Az 1989. szeptemberi határnyitással Németh Miklós és kormánya nem csupán az NDK-s turistákat engedte ki az országból, végső lökést adva ezzel a német újraegyesítés folyamatának, hanem Helmut Kohl akkori nyugatnémet kancellár és kereszténydemokrata (CDU) pártelnök hatalmát is megmentette. Erről maga Kohl mesél az életútját végigkísérő kétrészes televíziós dokumentumfilmben. 1989-re ugyanis - a nemzetközi politikában elért sikerek ellenére - megnőtt az elégedetlenség a CDU-n belül a pártot egyeduralkodói módszerekkel irányító Kohllal szemben, s néhány vezető kereszténydemokrata politikus, így Heiner Geissler pártfőtitkár, Norbert Blüm munkaügyi miniszter, Rita Süssmuth, az alsóház, a Bundestag elnöke, Lothar Späth baden-württembergi tartományi miniszterelnök az 1989. szeptember 11-én kezdődött brémai pártkongresszuson szeretett volna fellépni Kohl ellen. A pártelnök-kancellár azonban saját elmesélése szerint túljárt "a puccsisták" eszén. Két nappal korábban tudta ugyanis, hogy szeptember 10-én, vasárnap a magyar kormány be fogja jelenteni a határok megnyitását, megkérte tehát Németh Miklóst, ezt úgy időzítsék, hogy egybeessen a CDU-kongresszus előestéjén tartandó sajtófogadás időpontjával. "Németh teljesítette a kívánságomat" - emlékezik Kohl, aki így a vasárnap esti csúcsidőben maga jelenthette be az újságírók és a kongresszusi küldöttek előtt a szenzációt, csírájában elfojtva ezzel a lázadás lehetőségét.