Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Fegyverekre cserélte a kamerát Alisza Kovalenko ukrán dokumentumfilm-rendező, aki a lövészárokban rengeteg bajtársa halálát nézte végig. A HVG-nek adott interjújában arról is beszélt, miért nem tud együttérezni a hazájukból elmenekült oroszokkal.
„A film 2015-ös premierjén megfogadtam, hogy ha ez a háború bedurvul, akkor elrakom a kamerát, és harcolni fogok” – mondta a HVG-nek (szabad fordításban) Alice háborúországban című, korábbi művéről Alisza Kovalenko dokumentumfilm-rendező, akinek Nem tűnünk el című filmjét nemrég a magyar közönség is láthatta a Verzió filmfesztiválon. Mivel a háború 2022-ben valóban „bedurvult”, Kovalenko a frontra utazott, és belépett egy önkéntesseregbe.
Kovalenko a gyalogsághoz került, ahol alig szolgálnak nők. „Vannak ezek a beidegződések, hogy ha te lány vagy, gyenge vagy, nem lehet bármit rád bízni. Szóval bizonyítanom kellett, a befogadáshoz többet is, mint a férfiaknak. És ez fájdalmas volt.”
A Nem tűnünk el-t a szolgálat után fejezte be. A vetítések során sok külföldön élő, magát a Putyin-rendszer áldozatának tartó orosszal is találkozott.
Nem tudtam együttérezni velük. Tizenöt évük volt, hogy harcoljanak a rendszer ellen, ám nekik fontosabb volt a komfortos életük, mint hogy feláldozzák a kényelmüket az ellenállásért.
Kovalenko sötéten látja a háború helyzetét: „Ez egy hosszú háború lesz, talán öt-tíz évig is tart. Nem lehetsz szabad anélkül, hogy kivívnád a szabadságot” – jelenti ki az interjúban, amely a HVG heti számában, később pedig a hvg360-on lesz olvasható.
