Verseny folyik a hálón, ki tudja feltenni a legmegdöbbentőbb felvételeket, ám a képek között sok a manipulált - intenek óvatosságra a fotósok. A hamisítványok többnyire kis felbontású, rossz minőségű képek, amelyek eredetiségéről nem könnyű meggyőződni, hiszen különböző számítógépes programokkal ma már bárki könnyedén készíthet montázsokat. E programok segítségével olyan áttetsző rétegeket lehet egymásra csúsztatni, melyek mindegyike tartalmazza a kép egy-egy elemét, s ezek egymáshoz illesztésével összeáll a fotó.

Hamis? Igazi? Jó játék a találgatás, de vannak kockázatai is, mivel a fotográfia elveszítheti dokumentáló szerepét, eljátszhatja hitelét. Kisebb fazonírozással bárki lehet akár a cunami gyilkos hullámai között, vagy a New York-i Világkereskedelmi Központ leomló tornyainál. Könnyen előadódhat az a helyzet, hogy a szkeptikus internetező már saját szemének sem hisz.

A néző egészséges kétkedése - vagy hatodik érzéke - is kiszúrhatja a hamisítványokat, de legtöbbször csak a részletek felnagyítása ad választ, megmutatva az árulkodó jeleket. Az amatőr manipulátorok gyakran nem egyeztetik például az árnyék irányát. Ilyenkor a képen többféle megvilágítás érvényesül: a háttérben lévő fákat jobbról éri a fény, miközben az előtérben álló alak árnyéka ellentétes irányba vetődik. Előfordul, hogy a beillesztett elemek árnyalata, kontrasztossága, színtelítettsége, szemcsézettsége eltér a mellettük lévő részletektől. Gyakori az is, hogy a manipulátor rajzolja a hiányzó részleteket, ami nagyítással könynyen felismerhető. Azoknál a fotóknál, ahol arcot vagy fejet retusálnak egy testre, általában az illesztéseknél lévő hibák, legtöbbször az árnyalatbeli különbségek árulkodnak a manipulációról. Szembetűnő hibákat vehetünk észre a haj apró részleteiben is, mivel a hajszálakat nem vagy csak óriási munkával lehet pontosan körülvágni és beilleszteni a háttérbe - mutat rá Túry Gergely fotóriporter.