Óvatos és némiképp meghökkentő kompromisszumot kötöttek hétfőn este az egészségügy-finanszírozási modell ügyében az MSZP és az SZDSZ politikusai és szakértői. A hónapok óta folyó egyeztetés során számos elvi és kisebb részletkérdésekben már kialakult az egyetértés - így megmarad a nemzeti kockázatközösség, a szolidaritás elve, továbbra is egy egészségbiztosító lesz, amely a tb-járulékokat fejkvóta szerint osztja el, a megalakuló egészségpénztárakban az állami tulajdonrész nem csökkenhet 51 százalék alá, azokban a befektetők csak kisebbségi befolyást szerezhetnek.

Az utóbbi hetekben azonban mintha megmerevedtek volna a frontvonalak. Az SZDSZ a "párducmintát" követve szerette volna felrajzolni Magyarország térképére az egymással versengő egészségpénztárakat, vagyis az új intézmények területi korlátok nélkül működhetnének, az országban szétszórtan elhelyezkedő területek lakosait magukhoz csábítva. Ezzel szemben az MSZP ragaszkodott a nagyobb, egybefüggő "foltokhoz". Az október végére elkészülő törvénytervezetnek a most meghatározott 22 pénztár megalakítását kell kodifikálnia: minden megyében egy-egy, a közép-magyarországi régióban ettől eltérően négy pénztár alakul majd 2008. január 1-jével. Legfeljebb 1,5 millió biztosítottat vonzhatnak magukhoz a finanszírozó, ellátásszervező és ellenőrzési feladatokat is teljesítő pénztárak. A biztosítottak lakóhelyüktől függetlenül választhatnak az értük versengő egészségpénztárak közül, döntésüket évente egyszer változtathatják meg. A pénztárakban nem csupán biztosítók szerezhetnek kisebbségi részesedést, hanem más befektetőkből álló konzorciumok is. A nyár közepén körvonalazódott elképzelésekhez képest, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök még öt-nyolc pénztár megalakítását valószínűsítette, jelentősen megsokasodott a létrehozandó új intézmények száma. Nem csoda, hogy Horn Gábor szabaddemokrata politikus máris koncentrációt prognosztizál, szerinte néhány év múltán az induló 22-ből legfeljebb tíz pénztár maradhat talpon.

"Biztosítói szemmel nézve kedvező megállapodás született a területi felosztásról, mert egységes, így jobban menedzselhető területek jöhetnek létre, más kérdés, hogy ez a döntés nem volt kulcsfontosságú az egészségügyi ellátásban való részvételünk szempontjából" - értékelte a koalíciós egyezkedés végeredményét a HVG-nek Paál Zoltán, a Generali-Providencia igazgatósági tagja. Szerinte akkor dől el, hogy a biztosítók licitálnak-e a pénztárakban felkínált kisebbségi részesedésekre, ha a koalíciós pártok egyetértésre jutnak abban is, hogy a befektetők milyen garanciát kaphatnak a politikai kockázatokra, valamint arra, hogy az egészségügyi ellátórendszer - a társadalom elöregedését figyelembe véve - hosszú távon fenntartható lesz. Ehhez pedig legalább húsz év távlatában tisztázni kell, miképpen alakulnak a bevételek és a kiadások. Kiütheti a biztosítókat a rendszerből az is, ha nem rendeződik megnyugtatóan a menedzsmentjogok kérdése - tette hozzá Paál -, azt ugyanis nehéz elképzelni, miképpen irányíthatja 49 százalékban egy biztosító a pénztárat: mert vagy dönthet adott kérdésekről, vagy sem.