Bár a narcisztikus személyiségzavarral küzdők indokolatlanul nagy önhittsége, önérzete enyhülhet idővel, azért nem nőnek ki belőle teljesen – állítja egy kutatás, amely 51 korábbi tanulmány eredményeit szintetizálta, és összesen egy 37 ezer fős minta alapján vonta le a következtetést. A Psychological Bulletin folyóiratban publikált kutatási eredményeket szemléző BBC szerint a kutatók megfigyelték, hogy noha a kor előrehaladtával valóban együttműködőbbek, megértőbbek, nagylelkűbbek és empatikusabbak lesznek a narcisztikus emberek, ez nem jelenti azt, hogy személyiségük időskorukra 180 fokos fordulatot venne – egyszerűen csak enyhülnek a kóros személyiségjegyeik. Azok, akik gyerekként is narcisztikusabbak voltak társaiknál, hajlamosak arra, hogy felnőttként is azok maradjanak.

A köznyelvben gyakran használjuk a narcisztikus kifejezést az önző és arrogáns emberekre, ám ezek a jellemvonások nem kielégítő feltételei annak, amit a tudomány narcisztikus személyiségzavarnak nevez. Egy létező rendellenességről van szó, amely a beteg önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetéből táplálkozik, és védekezésként saját érzéseik másokra való kivetítését, az ellentámadást, mások okolását használják, illetve mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák maguknak különleges mivoltukat. Általában irigyek és féltékenyek másokra, és rendkívül kizsákmányolók és manipulatívak. Továbbá nem éreznek bűntudatot vagy rossz érzést, és nincs felelősségérzetük, mint más, nem narcisztikus embereknek.

A Psychological Bulletinben megjelent tanulmány szerzői szerint háromféle típusuk van a narcisztikus embereknek:

• Vannak azok, akik nagyszerűnek vagy felsőbbrendűnek érzik magukat másokkal szemben, és csodálatra vágynak.
• Vannak, akik másokat riválisnak tekintenek, kizsákmányolók, és hiányzik belőlük az empátia.
• Illetve vannak olyanok, akik szégyenkezésre hajlamosak, bizonytalanok, és túlságosan érzékenyek a kritikára.

A kutatók kérdőívek alapján vizsgálták meg, hogy mi történik a narcizmusra utaló személyiségmutatókkal az idő múlásával, és azt találták, hogy általában a narcizmus pontszámai az életkor előrehaladtával csökkennek, még ha nem is nagymértékben.

Tennyson Lee londoni pszichiáter szerint a tanulmány eredményei hasznosak, mivel rámutatnak, hogy bár a narcizmus jellemzően csökken a korral, azt nem szabad várni, hogy a személyiségzavar drasztikusan javulni fog, vagyis az, aki egy narcisztikus emberrel él együtt, nem számíthat arra, hogy az évek során jelentősen jobb lesz majd a helyzet. Jobb, ha menekül abból a kapcsolatból.