Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Negyven németországi tudós a napokban azzal a javaslattal állt elő, hogy a német iskolákba és óvodákba járó 4–11 év közötti gyerekek körében állítsák le a digitális eszközök és tananyagok használatát, mert a számítógépek negatív hatással vannak a fejlődésükre. A petíciót német és nemzetközi körökben is többen támadták. A témával kapcsolatban Németországban élő magyar szülők és pedagógusok is megszólalnak. A Deutsche Welle riportja.
Mint sok más dilemmával kapcsolatban, én a digitális technológiával kapcsolatban is azt mondom: az egyensúly a lényeg, semmi esetre sem a tiltás” – mondja a Berlinben élő 43 éves Kornélia, akinek kisfia, Pankow kerület egyik állami iskolájának első osztályba jár. „A 21. században elengedhetetlen, hogy a gyerekek kiskoruktól elkezdjenek ismerkedni a mai technológiákkal, és ebbe beletartozik a számítógép- és tablethasználat. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi időt töltenek kütyüzéssel, és hogy elég időt szánunk-e beszélgetésre, vagy bevezetjük-e őket a könyvek világába”. Kornélia férje, Péter hozzátette: „fiuk már 3-4 évesen jobban tudott angolul, mint ő 14 évesen. Szókincsét pedig nagyrészt különböző képernyők előtt ülve sajátította el.”
Hasonlóképp ítéli meg helyzetet egy berlini középiskolában dolgozó magyar tanárnő, akinek saját gyereke negyedik osztályba jár.
„A mai tízévesek már annyi ingert kapnak és olyan gyorsan, hogy egyszerűen muszáj minél színesebb-szagosabb oktatási módszereket kínálnunk nekik. Ezért a 7-10. osztályban már elkerülhetetlennek tartom a digitális médiumok használatát” – magyarázta Monika. Hozzátette ugyanakkor, hogy az óvodában és az úgynevezett iskolakezdési időszakban (1-3. osztály) teljesen feleslegesnek tartja a tableteket, a laptopokat, de még az okostáblát és az mobiltelefonokon futó applikációkat is.
„Tanuljanak meg a gyerekek analóg módon rendesen olvasni, írni, számolni. A 4-6. évfolyamnál azután már meggondolandó bizonyos digitális eszközök visszafogott bevezetése” - mondta.
Elengedhetetlen vagy káros?
Tény, hogy a digitális eszközök egyre elengedhetetlenebb részévé válnak az iskolai oktatásnak. Az ENSZ adatai szerint a világ általános iskolai osztályainak 46,7%-a rendelkezik már számítógéppel, az EU-ban pedig ez az arány eléri a 98%-ot. A nyilvánvaló tendenciának nem minden kutató örül. Az Offenbachi Alkalmazott Tudományok Egyetemének médiaelméleti professzora, Ralf Lankau markáns véleménye szerint például
a táblagépek és a laptopok nemhogy palléroznák a gyerekeink agyát, egyértelműen butítják őket”.
A professzor itt a 10 éves kor alatti gyerekekre gondol. Lankau egyike annak a negyven kutatónak, akik a Gesellschaft für Bildung und Wissen (Társaság az Oktatásért és Tudásért) nevű egyesület részvételével néhány hete petíciót fogalmaztak meg, hogy kifejezzék aggodalmukat a digitális technológiák gyermekek fejlődésére gyakorolt hatásával kapcsolatban. Konkrét követelésük, hogy Németországban a 4-11 éves óvodás és kisiskolás gyerekek körében hagyjanak fel az oktatás digitalizációjával.
„Ez nem a tiltásról szól, hanem arról, hogy a tanítás térjen vissza eredeti és alapvető feladataihoz” – indokolta felhívásukat Lankau. „Azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy milyen tanulási célt akarunk elérni a gyerekeknél, és ebben hogyan segíthetnek az analóg és digitális eszközök. Nem pedig azt, hogy milyen új technológia áll rendelkezésre, és azt hogyan lehetne bevetni az iskolai oktatásban.”
Nem tartaná visszalépésnek a moratóriumot a szintén Berlinben élő német anyuka, Evelyn sem, aki egy óvodafenntartó cégnél dolgozik. Ő inkább esélyt lát a kialakult helyzetben: most elemezni lehetne az összes „forgalomban lévő” oktatási módszert. A fia egy alapítványi általános iskola második osztályába jár, a termükben van egy számítógép oktatójátékokkal, amit a diákok használhatnak.
„Ezzel nincs is gond, amíg a tanulás digitális része az alsó tagozaton legfeljebb öt százalékot tesz ki” – mondta az anyuka. A már idézett Monika egyetért vele abban, hogy az óvodai és az általános iskolai hétköznapokban a gyerekeknek alapvetően analóg tanulási tapasztalatokra van szükségük.
Kijózanító PISA-eredmények
A tudósok kezdeményezésének pikantériája, hogy olyan időpontban hozták nyilvánosságra petíciójukat, amikor a német iskolákat folyamatosan kritizálják a digitális oktatás hiányosságai miatt. Az OECD-államokban 14-15 éves fiatalok körében végzett PISA-kutatás frissen publikált eredményei időközben egyenesen sokkolták a németeket, miután kiderült, hogy Németország azon országok közé tartozik, ahol a leginkább romlottak az eredmények 2018-hoz képest. És bár szövegértésben és matematikában így is az összesített átlagnak felel meg a német diákok teljesítménye, a természettudományos kompetenciáik pedig még most is átlagon felüliek – ilyen rosszak még sose voltak a németországi eredmények. A szakértők szerint mindez az akut tanárhiány mellett azzal is összefügg, hogy a koronavírus-járvány idején kiderült, mennyire nincs felkészülve az oktatási rendszer a digitális átállásra. És hogy mennyire nem mindegy, hogyan használják a digitális eszközöket a diákok.
„Milyen digitalizációról beszélünk, amikor egy berlini iskolában még az e-naplót sem tudjuk bevezetni, ahol 15 ősmodell PC áll a híres IT-szobában, és ahol az okostábla annyira régi, hogy egy Bluetooth-eszközzel már nem lehet rácsatlakoztatni? Jó, ha van egy külső DVD-lejátszó és a régi gépeken le tudok játszani egy filmet” – panaszkodott a DW Magyar-nak a német főváros iskoláiban uralkodó siralmas műszaki körülményekre egy másik magyar tanárnő, Czirják Emese.
A PISA-jelentés azt mutatja, nagyon nem mindegy, hogyan adjuk a gyerek kezébe az okoseszközöket
Azok az országok, ahol már a pandémia előtt is széles körűen használták a digitális eszközöket az oktatásban, sokkal kevésbé estek vissza a PISA-teszteken. Ugyanakkor, ahol a diákok órákig csetelnek és játszanak az iskolában is, 49 ponttal kevesebb pontot értek el matematikából.
Gondoljuk újra a digitalizációt!
Lankau és kutatótársai mindenesetre azt szeretnék, hogy a német oktatási minisztérium gondolja újra, milyen mértékben érdemes bevetni a digitális technológiát a német óvodákban és tantermekben. A professzor szerint a jelenlegi oktatási rendszer nem összpontosít eléggé az egyéni tanulásra és arra, hogy milyen hatékonysággal használhatók bizonyos szociális készségek az oktatásban. Ahogy a kutató mondja: „Az oktatási intézményeknek arra kellene összpontosítaniuk, hogy az egyének hogyan fejlődhetnek saját érdeklődésük és egyéniségük szerint, miközben az iskolai közösség, majd pedig a társadalom részévé válnak”.
Az Offenbachi Műszaki Egyetem médiateoretikusa szerint a fő probléma az, hogy Németországban 40 éve az informatika és különböző gazdasági érdekképviseletek határozzák meg, hogy mi történjen az iskolákban. Ahelyett, hogy azt az egyszerű kérdést tennénk fel nekik: „Mire van szükségetek helyben, a ti intézményetekben – legyen szó személyzetről vagy médiatechnológiáról?” – állítja a kutató.
Lankauék kezdeményezése külföldön is nagy visszhangot váltott ki tudós körökben. A görögországi Nyugat-Attikai Egyetem munkatársa, a kisgyermekkori nevelés és digitális technológiák szakértője, Maria Hatzigianni egyenesen „technofóbnak” tartja Lankau megjegyzéseit, kezdeményezésüket pedig egy avítt irányzat akciójának.
„Efféle aggodalmakat már az 1990-es évek óta hallani az oktatásban bevetett számítógépekkel kapcsolatban. Minden alkalommal, amikor egy új technológia megjelenik a piacon, az emberek egy része pánikba esik” – nyilatkozta Hatzigianni.
Az Észak-Dakotai Egyetem Kiberbiztonsági Kutatóközpontjának igazgatója, Prakash Ranganathan szerint igen vegyesek a tudományos megállapítások a digitális technológiák gyermekek fejlődésére gyakorolt hatásával kapcsolatban.
„Vannak kutatások a gyerekek kognitív fejlődésére gyakorolt hatásokról. Eszerint a túlzott számítógép-használatot követő figyelemzavar, az, hogy nehezen tud a gyerek egy dologra koncentrálni, vezethet tanulói passzivitáshoz. Ez pedig akadályozhatja a kritikai gondolkodás és a problémamegoldó készség fejlődését. De nem világos, hogy ezek a lehetséges negatív hatások rövid- vagy hosszútávon jelentkeznek-e” – mondta Ranganathan.
Egyes tanulmányok szerint a túlzott számítógép-használat a sok ülés miatt negatív hatással van a testi egészségre, növelve az elhízás, az alvászavarok és a szorongás kialakulásának esélyét. Ezen aggodalmak jó része Rangathan szerint valójában az internet és a közösségi média fiatalokra gyakorolt hatásával kapcsolatos általános félelmekkel függ össze, és szerinte több kutatásra lenne szükség a tényleges összefüggések megállapításához.
A fejlődéshez is hozzájárulhatnak
Ranganathan és Hatzigianni is rámutatott a pozitív hatásokra: eszerint az oktatásban alkalmazott digitális technológiák javítják az írás- és olvasási készségeket, fejlesztik a számolást, a kézügyességet, valamint a vizuális-térbeli memóriát. Tanulmányok szerint azok a gyerekek, akik gyakran használnak interaktív digitális oktatási módszereket, könnyebben sajátítanak el nyelveket, jobb a memóriájuk, a koncetrálóképességük, és fejlettebbek a végrehajtói (exekutív) képességeik.
„Legyen szó robottechnológiáról, kódolásról, nyelvtanulásról, funkcionális írástanulásról vagy matematikáról – a technológiát mindegyik terület szempontjából olyan lehetőségnek kell tekinteni, amely megkönnyíti számunkra az információhoz való hozzáférést, és serkenti kreativitásunkat.”
Maria Hatzigianni a görög kormánnyal együttműködve oktató applikációkat fejlesztett a 4-6 éves óvodás korosztály számára. A kutató tapasztalatai szerint akkor a legsikeresebbek az efféle tanulási platformok, ha azok egyrészt testre szabhatók, egyéni igényekhez alakíthatók, másrészt, ha azokat gyerekek, tanárok és szülők bevonásával fejlesztették ki. „A helyes hozzáállás szerintem az, hogy megkérdezzük: Melyik technológiát és hogyan használhatjuk annak érdekében, hogy a tanulás és az oktatás még hatékonyabb legyen. Nem pedig az, hogy eleve félünk ezektől a lehetőségektől” – érvelt Hatzigianni.
A nevelési szakértő szerint az is fontos, hogy a pedagógusok a gyerekekkel együttműködve alakítsanak ki „egészséges” digitális környezetet. „Elég cinikus hozzáállásnak tartom, hogy miközben azt hirdetik, hogy kritikus gondolkodást és elemző attitűdöt kell tanítani a gyerekeknek, minden további nélkül megvonják ezektől a fiataloktól a döntés jogát saját digitális oktatásukról. Vagy tévednék, és kikérték valaha a gyerekek véleményét?”.
Szerzők: Fred Schwaller és Valaczkay Gabriella. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette.
További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatók.
| A Deutsche Welle (DW) és a HVG együttműködése keretében heti rendszerességgel jelennek meg DW-s helyszíni riportok, beszámolók vagy elemzések a hvg.hu-n. A DW egy német közszolgálati hírcsatorna, amely a világ 32 nyelvén tudósít. Újságírói jelen vannak Európa és a világ minden táján. A hvg.hu minden héten a teljes tudósítói hálózat legérdekesebb cikkeiből válogat. |
