A Jelenkorban megjelent, A titokzatos magyar történelmi kurzusfilm – Avagy a Most vagy soha! mint állatorvosi ló című írás hosszasan fejtegeti, mely pontokon hamisítja meg a történelmet a film.

Mint írja, bár a film cselekményének keretei „stimmelnek (de hisz ennyit minden iskolás gyerek is tud), ám ami a cselekménykereteken belül zajlik, annak minimális történeti referenciális hitele nincsen; nem egyszerűen művészi fantázia szabad játéka, hanem minden ízében hamis (és sokszor ízléstelen) ferdítés, aminek művészi hitele sincsen, történeti emlékezésként pedig működésképtelen”.

Cikke végén leszögezi: az egész film ügye leginkább azért kínos, mert az alkotók és propagátoraik ki kívánják vonni a filmet a kritika hatásköre alól (ahogy elhangzott az is: ez a mű „nem csupán egy történelmi film, hanem sokkal több ennél”), s amint a film megalkotását nem elsősorban művészi, hanem hazafias aktusként prezentálják, azt is elvárják, hogy a közönség hazafias kötelességből nézze meg a filmet (s nyilván azt is feltételezik, hogy a film hazafias kötelességből tetszeni is fog).

Egy ilyen beállítás, Margócsy szerint, súlyosan kifogásolható: sem egy „igazi” történelmi, sem egy kalandfilmet nem hazafias kötelességből, hanem esztétikai érdeklődésből kellene megtekinteni és élvezni (no már ha lehet).

Ezután leszögezi: „Ha e filmet az iskolák számára is bemutatják (mindegy, hogy kötelező vagy csak ajánlott módon), súlyos károkat fog okozni a magyar irodalmi és történelmi oktatás terén – bízom benne, hogy a fiatalság e filmből leginkább a verekedésjeleneteket (amelyek sajnos nem első osztályúak, de mégis a legjobbak a filmben) fogja értékelni, s Petőfi Sándor figuráját illetően továbbra is inkább a versekre fogna hagyatkozni.”

A film hamis volta szerinte elsősorban nem a részletek és apróságok torzításaiban rejlik: maga a történelemszemlélet egésze (már amennyiben van neki egyáltalán ilyen) hamis.

„A történelemhamisítást pedig nem szerencsés hazafias kötelességként prezentálni.”