GAULLE, CHARLES DE

A francia világháborús ellenállás vezetője, később francia elnök politikai prioritásai a világpolitikában – és kimondottan Európában – betöltött francia vezető szerep helyreállítása és a Németországgal történő kiegyezés voltak. De Gaulle a francia presztízzsel és a nemzeti szuverenitással kapcsolatos törődése ahhoz vezetett, hogy az elnök jórészt közönyös maradt a nemzetek feletti intézményekre épülő és azok által igazgatott Közösség iránt. Ugyanakkor továbbra is határozottan támogatta az európai integrációt, mint az amerikai dominancia ellensúlyozásának eszközét. 1963-ban, majd 1967-ben De Gaulle megvétózta az Egyesült Királyság felvételi kérelmét az Európai Közösségbe. 1966-os döntését, melynek értelmében Franciaország kivált az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) integrált katonai parancsnokságából, szintén az amerikai részvétel iránti bizalmatlansága diktálta. Az 1960-as évek elején De Gaulle vitában állt az Európai Bizottsággal; e viták mélyén De Gaulle kötődése húzódott meg „Europe des patries” elképzeléséhez, melyben a nemzetállamok tűnnének ki. De Gaulle 1969-ben vonult vissza, és egy évvel később halt meg.

GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS UNIÓ (GMU)

A GMU célját először a Hatok hágai kormányfői találkozóján fogalmazták meg 1969-ben, a hetvenes évek kedvezőtlen gazdasági körülményeinek köszönhetően azonban kevés valósult meg az elhatározásokból. A GMU ötletét Roy Jenkins az Európai Bizottság elnökeként vetette fel újra 1977-ben, ez vezetett az Európai Monetáris Rendszer (EMR) megszületéséhez. 1988-ban megkezdődött az a munka, melynek eredménye később a Delors-jelentés néven vált ismertté, és amely végső soron oda vezetett, hogy döntés született egy kormányközi konferencia összehívásáról a GMU ügyében. E kormányközi konferencia következtetései a Maastrichti Szerződés kulcselemeivé váltak.

A Maastrichti Szerződés preambulumában megemlíti a Gazdasági és Monetáris Uniót és a 2. cikkben az egységes piaccal együtt úgy utal rá, mint eszközre, melynek segítségével az unió előmozdítja a „kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés [t]”. A Maastrichti Szerződés GMU-ra történő utalást fűzött az EK-Szerződés 2. és az EGK Szerződés (azóta hatályon kívül helyezett) 32. cikkéhez, mely említette „az árfolyamok visszavonhatatlan rögzítését, ami egy közös valuta, az ECU bevezetéséhez vezet, valamint egy egységes monetáris és árfolyampolitik[át]”.

Az alapállítás az, hogy az egységes piac hatékonysága és ezért a haszna is csak úgy maximalizálható, ha a vásárlók, a gyártók, a kereskedők és a befektetők megtakaríthatják a valutaváltással kapcsolatos költségeket és kockázatokat. A verseny élénkebb lesz, ha az árak világosan összehasonlíthatókká válnak a határokon keresztül is. Szintén sokan állítják, hogy egy közös valuta segítségével az unió jobban érvényre juttathatja érdekeit a nemzetközi gazdasági fórumokon, és kevésbé lesz kitéve a nagyarányú valutaspekulációnak.

GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI BIZOTTSÁG

A Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszának megkezdésével, 1999 januárjában ez a 34 tagból (két képviselő minden tagállamból, kettő az Európai Bizottságból és kettő az Európai Központi Bankból) álló Bizottság vette át a Monetáris Bizottság feladatait.

GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG

Az Európai Unió Gazdasági és Szociális Bizottsága a Római Szerződés által létrehozott, nem választott képviseleti szerv, mely a Miniszterek Tanácsát tanácsokkal látja el egyes tárgykörökhöz tartozó jogszabálytervezetekkel kapcsolatban. A GSZB – melyet angol rövidítése alapján gyakran „ECOSOC”-nak hívnak – nem tartozik az unió öt intézménye, a Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, a Bíróság és a Számvevőszék közé. Csupán néhány formális hatásköre van, nincs saját költségvetése, és ha elmulasztja véleményének benyújtását, az csupán egy hónappal késlelteti a Tanácsot a kérdéses jogi aktus elfogadásában. Az Amszterdami Szerződés értelmében az Európai Parlament is konzultálhat vele. A Gazdasági és Szociális Bizottságot gyakran illetik kritikával, mint visszatérést az 1950-es, illetve 1960-as évek kontinentális Európájának korporációs ideológiájához, melynek hangsúlya a szociális partnerek szerepén volt. Mindennek ellenére a Maastrichti Szerződés ténylegesen megerősítette a Gazdasági és Szociális Bizottságot azáltal, hogy az új tanácsadó testülethez, a Régiók Bizottságához kötötte.

GENSCHER–COLOMBO-TERV

Az 1981 novemberében Hans-Dietrich Genscher német és Emilio Colombo olasz külügyminiszter által közösen kezdeményezett Genscher–Colombo-terv javaslatot tett a Római Szerződés t kiegészítő „Európai Okmány” tervezetének elfogadására. A tervezetet, mely a „közös külpolitikát” és „a biztonságpolitika koordinációját” tűzte ki célul, nem fogadta egyértelmű lelkesedés az Európai Tanács részéről. Végül az Európai Tanács 1981. november 26–27-ei, londoni ülésén „megelégedettséggel” fogadta a Genscher–Colombo-tervet és felkérte a külügyminisztereket, hogy kellő időn belül jelentés formájában jelezzenek vissza. A hosszadalmas brüsszeli tárgyalások során végül abban állapodtak meg, hogy a dokumentumot a jogszabálytervezetről egy kötelező hatály nélküli egyszerű nyilatkozat szintjére fokozzák le. Ennek alapján született meg az Európai Tanács stuttgarti ülésén 18 hónappal később előterjesztett ünnepélyes nyilatkozat az Európai Unióról.

GISCARD D’ESTAING, VALÉRY

Francia elnökként az ő kezdeményezése volt, hogy a rendszertelen európai közösségi csúcstalálkozókat Európai Tanáccsá alakítsák át. Giscard támogatást nyújtott az 1977-ben Roy Jenkins által újraindított Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) tervének. Ugyanebben az évben Giscard először vetette fel az európai igazságügyi térség létrehozatalának gondolatát. Miután Mitterrand 1981-ben legyőzte az elnökválasztáson, Giscard részlegesen visszavonult az európai politikai színtérről. 1989-ben az Európai Parlament tagjává választották, ahol a Liberális Csoport vezetője lett. 1991 végén hirtelen otthagyta a liberálisokat és az Európai Néppártok Csoportjához (kereszténydemokraták) csatlakozott. 2001 decemberében kinevezték az Európai Alkotmány tervezetének elkészítésével megbízott konvent elnökének.

GYMNICHI TALÁLKOZÓK

Az Európai Unió tagállamait képviselő miniszterek informális találkozója.