A várakozásokkal és korábbi kijelentéseivel ellentétben Sonia Gandhi nemet mondott a miniszterelnöki szerepre való felkérésre, miután a Kongresszus Párt - melynek élére néhány nappal korábban választották újra az egykori kormányfő, az 1991-ben meggyilkolt Radzsiv Gandhi olasz származású özvegyét - meglepetésre győzelmet szerzett a parlamenti választásokon. A korábban kormányzó hindu nacionalista Bharatija Dzsanata Párt (BJP) a kampány során idegen származása miatt sokat támadta Gandhit, aki állítólag életveszélyes fenyegetéseket is kapott. Kormányfő végül a 71 éves, szikh nemzetiségű Manmohan Szingh lett, aki a kilencvenes évek első felében pénzügyminiszterként a külföld elismerését is kivívta reformjaival. A Kongresszus által vezetett koalíció megőrizte a gazdaságnak az BJP-időkből örökölt lendületét, ám a költségvetésről kirobbant vita nyomán az ellenzék augusztusban bojkottálta a parlamentet. A szomszédos Pakisztánnal való kapcsolatok javulását jelezte, hogy Szingh szeptemberben találkozott Pervez Musaraf pakisztáni elnökkel, de a vitatott hovatartozású Kasmír ügyében továbbra sem sikerült előrelépni, bár Újdelhi kisebb mértékű csapatkivonást kezdeményezett, Iszlámábád pedig több rendezési javaslatot is tett.