Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Most kezdődik az évszak, amikor érdemes kirándulni Európa legaktívabb vulkánján. Úgy tűnhet, a hegyre csak pénzért, vezetővel lehet menni, mi viszont megmutatjuk, hogy és hol érdemes túrázni, ha csodás helyekre akarunk eljutni, és kerülnénk a tömeget. Földes András a helyszínről.
Az ukrajnai frontriportom után könnyű, szervezést nem igénylő, de izgalmas mininyaralással akartam dekompresszálni, és nem sokkal az ötlet megszületése után már a kezemben volt a szicíliai repülőjegy. A fapadosok április végén vonatjegyárban kínálták az utat a dél-olasz szigetre, amiről már előre tudható volt, hogy az összes peremfeltételnek megfelel. Szicílián ugyanis megfelelő sűrűségben található a cannoli, a remek kávé és egy sor szép hegy.
A tenerifei vulkántúránk tapasztalatai után, amelyről itt olvashat, jó ötletnek tűnt, hogy az Etna környékét járjuk be. A vulkánokon vezető ösvények ugyanis semmilyen más túrához nem hasonlíthatók: egyaránt elképesztő a látvány és a terep is.
Meglepetésemre a túra legnagyobb nehézsége nem a hegyen jelentkezett, hanem előtte, a szervezésnél. Az Etna-túrákra keresve a találatok legtöbbje arról győzködött, hogy Európa legaktívabb vulkánjára csak vezetővel lehet felmenni, valami random összeverődött társaság tagjaként. További találatok szóltak a hegyre vezető felvonókról, sőt, buszokról, amelyek szinte a kráterig szállítják a kalandvágyó természetjárókat. A buszokról később még lesz szó.
Mindenesetre, ha a kedves olvasó is kedveli a természetet, a vulkánokat, és egyúttal a csendes sétákat, akkor ne adja fel. Itt ugyanis összefoglaljuk, hogyan lehet a vezetett túrákat és a tömeget is elkerülve kirándulni az Etnán.
Az Etna veszélyei
Az Etna aktív vulkán, sőt, ez Európa legaktívabbja. Ellentmondásnak tűnik, de nem az, hogy emellett
az Etna mégsem oroszlán, hanem inkább egy macska.
Bár aktivitása nyilvánvaló, még a tengerpatról is láthatóan füstöl, van hogy egyenesen láva csorog valamelyik kráteréből, az igazán veszélyes kitörések ritkák. Utoljára a kétezres években, előtte pedig a kilencvenes évek elején regisztráltak emberi létesítményeket is érintő kitöréseket, és majd száz éve volt, hogy egy várost, Mascalit elért a forró, olvadt kő.
A szaksajtó a vulkán szelídségét éppen az állandó füstöléssel magyarázza. A hegy ezzel ugyanis kiadja magából a gőzt, és nem robban. Életvezetési tanácsnak sem rossz.
Ráadásul a világ egyik legjobban megfigyelt vulkánjáról van szó, így a kedves olvasó nem fog belesétálni egy váratlan lávafolyamba, mert ha valami tényleg készülődne, arról biztosan minden turista tudna a szigeten jó előre. Vannak persze váratlan balesetek, mint például ez a 2001-es eset, amit a BBC is megörökített. A kitörés legsúlyosabb balesete azonban itt is egy kificamodott váll volt.
Az Etna és környéke ráadásul jól belátható, nagy, és kopár hegyoldalak összessége, így nem túl könnyű eltévedni sem.
Ne ijedjünk meg a vulkántól
Az Etna legnagyobb kihívása a magasság. A csúcs 3357 méter magasan fekszik, a környező mellékcsúcsok pedig 2500-3000 méteresek. Edzettségtől és hajlamtól függően ebben a magasságban már jelentkezhet fejfájás, szédülés, kisebb rosszullét. A hegyet látogató tízezrek sikere bizonyítja, hogy azért nem himalájai kihívásokkal kell számolni. Pláne, hogy a Himalájában a hegyhez legközelebbi kisvárosok fekszenek ilyen magasságban.
A tengerszint feletti magasság inkább a hosszú gyaloglások tekintetében fontos. Ha a hegy körül futó műútról indulva szeretnénk elérni a legközelebbi csúcsok egyikét, akkor is 3-5 órás gyaloglásra kell készülnünk.
A fentiek a klíma miatt válnak különösen lényegessé. A nyári hőségben, fekete kövön, árnyék nélkül gyalogolni hosszú órákat összességében ugyanis már nagyobb kihívást jelent.
Szicília és a hegyek felfedezésére a május az egyik legjobb hónap, szóval éppen időben van, aki most szervezne egy gyors látogatást. Ha ez nem jön össze, akkor viszont érdemes szeptemberig várni. Ezekben a hónapokban nem csak a klíma kellemes, de sokkal kevesebb a látogató is, aminek köszönhetően az árak is alacsonyabbak.
Ebben az időben azonban a hegy lehet szelesebb, hidegebb, így pulóver, szélkabát, sapka mindenképpen kell. És persze jó cipő. Tényleg jó cipő, hiszen durva, vulkanikus kövön haladunk majd.
Túra az idegen bolygóra, majd tovább a holdbázisra
Túránkat tervezve hosszas szörföléssel kiderítettük, hogy magára a főkráterre csak vezetővel lehet feljutni. Olaszos lezserséggel megfogalmazott információkat találtunk még arról, hogy a környező mellékcsúcsokon 2800, vagy 2900, esetleg 3000 méterig lehet önállóan felmászni. Ezek alapján a hegység déli oldalán néztünk ki két csúcsot, a 2650 méter magas Montagnolát, és a 2850 méteres Pizzi Dinerit. Egyik hegyen sem találkoztunk magasságellenőrökkel. Másokkal sem nagyon.
A Pizzi Deneri nevű csúcs egyébként egy szelíd lankájú domb, ahogy az Etna régiójában az összes más csúcs is. És bár távolról nézve a cél maga nem tűnik különlegesnek, cserébe az út egésze nyújt olyan élményt, mint amilyet egyéb esetben maga a csúcs szokott.
Az ösvény a hegy keleti oldalán, a Rifugio Citelli nevezetű menedékháztól indul. A startpont egyórás autóút a környék legnagyobb városától, Cataniától, ahol egyébként a fapadosok landolnak. A helyi stílusnak megfelelően parkolni nagyjából bárhol lehet az út mentén.
A túra már rögtön a legelejétől lenyűgöző: a fekete lávakő ösvény fehér kérgű, alacsony nyírfaerdőben halad. A látvány valami furcsa fantasy film egy jelenetébe illik inkább, mint kellemes kirándulásba.
A túra ugyanakkor nem igazán megerőltető, mert nem túl meredek, az ösvény jól követhető, és a lávakő sem laza annyira, hogy nehéz legyen gyalogolni.
Feljebb érve a tempót leginkább a látvány lassítja: a fák eltűnnek, bokrok alacsony, sárgás zöld halmai közé érünk, és nehéz nem megállni minden fordulóban, hogy az egyre inkább földöntúli látványban gyönyörködjünk. Ráadásul alattunk kinyílik a táj, olyannyira, hogy egészen a tengerig ellátni.
Majd kiérünk egy gerincre, és a fantasyből megérkezünk a sci-fibe. A gerinc túloldalán emelkedik az Etna folyamatosan füstölő kúpja, ami alatt a Valle del Bove nevű völgy terül el. Ne lepődjünk meg, ha a gigantikus, éjfekete kővel borított terület a képeinken már inkább egy bolygófelfedezős film kockájának tűnik, mint turistafotónak. A széles, lávakővel borított völgy innentől a látvány állandó eleme lesz. A gerincen haladunk, két oldalunkon a holdbéli táj, a hátunk mögött a tengerpart, előttünk pedig a csúcs.
Folyamatosan emelkedő ösvényen, tempótól függően 3-5 óra alatt érjük el a csúcsot, amit kaotikusan elhelyezett időjárásjelző antennák és parabolák tesznek egyértelművé. Bár áprilisi látogatásunk idején is akkora szél fújt, hogy pehelykabátot és sapkát kellett felvenni, azért le lehetett ülni, hogy a fenséges látványt élvezzük.
Szemben már látszik annyira jól az Etna főcsúcsa, hogy rádöbbenjünk: a vulkánnak valójában nem egyetlen krátere van, hanem random elhelyezkedő, kisebb-nagyobb lyukakból tör elő a füst.
Az idegenbolygós hangulatból csak az zökkentett ki, amikor a csúcson megjelent néhány könnyű kabátot, sportcipőt viselő turista. Átnéztem a túloldalra, és kiderült, hogy az egyik befizetős túra négykerék-meghajtású buszai éppen a csúcs alá viszik fel a kuncsaftjaikat, némileg csökkentve ezzel hegymászásunk heroikus jellegét. Viszont legalább felfedeztem az elhagyatott meteorológiai állomás épületeit, amelyeket a remek stílusérzékkel rendelkező tervezők egykor holdbázisra fazoníroztak.
A lefelé út ezek után meglepően gyors volt. Mivel a csúcsról látható volt utunk startpontja, egyszerűen csak nekivágtunk a fekete vulkáni kaviccsal borított, meredek hegyoldalnak, hogy fél óra futás után már a kocsinál álljunk.
A túra így 5 és fél óráig tartott. Ha valaki a felfelé vezető ösvényen ereszkedne vissza, akkor számoljon egy-másfél órát a lefelé vezető útra.
A legnagyobb kishegy
Az 1783-as kitöréskor keletkezett Montagnola olaszul kis hegyet jelent ugyan, de keletről, az útról nézve ez az első jelentősebb csúcs, és ezért látványra inkább monumentálisnak mondható.
A Montagnolára vezető út a fent már agyondicsért völgy, a Valle del Bove túlső felén fut. Mivel azonban a völgy tényleg hatalmas, a túra más jellegű, mint az előzőekben ismertetett.
Megközelítésnek a környék Deák terét, a Sapienza menedékházat kell becéloznunk. Innen indulnak a felvonók, itt található vagy három étterem, büfék, parkolók több ezer autóval, szóval ha kedveljük a nyüzsgést, a hűtőmágneseket és a szervezett túrákat, akkor itt kezdjünk keringeni az autónkkal, hogy parkolóhelyet találjunk.
Mi inkább másfél kilométerrel tovább hajtottunk keleti irányba, hogy az első kereszteződésben található kis parkolóban álljunk meg. A túra innentől egy jól látható, fekete vulkáni sziklákkal kirakott úton halad. Nyírfák helyett itt fenyőerdőben gyalogoltunk, hogy egy órával később kiérjünk a hegyoldalban kanyargó széles ösvényre.
Az enyhén emelkedő szerpentinen kényelmesen feledkezhetünk bele a tájba. Alattunk ellátni egészen Taormináig. Az ösvény egy helyen elágazik, hogy megtekinthessük a Pitagorasz barlangját, de itt szólunk, hogy a látványosság átverés, sem a görög filozófusnak, sem barlangnak nem találtuk nyomát. A gyanútlan turista egy érdekes formájú sziklához juthat itt el, benne egy kőfülkével. Ha az itt javasolt lejövő utat használjuk, akkor ezt a területet amúgy is látni fogjuk.
Visszatérve a főcsapásra, végül ezúttal is kijutunk egy gerincre, ami itt szúrós, zöldessárga gyeppel fedett, az egyre dominánsabb fekete láva kellemes ellenpontjaként.
Dombocskák során át érünk el a csúcs alá, amit meredekebb sziklák palástja vesz körül. Az ösvény itt már kevésbé kivehető, de könnyen találtunk lankásabb részt, hogy eljussunk a tetejére. A kilátás innen is elképesztő. Az Etna felé nézve csak a hófoltok miatt nem éreztem magam a Holdon.
Lefelé vezető útnak itt még inkább ajánlom a nyílegyenes domboldalt. Ez ugyanis egy kis völgyben a túránk kezdőpontjához visz vissza. Ha bátrabbak vagyunk, ajánlom a salakban futást, amit csak akkor kezdjünk el, ha biztosan nem esünk el, vagy ha éppen teljes testet befedő kevlárpáncélban túráznánk. A teljes kör így 4 óra volt.
Praktikus tanácsok
Az Etna lejtőin túrázáshoz nem kellenek speciális eszközök, viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy egyszerre kell felkészülnünk a nagyon erős napsugárzásra, a melegre, majd a felsőbb régiókban a hidegre, szélre.
Legyen tehát nálunk napkrém, sapka, kalap, napszemüveg, kabát is. A terep nem nagyon durva, akár sportcipőben is gyalogolhatunk. A bőrcipő, vagy bakancs inkább amiatt kell, mert az éles kövek hamar tönkre tehetnek egy edzőcipőt.
És persze ne feledkezzünk el a vízről, amit útközben sehol nem tudunk beszerezni. Fejenként legalább másfél-két litert érdemes vinni.
Bár az ösvények jól láthatóak, de azért érdemes letölteni valamelyik túraalkalmazást, amelyen megtalálhatóak ezek a túrák, és amelyen követhetjük, pontosan hol járunk. Mi itt az Alltrailst használtuk, de a Wikiloc is jó.
