Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Boszorkányüldözést idéző hisztéria alakult ki egy elbaltázott, de alapvetően ártatlan családi fotó körül. Hihetünk-e annak, amit látunk, és mégis mivel tartozik a nyilvánosságnak Katalin hercegné?
Hogy szerencsés volt-e a fotózást amatőr szinten, de annál lelkesebben művelő walesi hercegnének épp azon a fotón próbára tennie a képszerkesztői ismereteit, amely az első „hivatalos” fotó volt róla abban az ordító csendben, amelyhez a Kensington-palota tartotta magát az elmúlt csaknem két hónapban, a hasi műtétje és az ijesztően hosszúnak tűnő kórházi tartózkodása óta? Nem, nem volt az.
Hogy ezért a hibáért tényleg úgy meg kellett hurcolni a még mindig lábadozó Katalint, mintha néhány szerencsétlen mozdulattal az Adobe programban a monarchia egész jövőjét tette volna kockára, és emiatt több mint 48 órán át érdemes volt szinte minden más hírt kiszorítani a címlapokról? Nem, egyáltalán nem.
A brit és a nemzetközi sajtó a fotó „manipulálása” miatt elrendelt ügynökségi visszavonás után úgy vetette rá magát a hercegnére, mint cápák egy véres húscafatra. A szédítő hírforgatagban nehéz is volt távolságot tartani a történettől, de most talán érdemes visszatekinteni, hogy mi és miért is zajlott ebben az őrült néhány napban – többek között annak hatására is, hogy a sajtónyilvánosság mostanra jutott el abba az állapotba, hogy már nem tud megbirkózni Katalin hercegné indokolt, mégis „rejtélyes” távollétével.
Katalinról néhány nappal a „hírhedt” fénykép előtt jelent meg egy szemcsés paparazzi fotó – az első azóta, hogy január 17-én a Kensington-palota megosztotta a váratlan és aggodalomra okot adó hírt, hogy meg kellett műteni. A brit sajtó azonban nem hozta le a képet, a láthatóan távolról készült lesifotó a celebpletykákra specializálódott TMZ-n, majd más amerikai oldalakon jelent meg. A brit sajtó természetesen nem az olvasottság és a kattintások elől menekült, hanem tartotta magát egy negyedszázados megállapodáshoz, amely az után született meg, hogy 1997-ben Spencer grófja a húga, Diana koporsója mellett a Westminster apátság gyásztól súlyos komorságában a média nyakába varrta a felelősséget az egykori walesi hercegné haláláért.
Innen eredeztethető a brit sajtó néhány más – különösen az amerikai – médiapiacról nézve meglepő önmegtartóztatása, ha a királyi családról készült lesifotókról van szó, és ezt láthattuk érvényben a Katalinról készül képek esetében is.
Csakhogy, amint megjelent a walesi hercegi pár hivatalos oldalán a Katalinról és a gyerekeiről készült házi felvétel, majd az ügynökségek értesítéseiből kiderült, hogy a kép szerkesztett – ahogy a világsajtót bejárta: manipulált –, a brit sajtó mintha ledobta volna magáról az önuralom utolsó béklyóját is, pixelről pixelre szétmarcangolta a hercegnét, a Kensington-palotát, és egy idő után a királyi családot is.
A médiavákuumot, amely az utolsó nyilvános szereplése, azaz tavaly karácsony óta előállt Katalinnal kapcsolatban, összeesküvés-elméletek, arrogáns követelőzések töltötték meg. A Daily Mail szakírója arról cikkezett, hogy az elhibázott képszerkesztés miatt az egész királyi családban és a monarchiában megdőlt a bizalom, PR-katasztrófát emlegettek, a The Guardian publicistája pedig egyenesen azt a következtetést vonta le, hogy ha egy celeb résnyire tárja az ajtót a magánéletére, onnantól szóba sem jöhet, hogy titoktartásra tartson igényt – kihagyva ebből az egyenletből azt a nem lényegtelen részletet, hogy Katalin – bármennyire is jól élnek belőle a bulvárlapok – nem celeb, hanem walesi hercegné és az Egyesült Királyság leendő királynéja, a királyi család dolgozó tagja.
A Kensington-palota korábbi kérését a Wales család magánéletének tiszteletben tartására addig teljesítő brit sajtó egyszer csak valami félreértett jogosultságra hivatkozva követelni kezdte, hogy az udvar tájékoztasson Katalin egészségi állapotáról, tisztázza, hogy mi történt vele januárban, sőt még amiatt is verni kezdte az asztalt, hogy Vilmosék hozzák nyilvánosságra az eredeti anyák napi fotót, mert csak így állíthatják helyre a királyi családba és a monarchiába vetett bizalmat.
Hogy ez a bizalom hol és mikor, és főleg jogosan tört-e meg, az releváns kérdés az elmúlt napok megértéséhez. A Kensington-palota, azaz Vilmos és Katalin ugyanis eddig tartotta magát ahhoz, amit januárban ígért: a hercegné állapotáról nem fog élő közvetítést adni – a műtét ténye után csak akkor jelentkeztek helyzetjelentéssel, amikor Katalint kiengedték a kórházból –, és húsvétnál hamarabb nem várható a hercegné visszatérése a nyilvános szereplésekhez.
Tulajdonképpen nem történt más, mint hogy telt az idő, és a Kensington-palota, ahogy ígérte, nem mondott semmit. A találgatások akkor kezdtek el elszabadulni, amikor Vilmos herceg személyes okokra hivatkozva váratlanul lemondott egy családi jellegű eseményt, és nem jelent meg a keresztapja, Konstantin görög király emlékére rendezett szertartáson. A személyes ok is legitim ok a távolmaradásra, ám ez az epizód kiegészülve Katalin már több hete tartó „eltűnésével”, kinyitotta az összeesküvés-elméletek Pandora-szelencéjét. És ebből valóban az elmebaj határát súroló „sztorik” bukkantak elő, kezdve attól, hogy Katalin már nem is él, egészen addig a beteges horrorig, hogy a hercegné teherbe esett a nemrég meghalt Thomas Kingstontól, Lady Gabriella Windsor férjétől, aki emiatt lett öngyilkos. A családi tragédiáknak olyan kizsákmányolása zajlott az internet bugyraiban, ami gyomorforgató volt.
És a helyzet kizsákmányolásaként lehet értelmezni azokat a véleményeket is, amelyek azt állítják, hogy a Kensington-palotának csak el kellene mondania az „igazat”, hogy Katalinnak csak meg kellene jelennie a nyilvánosság előtt, hogy egyszer és mindenkorra elszívja a levegőt az összeesküvés-elméletek elől – mintha csak őt terhelné a felelősség amiatt, hogy terjedni kezdtek.
Vilmos herceg Katalinról és a gyerekekről készült fotója ebben az eleve robbanásközeli hangulatban lett katalizátora a további összeesküvés-elméleteknek. És miközben a sajtó listát készített a képszerkesztési hibákról, addig a legegyszerűbb, legjózanabb magyarázatok szenvedtek vereséget. Miért nincs Katalin ujján az eljegyzési gyűrű? Talán mert otthon lábadozik egy súlyos műtétből, és az utolsó gondolata, hogy ezt egy felbecsülhetetlen értékű gyűrűben tegye. Miért nem hívtak profi fotóst? Talán mert nem akartak idegent beengedni az otthonukba egy, a család számára még mindig sebezhető időszakban. Miért épp most tették közzé a képet? Talán mert anyák napja van, és ebből az alkalomból hagyományosan mindig közzétesznek egy családi fotót – ezt most kiegészítették egy köszönetnyilvánítással a Katalinnak címzett jókívánságokért.
De hiába az észszerű magyarázatok, az ügynökségi visszavonás után az anyák napi fotó hamisítványként vonult be a köztudatba, még a valóságábrázolásban „híresen élen járó” Instagram is fontosnak találta megjegyezni a poszt alatt, hogy módosított fényképről van szó, ami már végképp a műdráma abszurd csúcsa.
A képszerkesztéshez értők több helyen elmagyarázták, hogy a fotó valódi, nem mesterséges intelligencia alkotta. Mindössze annyi történt, hogy több felvételből szerkesztettek össze egy úgynevezett kompozit képet, mert feltehetően a gyerekek nem egyszerre mosolyogtak vagy belepislogtak a kamerába. A fotó metaadataiból is kiderül, hogy a kép a család otthonában, az Adelaide Cottage-ban készült, és kétszer módosították – Katalinék nem is állítottak mást.
Az internet mégsem tud betelni azzal az elképzeléssel, hogy az udvar rejteget valami „szörnyűséget”, a véleményvezérek és a kommentelők az elmúlt héten szinte óráról órára hergelték bele magukat valami mesterségesen keltett hisztériába. Egy egyszerű családi fotóból a monarchia jövőjét megrengető botrány lett, mintha valami súlyos bűncselekmény után nyomoznának, úgy szedték szét a bizonyítékokat. A hallgatást a titkolózással kezdték el azonosítani, nem pedig a magánélet védelmével.
Innen nézve pedig a fotó túlmutat a körülötte kialakult (mű)balhén. Ugyanis épp Vilmos herceg csendes és makacs harcát látjuk a családja magánéletének a védelmében. Hiába tűnik talán már elviselhetetlennek a nyomás, amely az elmúlt napokban a Kensington-palotára nehezedett, hogy „mindenre” adjon magyarázatot, Vilmos nem fog megtörni, nem fogja a nyilvánosságot és a sajtót közelebb engedni a családjához, sem most, amikor egy komoly egészségi problémával birkóznak, sem később, amikor trónörökösből uralkodó lesz, és a sajtó még nagyobb hozzáférést követel majd.
A herceg végignézte, ahogy az édesanyját, Dianát levadászta a sajtó, és azt is, ahogy a felesége ellen indítottak hajtóvadászatot a kapcsolatuk elején. Éppen ezért húzott nagyon komoly védvonalat a családja köré, amiből a mostani felfújt botrány után még inkább nem fog engedni.
A történteket véleményezők figyelmét talán elkerülte annak a szomorú iróniája, hogy egy súlyos műtétből még mindig gyógyuló háromgyerekes anyát vettek célkeresztbe egy anyák napja alkalmából készült fotó miatt, és a bullying és a zaklatás határát súrolva, sőt át is lépve próbálták reakcióra kényszeríteni. Kaptak egy őszinte bocsánatkérést, de azt biztosra lehet venni, hogy Vilmos herceg nem felejt. A kommentátorok a királyi család válságát emlegetik, de ez valójában a nyilvánosság és a józan ész válsága.
