Barroso javaslatát már a bejelentéskor sem övezte egyhangú támogatás Németországban. A német egység kancellárját - ez a felirat olvasható a bronzszobor talapzatán - ugyanis mindmáig súlyos teherként kíséri az 1999-ben, a kormány éléről való távozása után kirobbant pártfinanszírozási botrány. Nevezetesen, hogy Kohl a kereszténydemokrata párt (CDU) elnökeként 1,5-2 millió márkát fogadott el adományként a párt javára, amit továbbított is a kasszába, ám - bár a törvény erre kötelezte volna - még a vizsgálatok idején sem volt hajlandó elárulni, kiktől származik a pénz. "Becsületszavamat adtam" - védekezett az eljárás során, amit lovagias gesztusnak is lehetett értékelni, ám politikai ellenfelei inkább annak deklarálásaként értelmezték, hogy Kohl a saját szavát még a törvénynél is többre tartja.

A pártnak végre el kell szakadnia Kohltól - mondta ki a verdiktet 1999 végén éppen az általa protezsált Angela Merkel jelenlegi kormányfő, s a korábban kikezdhetetlen tekintélyű Kohl nem sokkal később arra kényszerült, hogy lemondjon a CDU díszelnöki tisztéről is. 75. születésnapján viszont már újra együtt ünnepeltek, igaz, addigra a korábbi kancellár egy személyes csapáson is átesett: súlyosan beteg felesége 2001-ben öngyilkos lett ludwigshafeni házukban, miközben Kohl - egyszerű képviselőként - a berlini parlamentben ült. 2002-ben azonban képviselői székét is feladta, azóta részben már megjelent emlékiratain dolgozik. És hogy nemcsak a pártfinanszírozási szabályokat, hanem a pártszolidaritást is öntörvényűen értelmezi, annak tavaly adta tanújelét, amikor az olasz választási harcba nem a CDU testvérpártja, a Forza Italia, hanem a baloldali Romano Prodi oldalán szállt be. A berlini szoboravatón egyébként nála 33 évvel fiatalabb új élettársával az oldalán jelent meg.