„Imádom a munkámat. Jamie Lee Curtisnél jobban senki sem szeret színésznek lenni egy filmforgatáson. Senki, nincs olyan ember a világon, aki jobban szeretné ezt csinálni"

– mondta a tőle megszokott vehemenciával az IndieWire-nek adott interjúban Curtis napokkal azelőtt, hogy 64 évesen, közel öt évtizedes színészi múlttal a háta mögött átvehette az Oscar-díját a legjobb női mellékszereplő-kategóriában a Minden, mindenhol, mindenkorban nyújtott alakításért.

Könnyű lehetett neki a filmsztárrá válás, gondolhatnánk, hiszen igazi hollywoodi gyerek volt. Édesanyja – Alfred Hitchkock legendás Psycho-jának sztárja – a dán-német származású Janet Leigh, édesapja pedig a nekünk, magyaroknak különösen kedves (erre még visszatérünk), sokoldalú Tony Curtis. (Mindkettőjük Golden Globe-díjas és Oscar-jelölt volt, de ők végül nem, csak a lányuk kapta meg az aranyszobrocskát.) E mellett Jamie Lee Lew Wasserman keresztlánya is, aki stúdióvezetőként évtizedeken keresztül Hollywood egyik legbefolyásosabb embere volt. Férje pedig 1974 óta a sikeres színész, rendező, zenész, aki mellesleg báró is: Christopher Guest.

Jamie Lee ugyanakkor azt állítja, hogy egyáltalán nem a kapcsolatai, és a származása határozta meg a pályáját. „Soha nem dolgoztam a családom egyik barátjának sem. Soha nem dolgoztam Rob Reinernek (ő szintén befolyásos hollywoodi színész-rendező-producer – a szerk.), aki a férjem legjobb barátja, és akinek a házában összeházasodtunk. Soha nem dolgoztam olyan embereknek, akikkel együtt nőttem fel. Soha. Idegeneknek dolgoztam. Idegenek vettek fel” – hangsúlyozta, bár annyit hozzátett, hogy a híres pedigréje azért biztos jelentett némi könnyítést a karrierjében, de „nem ettől szerzi meg az ember a presztízsét”.

Nem is színésznek készült, jogot is tanult, de fél év után otthagyta az egyetemet, hogy egy Columbo-epizódban, az 1977-es A szuperintelligens gyilkos csődjében pincérnőt játsszon. Majd néhány más kisebb tévés alaktás után gyorsan megtalálta egy, az egész életét meghatározó filmszerep: 1978-ben már ő volt Laurie Strode a Halloween című horrorsorozatban. Ebből aztán készült még egy tucat folytatás, több mint a felében szerepelt is. A legutolsó, ami egyben Curtis eddigi utolsó filmje is, tavaly mozikba került A Halloween véget ér.

Mondhatni tehát, hogy (eddig) véres kések és velőtrázó sikolyok keretezik a pályáját. (Sőt ezt már édesanyja megelőlegezte: gondoljunk a Psycho leghíresebb, vérfagyasztó zuhanyzós jelenetére.)

Jami Lee Curtis gyorsan meg is kapta a kritikusoktól a „Scream Queen” (sikolykirálynő) címet, ami nem is tudjuk, hogy hízelgő bóknak, vagy lesajnáló skatulyába zárásnak számít-e, mindenestere hozzátapadt a színészhez. Egy darabig sikított is rengeteget, leginkább valóban horrorokban tűnt fel (A köd, A szalagavató fantomja, A rettegés vonata, Vágóhíd négy keréken és persze a Halloween-sorozat), de ennek ellenére mégsem sikerült beskatulyázni.

Játszott ugyanis később többek között szerelemes aerobik-oktatót (Ingerlő idomok – John Travolta partnereként), volt több filmben kiváló komika (például A Hal neve Wandában - a Monty Pythonos csapattal), vagy komikával kevert kemény ügynök (True Lies – Két tűz között – Schwarzeneggerrel az oldalán) és még sok minden. Több mint 40 filmben játszott, amíg eljutott az Oscart érdemlő fontoskodó bürokrata szerepéig.

Itt érdemes megjegyezni a Sikolykirálynő többször kifejtette: kifejezetten ijedős a természete, és utálja a horrorfilmeket.

Majdnem magyar színész, majdnem magyar lánya

Curtis az Oscar-gála utáni sajtótájékoztatón nevettetett meg teremnyi újságírót, és ajánlotta díját a híres szüleinek, illetve tért ki – kérdésre válaszolva – a magyar származására, sőt még dalra is fakadt apai nagyszülei nyelvén.

Lehetett már tudni egyébként korábban is, hogy büszke a magyar-zsidó gyökereire. Két éve, amikor a Borderlands című videójáték adaptációt forgatta Magyarországon, el is látogatott Mátészalkára, ahonnan a 20. század elején az édesapja szülei (Schwartz Manó és Klein Ilona) emigráltak New Yorkba.

„Mátészalkától egészen az én szülővárosomig, Los Angeles-ig mindenkinek boldog anyák napját kívánok” – írta például Budapestről 2021-ben egy fotó mellé, amin édesapja családja látható. De ezen kívül is több posztban és interjúban említette, hogy mennyire büszke a magyar gyökereire, évekkel korábban a testvérét is elhozta Magyarországra.

Mindenkit úgy kell elfogadni ahogy van

Jamie Lee Curtis filmszínészként szerzett ismertségét rendre felhasználja fontos ügyek melletti kiállásra is. 43 évesen például bevállalta, hogy a More magazin címlapjára kerüljön, de csak úgy, hogy kikötötte: a jól bevilágított, beállított, profin sminkelt címlapfotója mellé retusálásmentes, fehérneműs fotót is mutasson be róla a lap. Kifejtette, hogy korábban ugyan ő maga is plasztikáztatott, mert idősödő nőként megingatták az önbecsülését, de utálta az egészet.

„Mostanra elfogadtam, hogy így nézek ki. Nézzétek, egy kicsit pufók vagyok. És középkorú vagyok. És nem töltök nyolc órát az edzőteremben. … Így nézek ki. Ez vagyok én. Kérlek értsd meg, pont olyan vagyok, mint te” – mondta a már idézett IndieWire-interjúban, és arra bíztatott mindenkit, hogy fogadja el magát úgy ahogy van.

Két éve pedig arról is büszkén mesélt, hogy – a kettőből – az egyik lánya, az akkor 25 éves, videójáték-fejlesztőként dolgozó Ruby igazából fiúnak született.

„Csodálattal és büszkeséggel néztük, ahogy a fiunkból lányunkká vált Ruby” – mondta az AARP-nek adott interjújában. Hangsúlyozta, hogy Ruby nemváltó folyamata segített abban, hogy a korábbi véleményét a nemi identitásról felülírja. Most már úgy gondolja, hogy „az ember naponta változik, folyamatos metamorfózisban vagyunk”.

Alkohol és ópiátok

Édesapjáról, Tony Curtisről köztudott volt, hogy sokáig alkohol-, kokain- és heroinfüggőségben szenvedett, Jamie Lee féltestvére, Nicholas Curtis pedig 1994-ben halt meg heroin-túladagolásban. A függőségek a most Oscar-díjas színészt sem kerülték el, erről szintén ő maga számolt be a nyilvánosságnak meglepő őszinteséggel.

Többek között 2021-ben, amikor az Instagramon emlékezett meg arról, hogy akkor már 22 éve tiszta. De már 2018-ban is beszélt arról, hogy a kilencvenes években komoly gondjai voltak az alkohollal és az ópiátokkal. Sőt később azt is elárulta, hogy egyszer az édesapjával is együtt is fogyasztott drogot.

„Egyszer az apámmal inhaláltam kokaint. De ez volt az egyetlen alkalom, hogy ezt csináltam, és hogy vele csináltam” – mondta.

„Azt hiszem, még 15 évem van hátra” – jósolta 1993-ban. Ekkor már tíz éve volt Vicodin- és alkoholfüggőségben. Ezzel az életmóddal tehát az elmúlt évszázad utolsó évében hagyott fel, elkezdett józanul élni, így szerencsére túlélte a saját maga által megjelölt 2008-as évet, sőt azóta még másfél évtizedet. A 90-es években többször utalt arra, hogy milyen kegyetlen Hollywood az idősödő színészekkel, főleg a nőkkel, nem csoda, hogy sokan a függőségbe menekülnek. „Végignéztem, ahogy a szüleimet eldobják" – hangsúlyozta.

Magáról pedig nemrég azt mondta: „egy olyan iparágból vonultam nyugdíjba, amely anélkül vonultat nyugdíjba, hogy beleszólásod lenne”.

A hírnév nem hagy el, a munkák hagynak el téged. A hírnév végig veled marad

– tette hozzá.

Curtis gyermekkönyvek szerzőjeként is ismert, több bestsellert is írt. Mára viszont nem ez és nem is a színészet foglalkoztatja, leginkább a nemrég beindított Comet Pictures produkciós cége ügyeit viszi a tőle megszokott energiával, ahol most is több projektet is fejlesztenek. Többek között The Sticky címmel egy Amazon-sorozatot a nagy kanadai juharszirup-rablásról, egy Mother Nature című öko-horrorfilmet, egy Patricia Cornwell-krimit és számos egyéb produkciót

„Mindig is az ötletek híve voltam. Producer akartam lenni. Alkotó akartam lenni. Az a szándékom, hogy történeteket meséljek" – jelentette ki.

De hamarosan bemutatják a – többek között Magyarországon forgatott – Borderlands című filmet is, amiben azért láthatjuk még színészként is.

Még több Élet+Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: