A visegrádi Silvanus Hotel a közeljövőben egy nagyobb volumenű, 40-45 millió forintos beruházást szeretne megvalósítani: az utakat újítaná fel a szálloda körül, ám a lehető legkisebb készpénzkiadással. Ennek az egyik módja, hogy egy internetes piactéren barterkereskedelemmel, valós és virtuális pénzek felhasználásával valósítja meg a tervét. A szálloda tehát 40-45 millió forint értékben felajánlja üresen álló szobáit. Így azokat szezonon kívül kiadhatja, és olyan időszakban tud a beruházás értékének megfelelő forgalmat lebonyolítani, amikor egyébként a szobái üresen állnának.

A fentihez hasonló barterrendszerre már korábban is voltak itthon próbálkozások, ám azok - szemben a külföldi példákkal - sorra kudarcba fulladtak. A Europe Virtual Exchange (EVX) Kft. most több külföldi piactérrel összekapcsolva próbálja a cserekereskedelem egy továbbfejlesztett változatát kialakítani Magyarországon. Igazi vonzerőt jelent, hogy a nemzetközi piacokra való kilépéssel a körbetartozástól való megszabadulással kecsegteti a készpénzhiánnyal küszködő vállalkozókat.

"A készpénzhiányból fakadó problémák könnyen áthidalhatók azzal, ha az ügyleteknek csak egy részét fedezzük valós pénzzel, a másik részét szolgáltatással vagy áruval, esetleg virtuális pénzzel" - véli Szabó Dorottya, az EVX Kft. ügyvezető igazgatója, aki hasonló módon próbál segítséget nyújtani tőkeszegény vállalkozásoknak a cége szolgáltatásaival.

Az üzleti modell futurisztikusnak tűnik: olyan piacteret nyújt a taggá váló cégeknek, ahol az áruk és szolgáltatások akár virtuális pénzért is gazdát cserélhetnek, és a cserekereskedelem az interneten keresztül bonyolódik. Különbözik azonban a jól ismert cserekereskedelmi modelltől, a bartertől, ahol gyakorlatilag két cég egymás között kicseréli a termékeit, és nem feltétlenül piaci áron. Itt ugyanis az áruk és a szolgáltatások nemcsak A és B cég között cserélhetnek gazdát, hanem A és bármely, a piactéren jelen lévő cég között. Azaz egyetlen cég sincs arra kényszerítve, hogy úgy fogadja el a másik termékét, hogy arra nincsen szüksége, illetve szabadon dönthet arról, kitől vásárol. A virtuális pénz használata miatt viszont csökken a kockázata annak, hogy a vállalkozásoknál likviditási problémák jelentkezzenek. A bevezetőben említett Silvanus Hotel például már a kezdetektől tagja ennek a rendszernek.

Az EVX több hasonló elven működő cserekereskedelmi szolgáltatást nyújtó szervezettel [Nemzetközi Cserekereskedelmi Szövetség (IRTA), Nemzetközi Utazási Tárház (WTEx)] is kapcsolatban áll, így magyar cégek akár külföldi piacokra is eljuttathatják a termékeiket. Az üzleti modell alapötletét az 1934-ben Zürichben létrehozott Wirtschaftsring (WIR) adta, s az ötletet az akkori rossz gazdasági helyzet szülte. A svájciak egy cserekereskedelmi rendszer létrehozásával kívánták fellendíteni a gazdaságot és áthidalni a válság negatív hatásait. A rendszer még mindig működik.

Az alapvetően zárt rendszerbe biztosítékok kerültek: csak ajánlás útján lehet tagságot nyerni, ráadásul a felvételt még beszélgetések és a cég átvilágítása is megelőzi. Emellett szigorú kitétel, hogy a rendszeren belül nincs adó- és körbetartozás. Az áfa befizetése nélkül például nem is engedélyeznek semmilyen ügyletet, s ha ezeket az alapvető szabályokat nem tartja be egy cég, az azonnali szerződésbontással jár. Az áfát egyébként az ügylet teljes értéke után kell fizetni, függetlenül attól, hogy a cégek közötti kifizetéskor az összegnek mekkora hányadát fizették valós, avagy virtuális pénzben.

A rendszerbe való belépés ára 40 ezer forint, amelyet virtuális pénzre váltanak át, és amellyel utána kereskedni is lehet. Ezek után a tagoknak számolni kell még egy háromezer forintos havi díjjal is, amelynek a fele egy olyan alapba megy, amelyet a cég vezetői arra tartanak fenn, hogy ha egy cég véletlenül csődbe megy, ne rántsa magával a többit. A szolgáltatás persze sokakban még bizalmatlanságot kelt a korábbi kudarcos modellkísérletek miatt. Ami igaz az igaz, a rendszer még gyerekcipőben jár.

SZABÓ ZSUZSA