A holland választók, köztük a jelenlegi jobboldali kormánykoalíciós pártokra szavazók többsége is, betiltaná a melegek „átnevelését” célzó, úgynevezett reorientációs vagy reparatív eljárásokat – derült ki az EenVandaag című hírműsor hétfőn közzétett közvélemény-kutatásából, amit az MTI szemlézett.

A felmérésből, amelybe több mint 23 ezer embert vontak be, az is kiderül, hogy a megkérdezettek csupán 20 százaléka – főként a konzervatív keresztény pártokra szavazók – nem tartja szükségesnek az ilyen fajta kezelések betiltását.

A holland parlament többsége 2022-ben törvényjavaslatot terjesztett elő, amely betiltaná ezt gyakorlatot, és akár több ezer eurós bírságot vagy egy év börtönbüntetést helyezne kilátásba az reorientációs „terápiákat” végzők számára. A legfelsőbb közigazgatási bíróság szerepét betöltő holland államtanács ugyanakkor azon a véleményen volt, hogy a teljes tilalom sértheti a vallásszabadsághoz való alkotmányos jogot.

A tavaly novemberben megválasztott új parlament továbbra is támogatja a tilalmat. A Geert Wilders vezette jobboldali Szabadságpárt szavazóinak többsége – 60 százaléka – is úgy gondolja, hogy a betiltás helyes lenne.

A reparatív terápia intézménye a magyar közbeszédben is fel-felmerülő téma, korábban például a köztévé is leadott olyan, nagy felháborodást kiváltó műsort, nem is egyet, amiben a melegek „kigyógyításának” módjait boncolgatták a résztvevők, mások mellett Hodász András is, aki akkor még a katolikus egyház kötelékében, papként vállalta a beszélgetést.

Hodász azóta már nem pap – egy kávézóban dolgozik, és párkapcsolati tréningeket tart –, illetve röviddel a kilépése után coming outolt is. Januárban interjúztunk vele, amiben többek között a reparatív terápiáról, az azzal kapcsolatos véleményéről is kérdeztük. Mint mondta, ő maga is részt vett ilyenen, és nincsenek vele rossz tapasztalatai.

„Tudom, hogy bizonyos körökben ez vörös posztó, hogy vannak statisztikák, amik arról szólnak, hogy milyen negatív hatásai vannak, és ezt is elfogadom”, fűzte hozzá. „Amin én részt vettem, az egy ugyanolyan beszélgetésen alapuló, múltat feltáró terápia volt, mint a többi, és célzottan bizonyos gyermekkori hiányokra és sérülésekre fókuszált. (…) Persze azt is megértem, ha valaki mérges a reparatív terápia gondolatára is, mert úgy ítéli meg, hogy egy külső elvárás, hogy meg kell gyógyulnia. Az én esetemben mindenképpen külső elvárás volt, de én azért is vágtam bele, mert azt gondoltam, hogy ha beszéltem erről korábban, akkor úgy korrekt, ha tudom, hogy miről beszéltem.”

Arról, hogy a szexuális orientációt megváltoztató „gyógymódok”, kezelések miként tették tönkre világszerte emberéletek százezreit, és hogy milyen úton halad a betiltása (vagy épp támogatása), ebben a cikkünkben írtunk bővebben: