Csatlós Hanna
Szerzőnk Csatlós Hanna

Az 53 éves dokumentumfilmes daganatos beteg volt.

Rákbetegségének szövődményeibe halt bele Morgan Spurlock filmrendező, aki Super Size Me című dokumentumfilmjében megörökítette a saját magán végzett emberkísérletét, vagyis azt, hogy egy hónapon keresztül kizárólag a McDonald’s által kínált ételeket ette, és az ezzel járó összes fizikai és pszichés tünetét megörökítette. A 2004-es filmet Oscar-díjra is jelölték.

Spurlock New Yorkban, 53 éves korában hunyt el – erősítette meg a Varietynek a családja.

Annak idején a Super Size Me nagy hatású filmnek számított, párbeszédet indított el arról, hogy a gyorsétteremipar hogyan ösztönzi a rossz táplálkozást a lakosság körében. Morgan Spurlock a film forgatása során bizonyos feltételeket is megszabott magának. Kizárólag azt ehette és ihatta (beleértve a vizet is), amely a McDonald’s választékában szerepelt. Nem utasíthatta vissza a „szuper méretű” opciót, ha a tranzakció során azt felajánlották neki. A filmkészítő emellett kevesebbet sportolt, hogy megfeleljen az átlagos amerikaiak fizikai aktivitásának. A kísérlet végére Spurlock azt állította, hogy 25 kilót hízott, depresszióban és májműködési zavarokban szenvedett. A film 22 millió dolláros bevételt hozott a mozipénztáraknál világszerte, egyes iskolákban tanórai anyag lett, és a McDonald’s a film megjelenését követő időszakban megszüntette a „szuper méretű” opciót.

A Super Size Me-t követő 13 évben Spurlock további sikereket ért el a Warrior Poets nevű produkciós cégével, amely közel 70 dokumentumfilmet és televíziós sorozatot készített és rendezett. Spurlock projektjei olyan témákat érintettek, mint az Egyesült Államok afganisztáni háborúja (Hol az ördögben van Oszama Bin Laden), a minimálbér és a bevándorlók munkája (30 Days) vagy a fogyasztók fogékonysága a marketingre (The Greatest Movie Ever Sold).

Címkék
hvg360 Nemes Nikolett 2025. február. 15. 19:30

„Tudom, hogy nagyon fáj, de tartson még ki egy kicsit”– a kórházba belépve a méltóságukat is leteszik a küszöbön

Az egészségügyben számtalan módon sérülhet a méltóság, egy-egy empátiát kifejező gesztus ugyanakkor csodát tesz. Hogyan lehetne humánusabbá tenni az ellátást? Miért nehéz az egészségügyben dolgozóknak túllátniuk azon, hogy a páciens nem elvégzendő feladatok halmaza, hanem ember? Hogyan lehet a demens betegeket is segíteni a méltóságuk megőrzésében? És mit várunk el a haldoklótól? Sipőcz Diána kulturális antropológussal és Zsák Éva tanatológussal, a Méltóságért Alapítvány munkatársaival ezekről beszélgettünk.