Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Miközben a jogszabályaink megengedik, hogy egy tizenkét éves szabadon szexeljen egy tizennyolc év alattival, egy tizennégy éves pedig akár egy felnőttel is, addig ugyanezek a fiatalok az iskolában és a családjukban gyakorlatilag semmilyen érdemi szexuális neveléssel nem találkoznak. Jámbor Eszterrel többek között arról beszélgettünk, hogy mi az a szexpozitív gondolkodás, és milyen káros tévhitek alapján szexelnek a magyarok.
Jámbor Eszter azért hozta létre a Testsuli nevű szexedukációs közösséget, hogy egy kicsit ellensúlyozza az intézményesített, széles körű testi nevelés hiányát. Munkáját nemrég a közép- és kelet-európai régióban létező egyik legrangosabb társadalmi innovációs elismerés, a SozialMarie shortlistjére is beválogatták. A tabukommunikációs szakember nem orvosi szakzsargonokkal dobálózva, és nem is bulvárosan, hanem közvetlen, baráti nyelven szól azokhoz, akiknek kérdéseik, szorongásaik vannak, és elég sokaknak vannak. Ugyanezt teszi a most következő interjúnkban is.
hvg.hu: A szex jó dolog – szögezi le az egyik kiadványa címoldalán a Testsuli. Ez olyan, amit nem árt leszögezni?
Jámbor Eszter: Azért ez lett a címe, mert sokaknak az a tapasztalatuk a szexedukációval, hogy – ha bármit elmondanak – a rossz dolgokat mondják el. A nem kívánt terhességről, nemi betegségekről beszélnek, meg banánra felhúzott óvszerekről, nem pedig arról, hogy a szex jó dolog, ha megvan hozzá a tudásod. Nem kell tőle félni, és nem úgy néz ki, ahogy a pornóban látod. Mivel nincsenek erről aktuális kutatások, nehéz megmondani, hogy a magyarok általában hogyan gondolkodhatnak erről, pedig jó lenne, ha lennének.
hvg.hu: Régebben voltak?
J. E.: A rendszerváltás előtt, a nyolcvanas években egyébként igen. Volt egy felmérés több ezer, különböző státuszú és életkorú nő bevonásával, és végre nem a mennyiségre kérdeztek rá. Szerintem
félrevezető, szorongást keltő, ha a normalitást számokban próbáljuk mérni, és kitaláljuk, hogy hányszor kellene szexelnie hetente egy magyar házaspárnak. Ha kevesebbszer, akkor bénák, ha többször, akkor perverzek.
Bágyoni Attila és kollégái anno az érzelmekre is kíváncsiak voltak, például, hogy a nők szerint törődik-e a partnerük azzal, hogy nekik is legyen orgazmusuk, számít-e ez a kapcsolatukban, mondhatnak-e nemet, kezdeményezhetnek-e. Ez mind sokkal érdekesebb és fontosabb annál, mint hogy ki hányszor, milyen pozícióban csinálja. A kutatás alapján készült egy könyv is Üzenet a férfiaknak címmel, és kiolvasható belőle, hogy nagyjából ugyanazok a problémák nyomasztották évtizedekkel ezelőtt a nőket, mint ma.
hvg.hu: Ez a progresszió hiányát mutatja, vagy inkább az emberi természet állandóságát?
J. E.: Szerintem egyszerre mutatja az edukáció hiányát és azt, hogy mennyire emberiek vagyunk negyven éve és ma is. A szorongások között általános, hogy normális-e a testem, a vágyaim, a gondolataim.
Nem tudjuk, mi az a normális, de szeretnénk olyanok lenni.
Ez az intézményesített tudásátadás hiányát jelzi, a szexedukáció ugyanis nem az, hogy van a méhecske meg a virág, hanem egy kiskortól kezdődő tanulás.
hvg.hu: Hogyan érdemes ezt kiskorban elkezdeni a gyerekekkel?
J. E.: Meg kell tanítani őket arra, hogy saját maguk hozzanak felelős döntéseket a saját testükről. És ez nemcsak a szexről szól, hanem arról is, mikor menjenek el orvoshoz, hogyan csináljanak önvizsgálatot, hogyan állhatnak ki a jogaikért. Ezekre a beszélgetésekre nincs felkészülve minden felnőtt, épp ezért is lenne nagyon fontos, hogy az oktatási intézmények megtegyék.
hvg.hu: Nyilván itt is rengeteg múlik azon, hogy ki milyen szemléletet, tabukat hoz otthonról, mit látott a saját szülei példáján. Önöknél hogy működött?
J. E.: Nekem talán annyiban könnyebb dolgom volt, hogy a mi családunkban abszolút volt beszélgetés a szexualitásról. Ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna tévhiteim, fogalmam sem volt például a csikló anatómiájáról. Szerintem anyukámnak szexpozitív a gondolkodása – anélkül, hogy ezt a kifejezést használná rá –, és ezt úgy adta át nekünk, hogy észre se vettük. Ha a szülők rendben vannak magukkal, akkor nem adják tovább a saját szégyenérzetüket, szorongásaikat a gyerekeiknek. Már azzal sokat tehetnek, ha leveszik a tabut a témáról, javasolnak nekik könyveket, vagy akár azt, hogy nézzék meg a Szexoktatás-sorozatot. Ha megtanítják a gyerekeknek a bugyiszabályt, ami azt jelenti, hogy a fehérnemű által fedett részt csak engedéllyel érintheti meg bárki, felhatalmazást adnak nekik a nemet mondásra, ami alapvető fontosságú. És érdemes azt is átgondolniuk, hogy miért problémás beszélniük minderről.
Az információhiány sokkal könnyebben tesz áldozattá, és sajnos nem az van, hogy 18 évesen automatikusan a fejünkbe száll a tudás.
hvg.hu: Ellentmondásosnak tűnik, hogy miközben a szexuális felvilágosítás, nevelés ennyire gyenge lábakon áll a közoktatásban – sőt a civil szervezeteket a gyermekvédelminek hívott törvény nevében még ki is ebrudalták az iskolákból –, a szexuális kapcsolathoz a beleegyezési korhatár tizenkét év.
J. E.: Amikor kitettem erről a TikTokra egy videót, először többen azt hitték, hogy hazudok. A kormányzati kommunikációban gyakran halljuk, hogy családbarát a kormány, de ez valahogy nem illik össze azzal, hogy tizenkét évesen már legálisan lehet szexelni tizennyolc év alattival, tizennégy évesen pedig felnőttel is. Vannak még itt más furcsaságok is, például, hogy a Túró Rudin nincs annyi áfa, mint a betéten, tamponon. A minden évben kiadott Európai Fogamzásgátlási Atlaszban, amelyben sorra veszik, hogy az adott országokban milyen típusú a fogamzásgátlás, mennyire elérhető, milyen kedvezmények vannak rá, Magyarország legutóbb az utolsó előtti helyen volt, Románia és Oroszország is megelőzte. Lengyelország volt az utolsó, ahol azóta a parlament megszavazta az esemény utáni tabletta vénynélküliségét. Az elnök vétója ezt ugyan ellehetetlenítette, de legalább történik valami. Az uniós tagállamok közül egyébként a lengyeleken kívül csak Magyarországon vényköteles az esemény utáni tabletta.
Gyakori érv, hogy ha ezt meglépik, akkor a nők majd biztos úgy kapkodják be, mint a vitamint, de én nem gondolom, hogy az Unióban a leghülyébbek a magyar nők, akik képtelenek ezt a helyén kezelni. Ráadásul, ha valaki tablettáért megy, az már eleve tudatosságot feltételez.
hvg.hu: Nem hiányzik ebből a képletből a férfiak felelőssége?
J. E.: Jó kérdés, hogy miért nem tanítják meg az iskolában az óvszerhasználatot, és most nem a banános demonstrálásra gondolok, hanem hogy gyakorolniuk kellene partner nélkül, és ne éles helyzetben próbálják ki először. Ez egy hihetetlenül hasznos tudás egyrészt a nemi betegségek, másrészt a tinédzserterhességek elkerülése érdekében. Utóbbiakban a statisztikák szerint sajnos szintén az élen járunk. Egy betegség megelőzésére költeni mindig olcsóbb, mint amikor már tüzet kell oltani, nem beszélve arról, hogy milyen lelki nyomai vannak egy abortusznak. Még csak nem is kéne új rendszereket kidolgozni, elég lenne megnézni, mi és hogyan működik jobban a többi országban.
hvg.hu: Említette az előbb a szexpozitív gondolkodást. Hogyan tudná megfogalmazni, mi ennek a lényege?
J. E.: Amikor nem szégyellem a szexualitást, a testemet vagy azt, hogy szexelek, és minden információt, tudást megszerzek ahhoz, hogy minél biztonságosabban tudjak konszenzussal szexelni. Az empátia, a mások felé való nyitottság is benne van, és az is, hogy magammal szemben is ezt szeretném másoktól. Az én szexpozitív gondolkodásom szerint nincs olyan, hogy fúj, ez mennyire perverz, ha két vagy több felnőtt ember között teljes konszenzussal történik bármi.
hvg.hu: Hogy látja, vannak ebben generációs különbségek?
J. E.: A tapasztalataim alapján a fiatalok bizonyos köreiben már sokkal jobban megy a szexről való nyílt kommunikáció. Ha az én korosztályomat, a negyveneseket kérdezem meg arról, hogy megosztják-e a fogamzásgátlás költségeit a partnereikkel, akkor ez fel sem merül, míg a tizen-huszonéves lányoknak, akikkel beszélgettem, már alapvetés. Ugyanígy a sokszínűséget is nyitottabban kezelik.
hvg.hu: Ellentétben a kormányzati kommunikációval és döntéshozással, amely igyekszik kizárni, sőt negatívan feltüntetni mindenkit, aki nem heteroszexuális és cisznemű. Ön érzékeli ennek a hatását a környezetében vagy a Testsuli közösségében?
J. E.: Szerintem nagyon káros, és hihetetlen szorongást kelt az érintettekben. Kicsit olyan, mintha a döntéshozók úgy éreznék, hogy kevesebb joguk marad, ha másoknak is adnak.
Igenis sok fiatal szenved ettől, és itt főleg azokra gondolok, akik nem Budapesten, hanem vidéken, kis falvakban élnek. Hogyan bújjanak elő, miközben összemossák a pedofilokat a melegekkel? Ők is állampolgárok, és igen, a melegek is szavaznak.
Annak viszont nagyon örülök, hogy vannak civil szervezetek, mint például a Háttér Társaság, a Labrisz vagy a Transvanilla, amelyek most még jobban rákapcsoltak. Bár az lenne a legjobb, ha nem is lenne szükség rájuk, mert az állam vinné azokat a feladatokat, amiket ellátnak.
hvg.hu: Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott: jó lenne, ha a szexet nem tekintenénk kifejezetten csak női témának. Ezt úgy értette, hogy a szex közös téma kell, hogy legyen, közös problémákkal és megoldásokkal?
J. E.: Az az alapelvem, hogy a szexualitás ember és ember között történik, de az anatómiai adottságok miatt nyilván vannak eltérések.
A férfiakat főleg az érdekli, hogyan ne menjenek el annyira gyorsan, a nőket pedig az, hogyan menjenek el egyáltalán.
A testi kinézet miatti aggodalmak nagyon közösek, és igen, a férfiaknak is van ezzel problémájuk, például a méretükkel, mert mondjuk mást láttak a pornóban, és azt hiszik, hogy csak úgy tudnak élvezetet szerezni. A szex közbeni reakciók, viselkedés is visszatérő kérdés, ahogy az is, hogy mi van, ha valakinek nem az tetszik, amit a mainstream szépnek, kívánatosnak tart.
hvg.hu: Arról is többször beszélt már, hogy káros tévhitek alapján szexelnek a magyarok. Tudna mondani néhány példát?
J. E.: Káros tévhit alatt azt értem, amiből egészségügyi probléma lehet, vagy szorongást okozhat. Sok egészségügyi jellegű kérdést kapok, ezekhez viszont nem értek, így nagyon törekszem arra, hogy ismerjek olyan orvosokat, akikhez bizalommal fordulhatok, és akik gyorsan elérhetők. Az egyik ilyen Tamási Béla bőr- és nemibeteg-gyógyász, vele már többször dolgoztam együtt. Szerinte az egyik ilyen káros tévhit, hogy ha valaki jó külsejű, ápolt, csinos, az nem lehet nemi beteg, mert azt az igénytelenséggel társítjuk. Szintén ilyen, hogy ha valaki nemi beteg, biztosan lefeküdt fűvel-fával, vagy hogy orális szex közben nem lehet megfertőződni. Sok nemi betegség láthatatlan, és akár évekig sincs tünete, gondoljunk csak a rákot okozó HPV-re.
A mai napig benne van a köztudatban, amit Freud annak idején elbaltázott nekünk, hogy a nőknek pusztán a behatolás is orgazmust okoz. Hát, a hanyatt fekve szimplán ki-be, ki-be nem fog orgazmust okozni, pedig a szexuális életem első felében én is erre vártam. A 90-es években anélkül jöttem ki az oktatási rendszerből, hogy a menő, elit középiskolában akár egy rajzot is mutattak volna a csiklóról, pedig az emberiség felének van, és a nők legnagyobb részének szüksége is van rá a csúcsra jutáshoz.
Biztos, hogy a csikló anatómiáját mindenkinek megtanítanám, mert meggyőződésem, hogy amikor orgazmuszavarosnak hívják a nőket, sokszor „csak” arról van szó, hogy sem a partnere, sem ő nem ismeri azt. És aki nem tudja, elhiszi, hogy benne van a baj, és mindenkinek megy, csak neki nem.
Még mindig sokan szexelnek a mainstream pornóban látottak alapján, amiben egyáltalán nincs szó se konszenzusról, se védekezésről – megjegyzem, a romantikus filmekben se látod, hogy kibontják az óvszert, legfeljebb, ha röhögnek rajta, mint az Amerikai pitében –, és még mindig sokan gondolják, hogy a lányok nem esnek teherbe az első alkalommal. Gyerekkorunkban azt mondták, hogy a fájdalmas menstruáció normális, és el kell tűrni, aztán kiderült, hogy van egy betegség, amit úgy hívnak, hogy endometriózis.
hvg.hu: Az Instagramon 14 ezer, a TikTokon közel 55 ezer követője van. Milyen a közösség, amit felépített?
J. E.: Mindig jön egy férfi, aki megmondja a nőknek, hogyan kell menstruálni, de alapvetően kevés a negatív komment, ha van, akkor legtöbb esetben a közösség intelligensen helyre tudja rakni. Amikor néhány éve elindítottam az oldalt, eredetileg Szexsuli néven, azt szerettem volna, hogy a szexualitásról ne csak bulvárosan vagy szakzsargonokkal, orvosi latin nyelven lehessen beszélni, hanem egy baráti, közvetlen hangnemben, amibe belefér, hogy a nevükön nevezzük a nemi szerveket. Hobbinak indult, de akkor gondoltam először arra, hogy ez nagyobb felelősség, mint hittem, amikor az Instagram letiltott. A közösség néhány nap alatt nemhogy visszaépült, de még növekedni is kezdett, organikusan, hirdetések nélkül. Utóbbi a hitelesség miatt fontos nekem: ez az egész az edukációról szól, nem arról, hogy egyik nap ilyen, másik nap olyan vibrátort mutogatok. Az viszont kétségbeejtő, hogy a közösségi média, az algoritmusok és a mesterséges intelligencia korában még mindig nem sikerül olyan szabályokat hozni, amelyek megvédik a gyerekeket, miközben lehetővé teszik az információátadást.
