a múlt héten kezdeményezte a gyárat 2000 óta vezető Kovács Gyula távozását, amire január 28-án a társaság közgyűlése is rábólintott. A hivatalos indoklás szerint a cég veszteséges gazdálkodása a vezérigazgató felelőssége, hiszen 2007-ben már nyereségre számítottak, ehelyett azonban a gyár 180 millió forintos veszteséggel zárta az évet. Bár Kovács Gyula szerint a porcelángyár az 1999-ben reorganizációra felvett hitel terheit görgeti, és üzemi szinten tavaly már nullszaldós volt a működés, a vezércserén ez mit sem változtat.

A Zsolnay igazgatótanácsából (it) júniusban már menesztették az autóbalesetet szenvedett volt polgármester, Toller László embereit, és helyükre az új városvezető, Tasnádi Péter favoritjai kerültek: a Paksi Atomerőmű Zrt. szocialista kötődésű igazgatósági tagja, Varga-Sabján László, a Baranya megyei közgyűlés szocialista frakciójának vezetője, Gulyás Emil és az egyik pécsi szocialista alpolgármester fia, Meixner Barna, aki maga is az MSZP-t erősíti. Kovács Gyula távozásával immár egyetlen régi motoros, a gyár vezetőségében 1992 óta jelen lévő Hock Tibor maradt az it-ben, és a szakszervezet képviselőjétől eltekintve a felügyelőbizottságot is csaknem a városvezetés uralja - bár abban Kunszt Márta szocialista képviselő mellett az ellenzék volt parlamenti képviselője, Mikes Éva is szerephez jutott. Tasnádi Péter polgármester ígérete szerint pályázaton választják ki az új vezérigazgatót, a városban azonban azt rebesgetik, a posztot Varga-Sabján László, az it jelenlegi elnöke nyeri el. A HVG érdeklődésére Varga-Sabján azt mondta, paksi tisztségét nem kívánja lecserélni a Zsolnay vezérigazgatói székére, ám azt is hozzátette, társaival mindent megtesznek azért, hogy a gyár és az EKF ügyét rendbe tegyék.

A politikai jobboldalról már többször az 56 éves jogász Varga-Sabján orra alá dörgölték, hogy a KISZ-nél kezdte pályafutását, ebbéli minőségében találkozhatott Gyurcsány Ferenccel, akinek politikai karrierje szintén Pécsett indult. Tény, hogy a Zsolnay új elnöke valóban széles kapcsolati hálót tud felmutatni. A kilencvenes évek közepén a Bábolna Rt. vezérigazgató-helyettese volt, 1996-ban pedig egyszerűsített privatizáció keretében 110 millió forintért jutott hozzá az Államigazgatási Számítógépes Szolgálat utódja, az ÁSZSZ Rt. 244 millió forintos névértékű részvénypakettjéhez (HVG, 1996. február 24.). 1997 és 2005 között a Bólyi Mezőgazdasági Rt. igazgatóságában képviselte az ÁPV-t, majd 2003-tól a Paksi Atomerőmű Zrt. törzskari és humánigazgatója, illetve vezető tisztségviselője. Korábban ügyvezetője volt az EKF-programokat irányító Pécs 2010 Menedzsment Központ Kht. elődjének is, 2006 márciusától pedig öt éven át havi 150 ezer forintos javadalmazásért az oktatási tárcát képviseli a Pécsi Tudományegyetem gazdasági tanácsában.

A magángazdaságban is kamatoztatja tudását Varga-Sabján. 2003-ban gründolta a Baranya-Cheshire-Warrington Angol-Magyar Kapcsolatfejlesztő Kht.-t, amelyben fele-fele arányban tulajdonos az üzleti kapcsolatépítéssel foglalkozó angliai Business Link Cheshire & Warrington Ltd.-vel. A kht 2006-ban több mint 15 millió forintnyi támogatást nyert el egyebek között az Országos Területfejlesztési Hivataltól és a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácstól - utóbbinak egyik bizottságában maga Varga-Sabján is tag. A baranyaiak és a warringtoniak közötti kapcsolatépítésnek egy gyümölcse már mindenképpen van: az Amazin Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Kft. Ezt Varga-Sabján felesége, Zinhóber Zsuzsanna és a warringtoni Sandra A. Brusby alapította 2003-ban. A cég az EKF-programban is besegít, például tanulmányutat szervezett Európa idei kulturális fővárosába, Liverpoolba.

A Zsolnaynak, amely a nyolcvanas években még több mint ezer embert foglalkoztatott, ma már csak háromszáz munkatársa van, a gyár a piacot elárasztó olcsó ázsiai portékák miatt alig képes 1 milliárd forint fölé tornázni éves árbevételét. Az elmúlt években többször felmerült a fúzió gondolata a hollóházi és a herendi porcelángyárral, de a megvalósíthatósági tanulmányok nem győzték meg a tulajdonosokat az összeolvadásról. Így a város szocialista köreiben már azt rebesgetik, a gyár új vezére az EKF-program után a Zsolnay felszámolását és a terület értékesítését is levezényelheti.

FÓRIS GÁBOR / PÉCS